Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-04-15 / 8. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1994. április 15. Előadások, tájékoztató, szaktanácsadás Vállalkozói szakmai nap Pakson A polgármesteri hivatal földszinti nagytermében rendezte meg a Tolna Megyei Vállalkozói Központ Vállalkozói szakmai nap című programját. A város kistérségi vállalkozói központként adott helyet április 14-én a rendezvénynek, amelyen Bor Imre, Paks polgármestere tartott nyitó-bevezető előadást, ismertetve az önkormányzat vállalkozáspolitikai elképzeléseit. A Vállalkozói szakmai napon a továbbiakban Molnár László, a PA Rt. osztályvezetője, a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának célkitűzéseiről tartott előadást. A Tolna Megyei Vállalkozói Központ munkatársai, valamint a Paksi Kistérségi Központ vezetője tájékoztatást adtak az iroda munkájáról, az eddigi működés eredményeiről. A Vállalkozói szakmai nap programjában térítésmentes szaktanácsnyújtas is szerepelt, a vállalkozói központ munkatársainak, valamint a Tolna Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ, valamint az APEH meghívott szakértőjének közreműködésével. Támogatás, tanfolyam, pályázat, átképzés - munkanélkülieknek Programok pályakezdőknek A Tolna Megyei Munkaügyi Központ Paksi Kirendeltsége hat település - Paks, Dunaszentgyörgy, Pusztahencse, Gerjen, Németkér és Madocsa - területén tevékenykedik. A települések foglalkoztatási helyzete megyei összehasonlításban jónak mondható. Harminckétezer lakosra ezerkettőszázhatvan fő regisztrált munkanélküli jut, közülük hétszáznyolcvanegyen részesülnek ellátásban, a többiek az önkormányzatoktól kapnak jövedelempótló támogatást - amennyiben vállalják a központtal történő együttműködést. Saáry Miklósnéval, a kirendeltség vezetőjével a munkaügyi központ feladatairól beszélgettünk.- Várható-e a körzetben új munkahelyek létesítése?- Sajnos nem: Érthetetlen számunkra, hogy mindössze egy pályázat érkezett munkahelyteremtő beruházásra területünkről, egy vállalkozó Madocsán kíván varrodát létesíteni, ez nyolc új munkahelyet jelent. Ugyanakkor Tolna megyéből összesen száztizenkettő pályázatot nyújtottak be, százhatvankilencmillió forint kamatmentes kölcsönt megcélozva Úgy gondolom, hogy az önkormányzatoknak kellene többet tenni a vállalkozók ilyen irányú ösztönzésére.- Folyamatos gondot jelent a pályakezdők elhelyezkedése. Mit tesz a közj>ont a probléma megoldására?- Két új programot indítottunk a közelmúltban. Az egyik a középiskolák és a szakmunkásképző utolsó éves tanulóinak szól, nekik előadásokat tartottunk az iskolákban - ESZI-ben, a Vak Bottyán Gimnáziumban, a biritói szakmunkásképzőben, a dunaföldvári gimnáziumban az elhelyezkedési, átképzési lehetőségekről, a központ által biztosított egyéb támogatási formákról. A második program az általános iskolák hetedik osztályos tanulóinak pályaorientációját segíti elő. Valamennyi, a körzetünkhöz tartozó gyerek lehetőséget kap arra, hogy egy színvonalas tesztet saját kezével a számítógépünkre vigyen és a programot lefuttatva ajánlásokat fog kapni a pályaválasztással kapcsolatban.- A már munkanélküli idősebb korosztály számára is biztosítanak átképzési lehetőséget?- Áprilisban negyvenhárom tanfolyamot indítunk számukra - ezen persze a tavaly végzettek is részt vehetnek -, majd szeptemberben ezeket megismételjük. Ezek a tanfolyamok széles skálát ölelnek fel, mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt, a nyolc általánost végzettektől a diplomásokig. A regisztrált munkanélküliek számára ezek a tanfolyamok ingyenesek, egyébként a költségek tízezer és száznyolcvanezer forint között mozognak. RÁKOSI tavasz mindig újrakezdés és reménykedés. Áz a szakasz, amikor már kezdünk túllépni egy lezárult fázison, a szájpadláson ott hátul, a nyelv tövénél még ott lengedez minden megkeseredett korábbi tapasztalat íze - de az ember már minden befogadásra képes idegszálával az új, a változás felé fordul. Csalódásos időszak-e - miként a másik három is? Természetesen. Elindulsz otthonról - immár világosabb árnyalatokban játszó, könnyedebb anyagokból szabott