Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-10 / 16. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1994. június 10. Gereblyével, lapáttal, kaszával Falujukért dolgoznak a munkanélküliek Manapság gyakorta előfordul, hogy valaki egyik nap még bemegy a munkahelyére, a következő napon azonban már állástalan. Természetesen a biztos háttér elvesztése nemcsak anyagilag rendíti meg az embert, hanem erkölcsileg, s főként lelkileg. Bizony sok idő eltelik, míg az önvád, s mások vádolása után feleszmél az ember, kihúzza magát, s új életet kezd. Előfordul azonban, hogy hiába a jó szándék, a munkakedv, a tenni akarás, mégsem sikerül állást találni. Közben letelik az egy év, amíg munkanélküli járadékra jogosult, s egyik reggel arra ébred, hogy egy fillér nélkül maradt Ahhoz, hogy a helyzet valamelyest elviselhető legyen, s hogy a munkanélküli járadékból kikerültek is pénzhez jussanak, a jelen jogi szabályozás szerint ezek az emberek átkerülnek az úgynevezett jövedelempótló támogatást „élvezők” körébe. Ezt a támogatást az önkormányzatok adják, azután, hogy az addigi járadékos szociális helyzetét elbírálják. Megvizsgálják, hogy a család egy főre eső jövedelme meghaladja-e a mindenkori minimálnyugdíj 80 százalékát, jelenleg 5984 forintot Amennyiben ennél kevesebb pénz kerül hónap elején a család kaszszájába, akkor jár a jövedelempótló támogatás.- Természetesen az önkormányzatokra ez újabb terheket ró, hiszen az állam a jövedelempótlásra kifizetett összegnek csupán csak az 50 százalékát téríti vissza, a fennmaradó összeget az önkormányzatnak kell kigazdálkodni -mondja beszélgetésünkkor Balogh László, Pálfa polgármestere. Eközben az önkormányzatoknak lehetőségük nyílt a közhasznú munkavégzés mellett, egy újabb foglalkoztatási forma, a közösségi munkavégzés bevezetésére.- Pálfán két hónappal ezelőtt beindítottuk a közösségi munkavégzést, s egyelőre úgy tűnik, sikeresen. Azokból a munkanélküliekből, akik immár fél éve igénybe veszik a jövedelempótló támogatást, munkabrigádokat alakítottunk, s a pénz kifizetését havi ledolgozott 40 óra munkavégzéshez kötjük - folytatja a pálfai polgármester. A közösségi munkavégzés Pálfán 40 emberrel kezdődött meg. Ez a szám a közeljövőben sajnos a duplájára emelkedik - tudhatjuk meg a beszélgetésből. Természetesen az önkormányzat, még akkor is, ha ennek az összegnek a kifizetése számára komoly erőpróbát jelent, fizetni fogja a támogatást, hiszen ezeknek az embereknek ma csak ez nyújt valamiféle biztonságot. A pálfai polgármester leszögezte, csak akkor fizetik ki a „járandóságot”, ha az emberek ténylegesen és tisztességesen ledolgozzák a 40 órát Ellenkező esetben - teszi hozzá a Balogh László - a munkanélküli három hónapra kizárható a jövedelempótlósok köréből. Egyébként a 40 órát 30 forintos órabérrel külön is kifizetik, ily módon a munkanélküli havonta 7184 forinthoz jut. S hogy milyen munkára kötelezhető a munkanélküli? A szabályozás szerint köteles minden olyan munkát elvállalni, ami a képzettségének megfelelő, illetve egy fokkal alacsonyabb szinten van. A nyugat-európai országokban igen elterjedt a közösségi munka. Magyarországon a szó hallatán az emberek visszahőkölnek, s kissé idegenkednek tőle. Ezért természetesen engem is nagyon érdekelt, milyen munkáról is van szó. A munkák köre, mely a Pálfai Községi Önkormányzat Képviselő-testületének korábbi szociális igazgatás és szociális ellátások szabályairól szóló rendeletének módosításában szerepel, a következő: közterületrendezés, szemétszállítás, útkarbantartás, parkápolás és a beruházási munkákban történő segédmunkavégzése. Természetesen azt is megtudhattuk, hogy miként szervezik meg Pálfán a közösségi munkát A kezdetben a polgármester megbeszélést tartott az emberekkel, akiket négy brigádba osztottak, heti váltásban dolgoznak. Közösen kiválasztottak négy vezetőt, akik megszervezik a munkát, folyamatosan tartják a kapcsolatot a polgármesterrel, átveszik a következő heti munkatervet, kiértesítik a kollégákat Átveszik a szerszámokat, kiadják, felügyelik és ellenőrzik