Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-04-22 / 9. szám
1994. április 22. 13 PAKSI HÍRNÖK És mégis mozog a föld?! Az idő vasfoga Ötven év jóban, rosszban Aranylakodalom A dunakömlődi Sánchegy utca lakóinak éppúgy mint az önkormányzatnak, nagyon régi gondja az ottani löszfal mozgása. Ugyanazzal a súlyos problémával állnak szembe, mint a dunaföldvári önkormányzat. Ott néhány hónappal ezelőtt megtörtént az, amitől Dunakömlodön is félnek; leomlott a part, házakat temetett be a föld, családok veszítették el egyik pillanatról a másikra lakásukat. Paks város vezetése sokat tett annak érdekében, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. A természettel folytatott küzdelem azonban - legalábbis ez idáig úgy tűnik - a természet javára dől el. A talajtani vizsgálatok után kiigazították a partot, hogy elejét vegyék a további földcsuszamlásoknak, hatalmas mennyiségű löszt szállítottak el, nem sajnáltak se pénzt, se energiát, mégis, az ittlakók a közelmúltban újra arra lettek figyelmesek, hogy különböző robajok érkeznek a föld mélyéből, megrepednek a házak falai. Egyesek a környéken végzett régészeti feltárásokat okolják, mások tudni vélik, hogy a partim rengeteg pincét fúrtak, de vannak még egyéb más üregek is, innen jönnek a falakat rengető robajok, megint mások úgy vélik, hogy az időnek és az időjárás viszontagságainak köszönhetően egyszerűen csúszik a part, és nem is lehet vele mit kezdeni... Tamás Jánosné, a Sánchegy utca 11-ben, talán a legveszélyeztetettebb házban él két kisgyermekkel és a jövőt illetően kétségekkel vegyes félelemmel. Mint azt már előző számunkban olvashatták, a következő tanévben erdélyi diákok tanulnak majd az ESZI-ben. Ez ügyben a közelmúltban Erdélybe látogatott dr. Gálos István és két kollégája. Az igazgató urat a fejleményekről kérdeztem.- Első utunk Marosvásárhelyre, ott is a Bolyai Líceumba vezetett. Majd a helyi műszaki egyetem rektorával, az energetika tanszék vezetőjével tárgyaltam. Már a professzor tavalyi látogatása során szóba került a két tanintézmény közötti együttműködés lehetősége. Időközben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar dékánjával ennek lehetőségét megvitattam. Ennek eredményeként a Marosvásárhelyi Műszaki Egyetem gé- Pontosan egy hónapja nagyon erős robaj rázta meg a lakást - mondja. - Omlás ugyan nem volt, de a rázkódásoktól megrepedtek a falak, azóta folyamatosan újabb re-C’'5ek keletkeznek a plafonon és a on egyaránt.- Korábban is voltak ilyen problémák?-Igen, 1992 novemberében kiköltöztettek minket, mert életveszélyesnek ítélték a lakást. Egyébként a miénken kívül még három házat érint ez a probléma, de a miénk helyzete a legkritikusabb. Az utca alatt pincesor húzódik, fölöttünk, a partban lévő üregekből egy erősebb esőzés idején ömlik a víz.- Úgy tudom, az önkormányzat folyamatosan keresi a problémára a megoldást- Igen, és én csak azt szeretném - ha már mindenképpen költözni kell, hogy valamilyen módon olyan lakáshoz juthassunk, amelyben a feltételek megegyeznek a jelenlegiekkel. Szó van arról is, hogy lezárják az utcát, és a teljes domboldalt úgy alakítják ki, hogy megszűnjön, vagy legalábbis minimálisra csökkenjen az omlásveszély. Tamásné az utcára néző repedezett falat, homlokzatot mutatja. Az utca szemközti oldalán, pontosabban - mivel a partoldalban húzódik - az utca alatt vagy 25-30 méter mélyen szintén házak sorakoznak, a Csárda utca többnyire fiatal épületei. Csak nézem a part legszélén álló, már-már zuhanó vasbeton villanyoszlopot. (SZARKA) pészmérnöki fakultása és a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki