Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-07-08 / 20. szám

1994. július 8. Paksi Hírnök Sorstársak és sporttársak Mozgássérültek a Duna Kupáért Ismét volt az ESZI sportcsarnokában a Duna Kupa. Ez a rendezvény azért volt különleges, mert csak mozgássérültek vehettek részt rajta. A két sportágban - asztalitenisz és lövészet - hazánkon kívül Szerbia, Románia és Németország is képviseltette magát. Mindkét kategóriában az első három helyezett éremdíjazásban részesült, a legjobb csapat pedig átvehette a Duna Kupa vándorserleget. A szervezési feladatokat az idén is Kapás János vállalta magára. Kérdésemre elmondta, hogy sokat jelentett a tavaly kitaposott út Hamar sikerült az éttermi és szállásproblémákat megoldani. Az ESZI ingyen a rendelkezésükre bo­csátotta a tornacsarnokot, ami azért is nagy szó, mert egy ilyen létesítmény óránkénti bére eléri a tíz-tizenkétezer forintot, amire a mozgássérültek egyesületének nem lett volna fedezete. A kétnapos rendezvény lebonyolítása, a több mint százhúsz ember ellátása csaknem félmillió forintba került Ennek egy részét (százezer forintot) az egyesület biztosította. Csaknem ugyanennyi pénz folyt be az ezer­kétszáz forintos részvételi díjakból. A fenn­maradó részt szponzori támogatással sikerült előteremteni. Kapás János elmondta, hogy körülbelül tíz-tizenöt támogatónak tartoznak köszönettel. Az elnök A rendezvényen jelen volt a Magyar Moz­gáskorlátozott Sportszövetség elnöke, Puncsa József is.- On hivatalból, vagy mint versenyző van jelen?-Is-is. A budapesti Rodáta SE sportolója vagyok, főleg asztalitenisz-versenyeken ve­szek részt, hivatalból pedig majdnem minden rendezvényen ott vagyok.- Mióta és milyen rendszerességgel sportol?- Egy autóbaleset következményeként tizen­négy éve ülök tolókocsiban. Körülbelül tíz éve sportolok. Egy ideig heti két alkalommal volt lehetőségem edzésekre járni, most sajnos ez lecsökkent heti egy alkalomra Van egy kislányom, őt nevelem és a munka mellett nincs a sportra több időm.- Mennyire fontos egy mozgássérült ember­nek a mozgás?- Fontosnak kellene, hogy legyen, ennek ellenére elég kevesen vagyunk. Magyaror­szágon tizenegy sportágban összesen 1200 ember edz, dolgozik, fejleszti magát. Ez ret­tenetesen kevés ahhoz képest, hogy mennyi mozgássérült van. Saját példámból kiindulva én akkor tanul­tam meg igazából kezelni a tolókocsit, ami­kor asztaliteniszezni kezdtem. Kerekes székkel Maga a rehabilitáció is tornával történik. Ha valaki megsérül, bekerül egy intézetbe ott távozáskor sajnálatos módon nem tájékoz­tatják kellően a lehetőségeiről. Egyesületünk pedig csak azoknak tud tájékoztatókat külde­ni, akik nálunk jelentkeznek. Sportlétesítményeink nagy részét nem le­het megközelíteni kerekes székkel. A legna­gyobb tömeget az úszás vonzza, főleg a gyerekeket, ennek ellenére Magyarországon egyetlenegy olyan uszoda van, a BVSC-uszo­­da, ahova minden nehézség nélkül be tudunk menni. Az öltözők azonban ott is az emeleten vannak. Annak ellenére, hogy törvény van rá, hogy kerekes székkel mindent meg lehessen kö­zelíteni, ezt nem tartják és nem tartatják be. Paks ebből a szempontból egy szerencsés hely, amikor tavaly először itt jártam megfor­dult a fejemben, hogyha egyszer vidékre köl­tözöm, akkor idejövök. A mozgás szempontjából nem kell min­denkinek élsportolónak lenni, már a társa­ság, a sorstársakkal való együttlét is sokat jelent. Vannak, akik szégyellik a kerekes széket, nem mernek kimozdulni a lakásból, ők, ha bekerülnek egy ilyen közegbe meg­szokják, ellesik az apró trükköket a töb­biektől. Versenyek-Milyen rendszerességgel vannak a ver­senyek?