az elvégzett munkát, regisztrálják, hogy ki mennyit teljesített Elvégzendő munka mindig van. S az eredmény: Pálfára betérve az út mentén sehol nem látni szemetet, a parkok ápoltak és rendezettek. A polgármester azonban mégsem nevezné a dolgot „pálfai módszernek”, nem szeretné, ha így emlegetnék. Ő csak annak örül, hogy egy kis Tolna megyei településen sikerült elérni, hogy a munkanélkülieket bevonják a közösségi munkába, s így egy kis jövedelemre tegyenek szert, s ismét fontosnak érezzék magukat, s érezzék, igenis felelősek a sorsukért NEMES Túl voltunk a konszolidáción, a politika is olvadozott, képlékenyebbé vált. A nyolcvanas évek elején már könnyebb volt. Mégis sokan döntöttek úgy, hogy elhagyják az országot. Többnyire anyagi megfontolások vezették ezeket az embereket, de akadtak, akiket ideológiájuk, hatalommal való konok szembenállásuk késztetett távozásra. Utóbbiak közé tartozik ifjabb Korponai Ernő, aki feleségével 1983-ban hagyta el Magyarországot, Paksot, a Kápolna utcát Ismert, becsült lakatos, bádogos kisiparos volt a városban. Burkolta, festette Paks templomtornyait, a Városi Könyvtár és más fontos épületek tetejét. Lélegzetelállító munkákat végzett Szabad idejében zenélt, gitározott, neki köszönhette Paks az első beatmiséket, melyek betiltása után Tolnán, Szekszárdon játszott, énekelt a helyi templomokban, örökös zaklatásoknak kitéve. Most úgy döntött; családjával hazaköltözik és vállalkozásba fog.- Gondolom, nehéz volt az újrakezdés Németországban.- Amikor kijutottunk, jelentkeztünk a zirndorfi menekülttáborban. Korántsem vártak bennünket olyan mostoha körülmények, mint amivel az akkori magyar propaganda ijesztgette a hazaiakat. Egy évig minden szükséges dologgal elláttak bennünket, a feleségem hamarosan munkát talált, nekem később sikerült elhelyezkednem. Hegesztőként dolgoztam, rendben fenntartotta magát a család.- Gondoltál akkor arra, hogy egyszer visszaköltözöl Magyarországra?- Tudtam, éreztem, hogy vége lesz a szocializmusnak és azt is, hogy akkor visszatérek. Természetesen nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik a rendszerváltás. Egyébként Amerikából is hazajött néhány barátom, akik ma már magyar vállalkozók. Szerintem van jövője Magyarországnak, érdemes idehaza befektetni.-A nyolcvanas években te voltál az egyetlen bádogos kisiparos Pakson. Gondolod, hogy most könnyebb dolgod lesz?- Biztosan. Akkoriban, elsősorban politikai meggyőződésem miatt, gyakran keresztbetettek. Sokan emlékeznek még az akkori beatmisékre, tűt alig lehetett leejteni az emberek közt. Én azt mondtam: a zenélés ártatlan dolog, a „nagyok” viszont azt, hogy veszélyes, mivel sokan vannak a templomban. A lelkészt, aki segítette, támogatta az istentiszteleteket, kiüldözték a városból. Minket Tolnára, Szekszárdra kényszerítettek. Számomra ez volt az utolsó csepp a pohárban.- Lehet, hogy a német újraegyesítés is befolyásolta hazaköltözéssel kapcsolatos döntésedet?-Semmiképpen. Itt is akadnak hasonló problémák. Németországban az ismerősöknek, barátoknak gyakran mondom, most láthatjátok, miért nem szerettem a kommunista Magyarországot. Most érzik ők is, mit jelentett a szocializmus, hiszen Európa leggazdagabb országát nagyon megviseli a volt NDK felemelése. Belátják, hogy igazam van.- Odakinn is tartottad a kapcsolatot az egyházzal? ■- Megszerveztem a nürnbergi missziót. A lakhelyemen havonta kétszer tartanak magyar misét. Bárány József Németországban élő tiszteletes úr tartja ezeket, sokat köszönhetek neki, jó a kapcsolatunk. A misszióra büszke vagyok, érzem, hasznára váltam az ottani magyaroknak. Sok országban jártam, Hollandiában, Svájcban, tulajdonkeppen Amerikába akartam menni, talán a Jóisten ezért tartott Németországban. Persze, számomra is Magyarország a legkedvesebb. Távozásom után 1990-ben jártam először idehaza. Látom a négy év alatt végbement fejlődést. Paks nagyon megszépült, bízom abban, hogy ez a fejlődés töretlennek fog bizonyulni. Elérkezettnek látom az időt, hogy hazatérjek, és igazi magyarnak neveljem a gyermekeimet. SZARKA JÓZSEF
