Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-07-15 / 21-22. szám
Paksi Hírnök 1994. július 15. <s Új lakás a műhely helyén Eredeti szakmája kovács TillJános a Damjanich utcában él feleségével, emlékeivel. Édesapja kovács volt, a Kereszt utca, és a Kossuth Lajos utca találkozásánál állt a kovácsműhelye. Az emlékezetből fellapozott műhely fontos volt, mondja, megbecsülték az emberek, az akkori nagyközség polgárai édesapja és más kovácsok munkáját. Tisztelték őket, szükségük volt ezekre a mesteremberekre. Ha néha munka után összejöttek azok, akik az akkori Paks legelismertebb mesterei voltak, lehetett kádár az ember, lehetett vincellér, szobafestő vagy fuvaros, hajós vagy ács, kőműves vagy földművelő, az ünnepnek számított. Nagyon fontos volt, hiszen nemcsak az „üzletet” vitatták meg, hanem a politika is szóba került Till János ma már nem eredeti szakmájában dolgozik. Mégis fontosnak tartom a vele készített beszélgetést, hiszen részese volt annak az időnek, amit ma már csak néhány megsárgult fotó, néhány idősebb paksi ember délutáni beszélgetése hoz magával.-János bátyám, tudom, hogy eredeti szakmája kovács...-Apám patkoló és kocsikovács volt Tőle tanultam akkoriban. Őszintén szólva nem akartam kovács lenni, de édesapám ebben a szakmában látta a jövőt. Végül is fiatal ember voltam, igazat hagytam édesapámnak, hiszen akkoriban még műhely állt a Kereszt utca végén, a mi műhelyünk. 1958-ban végeztem el az iskolát, ugyanebben az esztendőben bevonultattak katonának. Az igazság az, hogy leszerelésem után a hatvanas évek ismert körülményei nem engedték meg, hogy az ember továbbra is ügy végezze munkáját, mint korábban. Beindult a téeszesítés...-És kovács lett az Aranykalász Termelőszövetkezetben...- Egy évig dolgoztam a szakmában, később tudjuk, hogy azok az idők nem tettek különbséget szakma és szakma közt, minden munkát el kellett végezni, nem volt pardon. Traktoros lettem. Tíz évig dolgoztam a termelőszövetkezetnél. Voltam rakodómunkás, elvégeztem az összes olyan munkát, aminek az égvilágon semmi köze nem volt a szakmámhoz.-Az édesapja műhelyével mi történt?-A műhelyt felszámolták, én abban az időben már Dunaújvárosban dolgoztam. Nem tudtunk mit tenni, az a történelmi helyzet ilyen volt, sajnos. Ami az egészségi állapotomat illeti, rosszabbodott, combnyaktörést szenvedtem.-Mosta vízműnél dolgozik...-Többször kértem, hogy helyezzenek vissza a tsz kovácsműhelyébe, a balesetem miatt megtiltották ezt a munkát. Mit is tehettem volna? Uj munkahelyet kerestem, kevésbé nehéz munka ez, nagyon jó a légkör, a munkatársak megbecsülik egymást-A kovács mesterség a múlté, például a patkoló kovács munkáját értelmetlen tovább isteníteni. Említette, hogy ön is traktorossá változott...-Én nem gyakoroltam olyan értelemben a szakmát, mint édesapám, viszont kitűnő paksi kovácsok, így Somogyi Imre bácsi, Niklai Dezső bácsi igazi rangot jelentettek a megpróbáltatások ellenére, amelyek ezeket a kitűnő szakembereket sújtották. Mentem, indultam, ám a kapuban a baráti kézszorítást követően Till János együttérzést remélve tőlem, még elpanaszolta, hogy édesapja műhelye helyén kívánta felépíteni az új lakást, ami megszületett ugyan, csakhogy a Damjanich utca nem az a szent gondolat, amit édesapja kovácsműhelye jelentett, jelent számára. Az a mentalitás, az az egymásra figyelő, egymást értő tisztesség, amely az ő korosztályát jellemzi, példa lehet minden pályakezdő fiatal számára szarkajózsef A BARTEX Kft. (Paks , Tolnai út 17.) 1 raktárost, közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel !► 2 autószerelőt §► 1 autóvillamossági szerelőt 1 karosszérialakatost. Jelentkezés személyesen.
