Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-01-26 / 2. szám

199á- január 26. 13 PAKSI HÍRNÖK Isten miéi, Bum filmszínház! Emlékszem, kis srác voltam és a lányok épp kamaszodtak. Anya és apa azt mondotta hét elején: ha nem hozol rossz jegyet a suliból, vasárnap elme­hetsz a moziba. Hát igyekeztem, és igyekeztünk, hogy két forinttal jutalmazzák szüléink a jó visel­kedést, hogy vasárnap délelőtt kamaszodó fiúk és lányok összeborulhassunk végre és szidjuk az első sorban ülőket, akik ordították a mozigépésznek: sze­gény megboldogult Magyar Laci bácsinak: mi van kopasz, vége az előadásnak?! És anya adott még titokban két forintot - súgta: vegyél az Icának és magadnak is fagyit. Régen volt Talán igaz sem volt Pedig vetítettek itt nagy filmeket is. A Gandhit, A kutya éji dalát, a Suttogások és sikolyokat, a Casablankát. Akkor már felnőtt fejjel telefonon kértünk napokkal korábban jegyeket. Volt úgy, hogy négyen megvásároltunk húsz belépőt, hogy a mozi indulhasson és levetítsék nekünk a Mennyei seregeket Úgy éreztük, magya­rok vagyunk. Vége a mítosznak, az ifjúságnak. Igen, nosztalgia, ugyanakkor fájdalom. A paksi Duna filmszínházat megvásárolta a Hit Gyülekezete és presbitériuma a megállapított ösz­­szegért. Sokan pályázták meg a lehetőséget. Rengeteg ajánlat érkezett, többek közt Pach Antal Németországban élő, gyökereiben ma is paksi pol­gár ajánlata, aki falteniszt, szeszmentes bárt és mo­zit ígért a paksi fiataloknak. Bátor, becsületes ember - gondoltam magamban. Keserűen távozott a város­ból. - Érthetetlen számomra az, hogy a keresztény szekták egyik legelismertebb, legjobban támogatott „ága”, a Hit Gyülekezete kirekesztettnek érzi magát. Persze, mindenki látja, hogy egy kívülről és belülről is szponzorált, jól szervezett közösség hogyan képes maga mögé utasítani egyéb törekvéseket. I A VETITES I S ÜNETEL 1 Egy papír a filmhirdetések helyén. Megsárgult, selypít, téved. Nem az ő hibája. Isten veled, Duna filmszínház! Majd dicsérik a Bibliát másként értelmező emberek a Te halálodat, szemben a katolikus templommal. Sz. J. Miért nem szól a paksi rádió? Várni,- Mert még nem kaptunk stúdióalapítási engedélyt - válaszolta a kérdésemre Balogh István, a PÍR Kft. vezetője, majd hozzátette:- A pályázatokat továbbra is élőnek tekintjük, mi az év elejét tartottuk a legalkalmasabb időszakiak az indu­láshoz. Hangsúlyozom, nem rajtunk mú­lott, hogy időben nem tudtuk teljesí­teni az elképzelést. Ismeretes, hogy a várni, várni... sörfesztiválon szólalt meg először a paksi FORTUNA RÁDIÓ. Erről a vélemények megoszlottak, ez természetes, hiszen egyelőre csak erre az adásra kértük fel a műsor­vezetőket, tehát nem egy összeszokott, összefort gárdáról volt szó. Technikusaink munkája dicséretet érdemel. Úgy gondolom, Paks lakosai éppúgy szükségét érzik az elektroni­kus média ilyesfajta megjelenésének, mint a város vonzáskörébe tartozó te­lepülések. Biztos vagyok abban, hogy van jövője a paksi rádiónak. A kérdésre, hogy megszólalnak-e hamarosan az éterben, Balogh úr el­mondta: mindent megtesz, hogy a hallgatók örömére sugározhassanak. Nagyon bíznak abban, hogy hama­rosan megoldódnak azok a problé­mák, melyek egyelőre működésük út­jában állnak. Hadat üzentek Irodalom, művészet Új lap indul Paksi Tükör címmel irodalmi, művé­szeti, helytörténeti lap indítását tervezi a Jámbor Pál Alapítvány. Ha van önök kö­zött olyan, aki szívesen írogat, esetleg már több műve is a fiók alján lapul, de szívesen publikáltatná, jelentkezzen. Di­ákoktól is nagyon szívesen fogadjuk a verseket, prózai műveket egyaránt. Mivel a lap nemcsak irodalmi, hanem művé­szeti orgánum is lesz, várjuk a képző­­művészeti alkotások felajánlását is. Hely­­történeti sorozatunkkal a környék múlt­jába kívánunk betekintést nyújtani. Az érdeklődők a Városi Könyvtárban jelentkezhetnek a Jámbor Pál Alapít­ványnál. Kormoránfelhőktől borús az ég... Ezelőtt négy-öt éve jó, ha láttunk pár kormoránt - mondta Kovács Fe­renc ma már nyugdíjas halász, va­dász. - Most viszont a volt Jugo­szláviában kirobbant háború miatt főként a Dráva-torkolat holtágaiban élő kárókatonák a rakéták, ágyúk, éppuskák zajától elűzve - többek őzt - nálunk leltek új otthonra A halászok szomorúságára minden halászóhelyet Bölcskétől Paksig - szinte megsemmisítenek. Ha ez így folytatódik, egy hal sem lesz a Du­nában, mint ahogy a paksi és váró sunk környékén telepített tavakban, tógazdaságokban sem.- Mi lenne a megoldás?- Ez az állapot tarthatatlan, hiszen eddig több tonna haltól fosztották meg a vizeket, ráadásul amelyik fára rátelepszenek, az előbb-utóbb kiszá­rad, ugyanis annyira savas az ürü­lékük, hogy ez lemarja a fák kérgét, ami a fa kipusztulásához vezet. Két év óta már a kormoránok nem minősülnek védett állatoknak, így az illetékeseknek - elsősorban a kör­nyékbeli vadásztársaságoknak - mi­előbb kellene cselekedniük, mielőtt teljesen kipusztítanák - a mi ese­tünkben - húszezer hektrányi terüle­ten lévő halállományt. Természetesen minden külső tá­mogatást szívesen veszünk, hiszen ez mindannyiunk érdeke. o. z. Országos találkozó Ifjú színjátszók Ez év június 3^4—5-én a Városi Műve­lődési Központ ad otthont az Országos Színjátszó Találkozónak. Az általános isko­lások részére szervezett vetélkedő a megyei döntőkkel indul, melyek körülbelül már­cius végére zajlanak le. Erre maximum húszperces műsorral je lentkezhetnek a csoportok. Május 9-ig ke rülnek megrendezésre a területi döntők. Azon négy megye - Tolna, Baranya, So­mogy és Fejér - iskolásai mutatják be tudásukat. Közülük a legjobbakkal talál­kozhatunk júniusban, az országos döntőn. H.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom