Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-17 / 17. szám
1994. június 17. 11 PAKSI HÍRNÖK Munkanélküliekkel nem lehet jövőt építeni Mi leszel, hu nagy leszel? Az iskolai ballagások alkalmával szokott e kérdés elhangzani. A felelet legtöbb esetben a focistától kezdve az orvos, a tanár, a mérnök, vagy valamilyen más szakma felsorolásával folytatódik, az űrrepülőt sem hagyva ki. A közös e felsorolásokban az, hogy a válaszadók a legtöbb esetben valamivé akarnak válni. Manapság azonban van egy olyan „lehetőségük” is, amivé nem akarnak válni - mégis azok lehetnek. Ezt a foglalatosságot úgy hívják: munkanélküliség... A címbeli kérdésre tehát azt a választ is kaphatjuk: lehet, hogy munkanélküli leszek... Hogy mennyire veszélyezteti e „foglalatosság” a most végzős diákokat, erről beszélgettünk a Vak Bottyán Gimnázium igazgatójával, Glósz Lajossal, valamint a 66l. Számú Szakmunkásképző Intézetben Krémer Dezső igazgatóval.-Mennyire befolyásolja a tanulók magatartását, tanulni vágyását az a tudat, hogy az iskola befejezése után esetleg munkanélkülivé válhatnak, Jeleslegessé’a társadalom számára? Glósz Lajos igazgató:-A diákok egy része nem kíván tovább tanulni, arra számít, hogy egy-két szaktanfolyam elvégzése után sikerül valahol elhelyezkednie. A tanulók másik része - ezek vannak többségben - tovább kíván tanulni négy-öt évig. Ezzel tulajdonképpen kivárják azt az időt, amíg a gazdaságban a nekik is kedvező fellendülés bekövetkezik. A tanulmányi eredményeikben tehát közvetlenül nem jelentkezik a munkanélküliség, a feleslegessé válás réme. Az elmúlt évek tapasztalata volt, hogy a tovább tanulni vágyó diákjaink közül több mint hetven százaléknak sikerült a felvételije, sikerült tovább tanulnia. Az idei tanévben 36 felsőoktatási intézménybe adták be jelentkezési lapjukat a diákok. Országosan több mint nyolcvanezer a jelentkező a mintegy harmincnégyezer helyre, ami azt is jelentheti, hogy sokan kényszerülnek majd felkeresni a munkaügyi hivatalokat, hogy magukat nyilvántartásba vetessék fel. Áprilisban a Paksi Munkaügyi Hivatal intézetünket is felkereste és tájékoztatták a diákokat lehetőségeikről. Krémer Dezső igazgató:-Eléggé rossz a gyerekek hangulata, kilátástalannak érzik jövőjüket A jobb képességű tanulóknak sincs nagyobb reményük, hogy lesz-e munkahelyük, egyszerűen nincs fiókintézményünket a Ropánt Faipari Kft, valamint a Ruhaipari Szövetkezet patronálja, de ezek a cégek is munkaellátottsággal küszködnek. A fiúk abban reménykedhetnek, hogy ősszel katonának mennek, így egy-két évre kitolódik munkahelykeresési gondjuk. (A Ruhaipari Szövetkezet éppen e riport készítése közben jelezte, hogy a náluk gyakorlaton lévő harminc tanulónak tudnak munkahelyet biztosítani. És a másik harminc...?) Akik pedig nem tudnak elhelyezkedni, mennek a munkaügyi hivatalokba, regisztráltatják magukat... és várnak... A tudat, hogy „felesleges” valaki a társada-Elképesztő, de igaz: a paksi hajléktalanok körében felütötte fejét a már már feledésbe merülő betegség: a tbc. Ez idáig három ember került a szekszárdi kórház fertőző osztályára, a többiek is veszélyben vannak, megkapták a védőinjekciókat, átestek a szokásos vizsgálatokon. Félnek, joggal és tudják, hogy ez a fertőző betegség a levegőn át terjed, bárki megkaphatja, aki rosszul táplálkozik, nem törődik magával. A hajléktalanok pártfogóit, segítőit: Fonyó Lajost és Vörös Endrénét faggattam.