Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-03 / 15. szám
8 199^. június 3-PAKSI HÍRNÖK A Magyar Rádió Napközben című műsorában Beszélgetés a szarkofág nélküli jövőért A Magyar Rádió délelőtti, a Kossuth adón elhangzó Napközben című műsorában a közelmúltban részletesen szó esett arról a paksi aktualitásról, amely az atomerőmű mindennapos gondját, a kiégett fűtőkazetták elhelyezését jelenti. Több olvasói kérés érkezett a szerkesztőséghez, hogy lapunk - amennyiben erre lehetőség mu tatkozik - közölje a műsor szövegét. Tesszük ezt azért is, mert a paksiak közül is valószínűleg csak néhányan hallgathatták a műsort, ezért most a teljes szövegét - terjedelmi okok miatt - két részletben közreadjuk. A Napközben műsorvezetője:-Pár évvel ezelőtt Ukrajnában, Csernobilban szörnyű baleset történt. Az ott megsérültek keze lésében használják a Béres cseppet is. A paksi atomerőmű átmeneti fűtőelem-tárolójáról fog szólni a beszélgetés. A két dolognak semmi köze nincs egymáshoz: Paksnak és Csernobilnak. Viszont a csernobili tapasztalatokat ön talán el tudja mondani egy-két mondatban. Végül is mi az, amire használták önök ott a „Béres cseppet”? Egy orvosnő véleménye:- Ukrajnában számos kórházban alkalmazták a Béres cseppet sugárfertőzött betegek kiegészítő kezelésére. A tapasztalat azt mutatta, hogy a betegek immunrendszere sokkal jobb állapotba került, kevesebb felsőlégúti fertőzésre került sor, egyáltalán lényegesen jobb erőnlét és életminőség biztosítható a Béres cseppek szedésével, még ezeknek a beteg embereknek is. A Napközben műsorvezetője:- Nagyon szépen köszönöm a tájékoztatást. Nekem erről egy mondás jut eszembe, ahol nagy a szükség, ott azért valahol megjelenik a segítség. Reméljük, hogy ilyen segítségre Magyarországon nem lesz szükség, viszont azok a fűtőelemek, amelyek szolgáltatják az energiát Magyarországon, azok előbb-utóbb kimerülnek és ezeket ki kell cserélni. Tehát el kell vinni valahová, csakhogy ezek fertőznek, sugároznak és mindenféle szörnyűség történik velük. Erről hetek óta viták vannak a magyar sajtóban is, dehát az egy kisebbik ügy, hogy a magyar sajtóban viták vannak. A nagyobbik az, hogy Pakson a helyszínen vannak viták, Ércfalvi András kezdte ezt a beszélgetést, mégpedig Paks polgármesterével, te, András akkor mit tudtál meg igazából? Ércfalvi András rádióriporter:- Ez nem ilyen egyszerű, és nem olyan könnyen összefoglalható, ahogy azt mi megpróbáljuk. Arról van szó, hogy a hazai energiaszükséglet mintegy fele - én úgy tudom - Paksról származik. Arra nem vállalkoznék, hogy egy atomerőművet bemutassak a hallgatóknak, de aki nem látta és aki nehezen tudja elképzelni, ugyanúgy mint én, annak ez egy képletes dolog. Képzeljen el egy nagy tartályt mindenki, amiben mint a méhkaptárban kivehető csövek vannak, ezek hat- vagy nyolcszögletű csövek, ezek az úgynevezett kazetták egy idő után kiégnek, tehát elvesztik azt az energiájukat, amitől atomerő termelődik. Persze nem így pontos, sok szakértő fog telefonálni, de így tudnám elképzelni valahogy. Ezeket a kazettákat kihúzzák, a kiégett kazettákat kezelni kell, valahol el kell fektetni, vagy víz alá kell helyezni, akkor nem bántanak senkit. Tudósok már sok évtizede bebizonyították, hogy vízátmosással hűtik őket, mert nagyon kevés hőenergiát termelnek, nem lehet őket akárhol tárolni. Egyik módszer a vizes tárolás, a másik pedig, amikor szellőztetni kell őket, tehát valamiféle olyan kéményrendszerben helyezik el őket, zárt helyen, ahol állandó hűtésnek vannak alávetve a kiégett kazetták. Ezeket a kiégett kazettákat eddig a Szovjetunióba, pontosabban Oroszországba szállították. Erre szerződésünk volt, azonban az orosz belpolitikai helyzet, egyes miniszterek akciója kapcsán veszélybe került ez a dolog, ez a csere, hiszen eddig mi kivittük a kazettákat, felújították - ezeket fel lehet újítani - és utána visszakerültek az erőműbe. Ha nem lehet Oroszországba kivinni a kazettákat, akkor itthon kell őket valahol elhelyezni, mert ha nem, akkor 1995 márciusában le kell állni a paksi atomerőműnek, mert addig van hely a kiégett kazetták tárolására. Akkor megint kiég egy csomó - gondolom -, azokat megint el kell helyezni valahol. Tehát évekkel ezelőtt tudták már ezt a terminust és tudták már, hogy az orosz piac, az orosz lehetőség nem teljesen biztos. Ezért elkezdett tárgyalni a paksi atomerőmű, az atomenergia-bizottság és a kormány, mert ez ilyen magas szinten dől el. A kormány és az atomenergia-bizottság szintjén dől el, hogy mi lesz a kiégett kazettákkal. Ezeket a kiégett kazettákat kívánjak Pakson elhelyezni egy tárolóban. Ha jól tudom, egy levegőhűtéses tárolóban. Az önkormányzattal és a Paksi Atomerőmű Rt.