Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-21 / 8. szám
1993. április 21. 13 PAKSI HÍRNÖK Kiapadhatatlan forrás Mottó: Nincs régi baki, csak új diák Jaj, az az irodalom, a kisdiák keserűsége!- A hasonlattal a költő egy eseményt hasonlít valamihez.- A hasonlat az, ami valamihez hasonul.- Az elbeszélő költemény az versben van, vannak benne szereplők és bemutatja a tájat.- A költői jelző szerepe az. hogy Jancsi Iluskát elmondja minek tartja.- A megszemélyesítés egy tárgynak a megnevezése.- A hasonlat kicsit hasonlít a valósághoz. A Kalevala előadásáról:- Az emberek szoktak olyan zenét énekelni, hogy egy elkezdi énekelni, amikor befejezi, akkor a másik kezdi el, s közben a felső részük mozog.- Az egyik ember énekelve énekel, a másik pedig verspéldányban mondja el. Közben ritmikusan mozgatták felső testrészeiket.- „Szavaim számban olvadoznak fogaim között a nyelvem összecsordul”.- Ezt úgy adták elő, hogy két ember leguggolt, és az egyik énekelt, a másik pedig fölső részét elkezdte mozgatni. A másik pedig úgy ismételte meg, hogy mozgatni kezdte a felsőjét.- A hangsúlyos verselésen azt értem, amikor kihangsúlyozzuk a vesszőt.- A bevezetés után van a tárgyalás, amiben az egész műnek a tárgya van.- Az irodalmi műt azt tartalmilag meg kell érteni. Az irodalmi műhöz vers, ballada és próza tartozik.- Amikor meghalt Móricz Zsigmond, a gyerekét Ady Endre öltöztette fel.-esbé-Képek a diáknapról | SPORT 1 NAPLÓ Az ASE Amerikában 9. November 27. Az ébredés után első dolgunk, hogy kicseréljük a defektes kerekeket ezután el kell dönteni, hogyan menjünk be New Yorkba. Mivel már egyszer áthaladtunk egyik délután a kínai negyeden, maradunk a metrónál. Meglepetés a newarki metróállomásnál, hogy a parkolóban hat dollárért állíthatjuk be autóinkat. A metró egy dollár fejenként és 35 perc múlva a World Trade Center alatti kisvárosban találjuk magunkat. Nézelődünk, csavargatjuk a fejünket majdnem hanyattesünk, amíg a kamerával megtaláljuk az épület tetejét elfelejtve, hogy a kereső állítható. Ez tényleg nagyon magas. Az előcsarnokban legalább 2000 ember van előttünk a sorban. Körülbelül egy órát kell várnunk, amíg a kilátószintre (107 emelet) felvivő liftig eljutunk. Addig legalább olvasgatjuk a tájékoztató füzetet. Ekkor már azon gondolkozunk, hogy hol kellene Magyarországon egy ehhez hasonlót építeni. Hogy miért? Az ismertetőből kiderül, hogy az épületben 50000 ember dolgozik és 200 000 látogató jön átlagban naponta, hogy a kilátószintről gyönyörködjön a panorámában. A belépő négy dollár, ez az épület igazán komoly bevételi forrás és a liften kívül (1,5 perc alatt vitt fel a célig, amiből tíz másodpercig fékezett) más költség nincs, talán még az ablaktisztítás. 232 db ablakon át figyelhetjük meg a felejthetetlen várost New York a lábaink előtt Délre a kikötő, a Szabadság-szobor, északra a belvárosi felhőkarcolók, nyugatra New Jersey, keletre a Brooklyn Bridge. Lélegzetelállító. Elszakadni nagyon nehéz a látványtól. Talán tovább is maradnánk, ha nem nézünk ki magunknak egy hajóutat, ami három óra alatt körbejárja a Manhattan szigetet így hát sietnünk kell, hogy elérjük a hajót Térképünk van, a hajó a 42. utcától indul, nem tűnik nagy távolságnak. Csak kicsit tévedtünk. Azt hittük, hogy az út 3 km. Volt rá ötven percünk, elindultunk. Kiderült hogy a hajóállomás légvonalban 5 és fél km. Ennek ellenére a Hudson folyó partján az orkánszerű szélben igyekezve az utolsó pillanatban megérkeztünk. Ekkor csoportunk felvette a káromkodó magyarok nevet. A hajóra teltház, illetve „telthajó” miatt már nem volt jegy. Néhány percig morgolódtunk, sajnálva, hogy nem láthatjuk a várost a vízről és Harlem - ahova nem tanácsos bemenni - is kimarad a programból. Több csoportra szakadva nekiindultunk New Yorkfelfedezésének. A hajóállomástól 100 méterre megnézhettük a hadsereg tengeri és légi erejének bemutatóját (egy repülőgépanyahajót, rajta a többi repülőgép között a „lopakodóval”) és ráadásként Kolumbusz újjáépített hajóit, köztük a Santa Maria-t. Továbbhaladva a benzingőz városában üde színfolt a lovasrendőrök belvárosi bázisa, az ajtó előtt zabot ebédelő csodaszép pacival. Sajnos csak négy óránk maradt. Végigsétálva a 42. utcán elérjük a híres Times Square-t. Ez már a Broadway központi része. A rengeteg reklám, a mozik, színházak, a nyüzsgő tömeg igazolja a filmeken láthatókat. Mosolyogtató, hogy az egyik kávéfajtát ajánló öt méter magas kávéscsésze, ami az egyik házfalon virít, gőzölög. Üzlet üzlet hátán a legfrissebb technikai újdonságokkal (legalább tíz üzletbe akarnak becsalni videokameránkhoz a sötétben is tökéletes felvételt készítő infralencsét ajánlva). Az egyikben díjmentesen megtisztítják a kamerát Először agódunk, utána örülünk. A Broadway-n és a Fifth Avenue-n haladva megtaláljuk az Empire State Buildinget és más felhőkarcolókat, majd egyre fáradtabban érünk az egyetemi negyeden keresztül a World Trade Centerhez. Mindenkin látszik a több mint 15 km-es út, aminek egy része erőltetett menet volt. Van, aki alszik a metrón. Szerencsére az autók megvannak. Este könynyű az elalvás.- A befejező rész következik - JUHÁSZ SÁNDOR