-Az immunrendszer normális működéséhez rendszeres táplálkozásra van szükség és kiegyensúlyozott életvitelre - mondja dr. Vörös Endréné. - Ezek az emberek eléggé kiszámíthatatlanok, a kórokozó megtalálható a levegőben, minden legyengült szervezetet megtámad. A hajléktalanok többszörösen veszélyeztetettek, hiszen számukra nem létezik rendszeresség, megszűnt a család, magukba zárkózás, a narkotikumokba menekülés jellemzi őket. Súlyos probléma ez, amit tetéznek a társadalom új kihívásai. A betegség gyógyítható, megelőzhető, de ha tömegeknek kell megbirkózni a szegénységgel, a rosszultápláltsággal, az alkohollal, akkor már valóban komoly gondot jelent Olyan környezetben élnek ezek az emberek, ahol fokozottan jelen van a kórokozó, ahol sokkal könnyebben fertőződnek, mint az átlagember.- Hogyan lehetne megakadályozni a tbc terjedését?- Kiegyensúlyozottabb életvitellel. Olyan feltételeket kellene teremteni, amelyek biztosilom számára, súlyos személyiségi zavarokat okozhat, ebből eredhetnek olyan konfliktusok is, melyek a rendőrségen végződhetnek... A gyerekeket nemigen lehet rávenni, hogy szakmai versenyeken induljanak, nem érzik annak előnyét, ha sikeresen szerepelnek, így sikerélményük sincs... Hiába bizonygatjuk, hogy előttük az alagút vége, ha nem látják. Munkanélküli szakmunkással nem lehet jövőt építeni... Abban bízunk valamennyien - tanárok és diákok -, hogy a következő kormány sikeresebb munkaerő-gazdálkodást fog folytatni. Ebben bízunk valamennyien: a hatszázezer? a nyolcszázezer? az egymillió? munkanélkülivel együtt. MÁRMAKOSI MIKLÓS tanák, hogy egyáltalán ne legyen szükség a hajléktalanok otthonára. Ettől azonban meszsze vagyunk. Tudom, nagyon nehéz ezeket az embereket visszavezetni a társadalomba, mert kiábrándultak, fáradtak. A tbc ellen mindannyian kaptunk védőoltást gyermekkorunkban, volt egy olyan történelmi helyzet, ahol ez a betegség eltűnt Magyarországról.-Jelenleg hányán élnek az otthonban? - kérdezem Fonyó Lajost, az otthon vezetőjét.-Tizennégyen, akik számára biztosított a tisztálkodási lehetőség, a konyha. A nők és férfiak külön helyiségekben alszanak, éjjelnappali ügyeletet tartunk. A polgármesteri hivatal segítségével átalakítás folyik az épületen, ez reményeim szerint hosszú távon is biztosítaná a teljes és valódi elkülönítést. Korábban ez koedukált volt, most új, teljesen elkülönített zuhanyozók készülnek.- Ön is kapott védőgyógyszereket?-Igen, megkaptam a magam injekcióját, ugyanúgy, mint az otthon lakói. Ha félnék, nem dolgoznék ezekért az elárvult emberekért, nem lennék naponta köztük. A hajléktalanok otthonára holnap is szükség lesz, törődni kell elesett embertársainkkal. Szép a gondolat, ám vajon mit gondolnak a hajléktalanok? Ha magával sem törődik az ember, akkor mi jogon várja el mások segítségét, mi jogon nem eszi meg azt az ebédet, amit mások teremtenek elő számára, és mi jogon öli meg magát? Ez is fájdalom, ahogy Szilágyi Domokos, a költő mondotta volt: Isten nekünk megbocsájt, ez a mestersége. szarka József Narkotikum, depresszió, tuberkulózis Veszélyeztetett hajléktalanok