fakultása egy keretszerződést köt, ezen szerződés részeként az erdélyi hallgatók üzemi gyakorlata itt megoldható lesz. Előreláthatólag júliusban fogadjuk majd a hallgatókat. Erre azért is van szükség, mert atomenergetikával hazájukban nem találkozhatnak. Marosvásárhelyről Sepsiszentgyörgyre látogattunk. Onnan szeptemberben hét diákot fogadunk. Látogatásunkkor találkoztunk a két iskola igazgatójával és a gyerekek szüleivel. Utunk során igyekeztünk a szülőkkel is megismertetni a lehetőséget, az itteni diákélet szabadidős és munkaprogramjait. -háem-Ötven év, még kimondani is sok. S együtt leélni? Biztos nem könnyű, de szép. S a titok? Szeretet, megérték, odaadás. Ilyen egyszerű, s mégis olyan kimondhatatlanul nehéz. Keveseknek adatik meg. Sipos Józsi bácsi és Rózsika néni 1944. áprilislO-én esküdtek egymásnak örök hűséget. Éppen vasárnap volt ötven éve, hogy a két fiatal a vészteljes háborús években elhatározta, hogy egybekelnek. Előző év karácsonykor volt az eljegyzés, húsvétkor az esküvő, s két hónap múlva egy júniusi éjszakán Józsi bácsit ismét behívták katonának, vitték a frontra. Aztán teltek a hetek, múltak a hónapok, s csak 1945 májusában tért haza a hadifogságból az ifjú férj. A nehéz időkre csak még nehezebbek jöttek. A forint bevezetése után rövidesen, 1946. október 6-án Józsi bácsi a vegyeskereskedési iparengedéllyel a zsebében megnyitotta a kis fűszercsemege üzletét. Kevés árukészlettel, hiszen a pénz is kevés volt, próbáltak fennmaradni. Eközben 11 évig a Hegyhát utcában laktak, majd mikor összegyűlt egy kis pénz, apránként építkezni kezdtek az egykori csendőrlaktanyához tartozó telek egy darabján. Az államosítás a Sipos családot sem kímélte, elvették az aprócska üzletet, s így Józsi bácsit az 1. számú Népbolt vezetésével bízták meg. Innen ment nyugdíjba 27 év elteltével. Rózsika néni eközben fáradhatatlanul nevelte a két fiút, Csabát és Józsefet, vezette a háztartást. A meleg ebéd mindig az asztalon volt, s az egész ház csillogott, miközben hol a textilboltban, hol a cipőboltban dolgozott. A gyerekek felnőttek, az egyik fiúnak két lánya, a másiknak két fia született. Aztán a nyugdíjas Rózsika néni főállású nagymama lett, aki a mai napig erős kézzel tartja össze a családot. A karácsony szenteste, vagy húsvét nagyszombatja elképzelhetetlen a nagy családi ebéd nélkül, amikor összegyűlik mindenki a nagymama konyhájában. Ilyenkor a három Sipos József előveszi a hangszereket, a nagypapa hegedül, a fiú harmonikázik, az unoka trombitál. E meghitt családi ünnepek jelzik a szeretetet, s azt a megértést, amelyről Rózsika néni beszél. Nincs evés kanálcsörgés nélkül, tartja a mondás, s házasság sincs veszekedés nélkül. S ez így is van jól. De válásról, meg szétköltözésről sosem volt szó a Sipos család otthonában - mondja Rózsika néni. Persze, hogy mindenkinek vannak furcsa szokásai, különösen mikor korosodik, de hát pont az a szép a házasságban, hogy az a két különböző ember együtt tud élni. Az a fontos, hogy az egyik kiegészítse a másikat, s ne arra törekedjék, hogy megváltoztassa. Ilyen egyszerű a recept, s ha ezt betartjuk... ...akkor egyszer, majd ötven év múlva, egy vasárnapon kart karba öltve, kicsiny vörös rózsacsokorral a kézben aprókat lépegetve, csak úgy lassacskán, ismét elsétálunk a paphoz és kimondhatjuk az igent úgy, ahogy ötven évvel ezelőtt: hiszen azóta semmi sem változott. A ceremónia után a gyerekek és unokák könnyes szemmel kísérik az ebédhez az ifjú párt, ahol a díszasztalon majd ötven szál vörös rózsa áll... (Nemes) Előkészületben: Iskolások Erdélyből