-Az idén 27 rendezvény lesz, országos, illetve vidékbajnokságok,'ezenkívül a nemzet­közi versenyek, világbajnokság. Mindehhez rendelkezésre áll, hivatalosan négymillió fo­rint. Az idén a vívó-vb Hongkongban volt. Szekeres Pál képviselt bennünket 0 volt már olimpiai bajnok az egészségesek között, Euró­­pa-bajnok, paraolimpiai bajnok. Világbajno­kot szerettünk volna, és Hongkong oda-vissza két főre 350 ezer forint, de világbajnok lett és nem tehettük meg vele, hogy nincs pénz, nem mehetsz. Például az egyik legnagyobb hazai ren­dezvény idén az immár tizedik alkalommal megrendezett országos gyerekverseny, amely tehetségkutatás, különböző ügyességi és úszószámokkal. Ezen háromszázötven gyerek vesz részt, félmillió forintos költséggel. Nekünk a szponzorálási lehetőségünk még annyira sem jó, mint az ép sportolóknál, mert nincs látogatottsága a versenyeknek. Bennünk is van hiba, mert ha Szegeden van a rendezvény, akkor az ország minden pont­járól odautaznak a mozgássérültek, de hely­bélit nem találunk. Nem igazán tudjuk ma­gunkat eladni. Hiányzik nálunk is egy sport­­törvény, de a legszomorúbb, hogy a fiatalok ugyanúgy nem akarnak mozogni, mint az épeknél. Ebben közrejátszik a létesítmények nehéz megközelítése, hogy a szülők dolgoznak és nem tudják vinni a gyerekeket, vagy az uta­zás csak taxival lenne lehetséges, ami drága, és közrejátszik a lustaság is. Az árak ■ -A szükséges eszközöket kik és hogyan szer­zik be?- Vagy a szövetség, vagy a sportolók ma­guk. Nem fontos mindig a legjobb és leg­elegánsabb darabokat megvenni, ha az em­ber így tesz, akkor három-négyezer forintból megoldható, de egy komolyabb marato­­nifutó-kocsi például tizenötezer márka, egy jó autó árának felel meg. Egy döntött kerekű sportkocsi körülbelül százezer forint, amihez az állam négyévenként járul hozzá huszonöt­­ezer forinttá. Ezenkívül be lehet ülni a ma­gyar kocsiba is, de azok sportolásra nem használhatók. Mi sajnos Magyarországon nem tudunk a profizmus irányába haladni, mint a nyugat, ahol komolyabb szponzorálá­sok vannak. Ausztriában tolókocsis asztalite­nisz-csapatot tartanak fenn, szereléseket ad­nak, tolókocsit, adogatógépet vásárolnak, ter­met bérelnek stb. Ez sajnos nálunk nincs így és egy darabig még nem is lesz.- Kérem, meséljen saját életéről!- A balesetem után, rövid otthonlétet követően kitanultam a műanyagfeldolgozó szakmát, gépet vettem és az öcsémmel bein­dítottunk egy üzemet. Feleségem egy évvel ezelőtt meghalt rákban. Kelten...- Van egy négy és fél éves kislányom, akit egyedül nevelek, mert nekem szüleim nin­csenek, anyósom pedig három hete halt meg. Gyakorlatilag teljesen egyedül maradtunk. Ennél rosszabb azt hiszem már nem jöhet- Kitől kap segítséget a gyerekneveléshez?- A barátaimtól, de ott is mindenhol van két-három kicsi, és nekik is megvannak a napi problémáik. Kislányomat én hozom vi­szem az óvodába, én fürdetem... * * *-Apu, apuci! Kólát ittam.-Kislányom, üljél oda feljebb, mert megfá­zik a popsid!-Megkínáljalak cukorral? Finom, citro­mos!... HORVÁTH MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom