Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-06-03 / 15. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1994. június 3. Termelni keletre, élni nyugaton? Pakson sem repül a szánkba a süli galamb Paks ritka adottságokkal rendelkezik. Európát és az országot átszelő folyam partján, országos főútvonal mentén vasútvonallal is rendelkezik. Mégsem tudott nyitottá válni a világ számára. A „külkereskedelmet” a kofahajók jelentették egykor a város számára, amely igaz, számottevő iparral nem is rendelkezett. A konzervgyár a 70-es évektől a volt Szovjetunióba és a kelet-európai országokba exportált jelentős menynyiségben gyümölcs- és zöldségkonzerveket. Változott-e a termékskála, a konzervgyár mellé mások is feliratkoznak-e az exportőrök listájára? Erre próbáltunk választ kapni körkérdéseink nyomán. A Dunavend Kft. ügyvezető igazgatója, Trojnár József: - Közvetlen külkereskedelemmel nem foglalkozunk, közvetítői tevékenységet folytatunk. Élelmiszeripari alapanyagokat, mezőgazdasági termékeket közvetítünk a kelet-európai és a FÁK-országokba. Pakson és környékén nincsenek üzletfeleink, a sok kis tétel nem azonos minőségű, ezért nem exportképes. Hiányzik egy szervezet, mely összefogná a termelőket, közvetítené a piaci igényeket. Hosszabb távon kellene Paks jövőjéről gondoskodni, arra is gondolva, hogy mi lesz, ha nem lesz erőmű. A munkaerő is áru A Dunai Városok Szövetsége révén lehetőség lenne bekapcsolódni a dunai közlekedési-kereskedelmi hálózatba, a világ felé nyitni. Ha a paksiak nem kezdeményezik ezt, mások teszik meg helyettük és a lehetőség elszalasztása később megbosszulhatja magát. A Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet a német Triumph céggel áll szerződéses kapcsolatban, bérmunkát végez a számukra. Ez biztos üzlet - gondoljuk, de Frast Antal, a szövetkezet elnöke másként látja:- A sült galambok Paks fölött sem röpködnek. Tény, hogy a Triumph ellát bennünket alapanyaggal, gépekkel, technológiával és piaccal, de nagy a bérmunka-konkurencia hazánkban is és a volt Szovjetunió utódállamaiban. Egyelőre azért nem vagyunk „leválthatok”, mert alkalmazkodunk a piaci igényekhez. Megbízhatók vagyunk a partner számára, ez személyes ismeretség, kapcsolat nélkül szinte el sem képzelhető. A „kiszolgáltatottságunkat” enyhíti a 20-25 éves korrekt üzleti kapcsolat, kölcsönös kötelezettségek és elvárások alakultak ki. A munkaerőnk „ára” nem a legolcsóbb a munkabérre rakódó közterhek tömege miatt. Önállóan is felléphetnénk a piacon, de nem maradnánk versenyképesek a Triumph cég támogatása nélkül. Vállaljuk a „kiszolgáltatottságot” azért is, mert ez a munka igényes. Kisszériás termékre álltunk rá, univerzálisabb, dinamikusabb csoportok létrehozásával. Ilyen partnerről a Triumph nem kíván lemondani egyelőre. A kiszolgáltatottságunkat azzal is csökkenteni kívánjuk, hogy tíz magyar céggel - amelyek a Triumphnak is beszállítói - együttműködési megállapodást kötünk hamarosan. A szerződéses feltételeket, az árainkat kívánjuk egyeztetni, képviseleti irodát hozunk létre Budapesten, így a közvetítő külkereskedelmi céget kihagyjuk, ezért áraink kedvezőbbé válhatnak. Ismét talpon A 22. Sz. Állami Építőipari Vállalat paksi főmérnöksége 1991-ben átalakult több kft.-vé. A Delta-Ép Kft. negyvenöt fővel megmaradt „magnak”. Azóta talpon maradt és ma már százmillió forintos forgalmat is bonyolítanak. Az idáig vezető útról kérdeztem a kft. ügyvezető igazgatóját, Sipeki Józsefet:- Magas színvonalú szakmunkát tudunk produkálni, jó iskola volt az atomerőmű szerelése. Sikerült külföldi cégekkel alvállalkozói szerződéseket kötni, főleg német cégekkel, amelyek magyarországi befektetők, számukra gyártunk acélszerkezeteket. Ezeket a cégeket a korábbi személyes kapcsolatok révén találtuk meg. Igen magasak a minőségi követelmények, ők biztosítják az alapanyagokat, mi ebben az esetben bérmunkát végzünk. Szállítottunk csarnokszerkezeteket Bulgáriába is, gyártunk nagyzsalus módszerrel előregyártott vasbeton elemeket is. Áraink versenyképesek, gyártmányaink minősége megfelel a nemzetközi minőségbiztosítási előírásoknak. Exporttevékenységet csak azok a cégek folytathatnak, amelyek a minőségi követelményeknek maximálisan megfelelnek. Az exportpiacra nemcsak betörni kell, de a pozíciókat meg is kell tartani, ami még nehezebb. Tárgyalások folynak arról, hogy a német cég résztulajdonosa lenne az anyacégünknek, így lehetőség adódna korszerű nyugati gépek beszerzésére, ez termékeink minőségében, a termelékenységben komoly javulást eredményezne. Megpróbálunk a FÁK-országok piacaira betörni, s ha déli szomszédunknál befejeződik a háború, az újjáépítésben kívánunk szerepet vállalni. Telephelyünk jó helyen van, itt halad a Duna, a hatos főútvonal, vasúti rakodóval rendelkezünk. Tárgyalunk arról, hogy a Szekszárd térségében épülő Duna-híd építésében részt vegyünk. A konkurenciától nem félünk, termékeink minőségben és árban állják a versenyt, a tisztességtelen konkurencia pedig előbb-utóbb elhal. * * * A témába illene a Paksi Konzervgyár eredményeinek ismertetése is. Ezek - Kalmár Gyula, a nemrég kinevezett igazgató véleménye szerint - még nem publikusak. Most folyik a szerződéskötések előkészítése, valószínű, hogy bérmunkára tudnak szerződéseket kötni. Keletre magyar? A nyilatkozatokból kiderül, hogy a térségből csak a bérmunka exportképes, olyan minőségű termékeink egyelőre nincsenek, amelyeknek Nyugaton is lenne piaca. És addig? Árpád fejedelem így szólt népéhez Etelközben: - Nyugatra magyar, ha élni akarsz... Ha ma élne, valószínű, hogy új jelszót adna ki: - Termelj keletre magyar, ha élni akarsz... MÁRMAROSI MIKLÓS