hacukában - s amint a sarkon befordulsz, megtép a szél. Amint marokra fogja melleden az öltözetet, csalódottan gondolsz a tegnap még hordott, sötétebb anyagú, vastagabb télikabátra. Nehéz volt benne mozogni, ha jól összegomboltad, még a zsebébe belenyúlni is körülményesebb volt, minthogy elébb le kellett húznod a kesztyűt... Immár éppolyan kivörösödött a kézfejeden a bőr, mint hógolyózáskor - csak éppen kesztyű sincs... Cyrano mondta: „nincs kesztyűm? - a múlt hét táján egy ócska párnak megvolt a fele/s mert untam ezt is,/azt tettem vele / ott hagytam egy arcátlan úr - pofáján...” Időszerű figyelmeztetés - nemde? Heveskedés? Van a hógolyós helyzetnek fordítottja is. A rádió szerint süvít odakinn a szél, szerte az országban szibériai az időjárás. Sálat tekersz fel, a zakó alá pulóvert veszel, a vastagabb zoknival alig megy fel lábadra félcipő. S odakinn? Verőfény záporoz, válltól bokáig ostromol a Nap melege, hirtelenjében olyan szorosnak érzel a nyakad körül mindent, szívesebben tennéd ki magadat kevésbé takarva annak a szabad levegőnek, amely körüláramlik, kavarog, s válogatás nélkül vágja hozzád a hajnali harmat illatát, a madárfüttyöt, minden komolytalannak látszó kezdeményezés zaját - olyasmiét is, aminek csak a mindenáron újat, a korábbitól eltérni kívánót adni a célja - s első elragadtatásodban gyakran nem látod meg azt sem, hogy bizony gyakran talmi ez az új is, kevésbé veretes a jól ismert és megszokott, biztonságos réginél. Bizony, nemcsak a hajnali harmat illata jellemző - arcodba vágja a télről ittfelejtett, letakarítatlan út porát is. Félni - és félteni - kezdesz. Mi lesz a rügyekkel, a bohókás apró, az életnek még csupán torzó kezdeményezéseit mutató jelenségekkel ilyen körülmények között? Minden percben viszszatérhet a szibériai tél - elfagyhat a i melegágyi védelemben dédelgetett paradicsompalánta. Az édent idéző, a „szerelem almájának” nevezett, végül is bíborvörösre érő zamatos gyümölcsé, amely önmagában, nyersen fogyasztva is élvezetes - de a vele ellentétesen erős paprikával társítva, lecsóként is élvezi a magyar gyomor... Az égbolt is megváltozik felettünk. Harcias négylábúakra utaló csillagképek uralják az eget, a Kos és a Bika után az Ikrek kettőse a kétirányú tenniakarás (ha tetszik: akár a széthúzás), de mindenképpen a cselekvés, a kíváncsiság, a látni-tudni-ítélni vágyás jelentős végletei... E csillagok lenéznek reánk és determinálják sorsunkat. Miként fog végződni legújabb szentalleni kalandunk Európával? A kalanozó magyar és a konokul a kolostor falai között maradó, el nem menekült svájci szerzetes beszélgetéséből - szerinte - manapság éppen a tonzúrás fejű mondanivalója a kulcs. „Maradtam, mert a kamarás az idén még nem adott sarura” - mondja a szerzetes. Elődünk ott ül a tűz mellett (jóllehet a meleget néhány összetört kolostori bútor tüze adja), háta mögé hajít egy csontot a kutyáknak, nagyot kortyol egy rajnai rizling jellegű miseborDól (a pincéből az imént gurították fel a cimborák), hallja a csapat lovainak nyerítését a kerengő oszlopai mellől - s imigyen olyannyira nyugodt, hogy a veszélytelenség érzetében nem is igen figyel a szerzetesre. Hiszen bolond, aki el nem futott. Mégis a szerzetes mondja a fontosat: maradtam, mert még nem kaptam meg azt, ami jár. A hit embere itt meglehetősen anyagias. Anyagias éppen annyira, mint az EFTA-tárgyalásokon nyugati zászlók mögött ülő delegátusok, akik nem menekülnek még a veszélyben sem, mert meg kell kapniok, ami jár... Ez a jövő. Az övék - de a mienk is. Tehát vagy ne együk tele magunkat, vagy vegyük észre: nem elegendő, hogy ott várnak a megbízható lovaink - azzal még ma sincs megoldva minden. Most látom csak: vagdalkozó gondolataimhoz a szerkesztő mellékelni fog Önöknek egy illusztrációt. Látják, íme a modern újságírás: a kép és a hang - legalábbis első látszatra - egyáltalán nem illik össze. Azt pedig önöknek kell eldönteniük (mint mindig) nyájas olvasóim, hogy végül is kinek hisznek - a szemüknek-e, avagy a fülüknek. int látják (és olvasható is) e dilemma több ezer éve azonos. De ilyentájt - tavasszal -mintha fontosabb lenne. káté ¥ '