-vel tárgyalnak ezek a felsőbb szervek, természetesen a lakossággal is, hiszen a lakosság tájékoztatva volt az elmúlt években. A napokban ugyancsak tárgyalások folynak, de a lakosság, ahogy mi sem, nem tud pontos információt. Én azt gondolom, hogy nagyobb a félelem, mint a reális veszély. Műsorvezető:- De talán nem kellene a dolgok elé lépni. Ércfalvi András rádióriporter:-Igen. Mert ki fog derülni, s tulajdonképpen ebben az az izgalmas, hogy végre sikerült fülön fogni, megcsípni azt a pontot, amikor még a döntések úgy a levegőben vannak. Azt tegyük hozzá, hogy ez egy patthelyzet, most dől el majd különféle szinten, hogy épülhet-e ilyen tároló és ha épül, akkor épülhet-e a Paksi Atomerőmű Rt. közvetlen közelében, az erőmű területén. Mert ez a terv. Műsorvezető:- Hogyha nem sikerül valamilyen módon, akkor hová teszik? Ércfalvi András rádióriporter:-Ez egy borzasztóan összetett probléma, erre talán, hogy ez kiderüljön, mindenképpen jó lesz ez a riport. Elsőként Dobre László, a Szarkofág Nélküli Jövőért Egyesület elnöke arra próbál megválaszolni, hogy végeredményképpen kiket is képvisel az ellenző egyesület? Dobre László:- Gyakorlatilag az 1994. január 27. és február 26-án megtartott lakossági fórumon egyértelműen az ott megjelentek nevében nyilatkoztunk és a programunkba belevettük azt a tiltakozást, hogy nem szeretnénk Paksra és környékére nagy aktivitású kiégett fűtőelem-tárolót megépíteni. Ércfalvi András rádióriporter:- Kiket képvisel az egyesület«1 Dobre László:-Az első lakossági fórumon körülbelül háromezerkettő-háromezerötszáz, a másodikon nyolcszázharminchét érvényes aláírás volt akkor, és a sajtó úgy nyilatkozott, hogy ötszáz fő vett részt, és mi nyolcezret vártunk. Ezt nem tudom, hogy honnan szedték, de lényegtelen. Gyakorlatilag ezeknek az embereknek a véleményét, és akaratát képviseljük az önkormányzattal, a Paksi Atomerőmű Rt., és egy villamosipari tröszttel szemben. Ércfalvi András rádióriporter:-Hogy kivel szemben, mit képviselnek, a továbbiakban kiderül, Dobre Lászlót többször is hallják majd. Most viszont Bor Imre, Paks polgármestere reagál. Bor Imre:-Minden ipari létesítmény hat a környezetre. Természetesen ez a tervezett tároló is bizonyos hatással lesz a környezetre. A kérdés csak az, hogy ez a hatás mekkora. Az önkormányzat által eddig begyűjtött információk mindegyike azt mutatja, hogy ez a hatás nem lesz jelentős. Egészségkárosító hatása ennek a létesítménynek nem lesz. És ezt nem mindenki hiszi el, ezek szerint Mert van egy jelentős tábora az ellenzőknek. Az atomerőművel egy sajátos szimbiózist alkotnak. Egyszerre szeretnék is, s egyszerre tarthatnak tőle. De azt hiszem, talán jól sejtem, hogy nem lehet elválnia, ez a szimbiózis lényege, a kényszeregyüttélés az erőműnek és a településnek. Fontos-e, hogy a két fél szeresse egymást? Nem hiszem, hogy társadalmi szervezetek, a cég és önkormányzat között a szeretetnek különösebb jelentősége lenne. Én úgy gondolom, hogy fontos az, hogy korrekt és világos, együttműködő kapcsolatok legyenek. Ez az önkormányzat és a paksi atomerőmű között megvan. Műsorvezető:- Vannak civil szervezetek, amelyek erőteljesen, és vannak, amelyek kevésbé erőteljesen ellenzik ennek a tárolónak a megépítését. Az ő véleményük közvetítése az önkormányzat felé, illetve az atomerőmű felé mennyire feladata a polgármesteri hivatalnak? Bor Imre:-Amikor arról beszéltem, hogy az önkormányzat elsődleges feladatának ez ügyben az információ gyűjtését tartom, hogy biztos alapokról formálhassunk véleményt a létesítmény környezeti hatásáról, akkor én az információgyűjtés területeit legszélesebb körben gondoltam. (A műsor befejező részét következő számunkban közöljük.)
