Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-13 / 1. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. január 13. „A gyógyító nem én vagyok” „Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben... ...betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak ” (Márk ev. 16:17.18.) JIM SANDERS PAKSON December tizenegyedike, péntek, késő délután. A Városi Művelődési Központ színháztermében lassan benépesül a nézőtér. Idősek és fiatalok, egyedülállók és gyermekes családok várnak izgatottan - a csodára. Ami ma este itt megtörténhet. Talán nem is hívők mindannyian. Egyvalami azonban közös bennük: hosszú ideje hordozzák saját vagy családtagjaik betegségének keresztjét amelyet eddig még senkinek sem sikerült levenni a vállukról. Hasonlatosak az evangéliumbeli asszonyhoz, ki „sok orvostól sokat szenvedett és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult sőt inkább még rosszul lett” (Márk ev.). Vibrál a levegő, feszült csendben várakozik a „közönség”. Csak egy ültében apatikusan előre-hátra dülöngélő fiú artikulálatlan kiáltásai törik meg időnként a némaságot. Tisztán hallom valahonnan a hátsó sorokból az elfojtott suttogást: Jézus segíts! Nézem az arcokat: arról árulkodnak, hogy nincs közöttünk közönséges bámészkodó.- Ne őröld magad! Ne sírjál! Meg kell próbálni! - mondja előttem egy fiatalasszony a mellette ülő idősebbnek. A szomszédos széken pedig egy csöpp fiúcska izeg-mozog: — Anya, mikor kezdődik már? Menjünk haza! Édesanyja csitítja, aztán kérdésemre - hogy milyen céllal jöttek, s részt vettek-e már hasonló rendezvényen - mesélni kezd:- Nagyon sok helyen jártunk már. A kisfiamnak olyan bőrbetegsége van, amit az orvosok szerint gyógyítani nem lehet, csak kezelni. Most ősszel úgy begennyesedtek a kezei, hogy semmit sem tudott megfogni. Sokat kínlódott vele. Azt mondják, ez a doktor ingyen gyógyít. Volt már itt máskor is természetgyógyász meg másféle orvosok, de fizetni is kellett ezer-kétezer forintot. Van, akinek ez sem kevés. Beszélgetésünk ekkor megszakad, mert a színpadon megjelenik Jim Sanders és felesége, aki tolmácsolja szavait Köszöntenek néhány „ismerőst”, akikkel már találkoztak gyógyításaik során. Kiderül, hogy paksiak alig vannak a teremben. A környező falvakból és városokból érkeztek; van, aki Bonyhádról utazott ide a misszionárius hírét hallva. A hangvétel egészen közvetlen. Magam is meglepődöm, mennyire egyszerű és hiteles a sokunk számára ez idáig tulajdonképpen ismeretlen hittérítő fellépése. Semmi hókuszpókusz, semmi misztifikáció. Elmondják, hogy egy keresztény gyógyításon vagyunk jelen, amely a hívő embereknek és az eddigi ateistáknak egyaránt rendelkezésére áll. Jézus nevében jöttek, aki gyógyulásunkért cserébe csupán a hitünket kéri. Jim Sanders többször is hangsúlyozza: - A gyógyító nem én vagyok. Nekem egymagámban semmiféle hatalmam nincs. Az erő nem az enyém, én csak elhívást kaptam. Isten az, aki meggyógyít benneteket. Beszélnek arról, hogy a Bibliában meg van írva a kézrátétes gyógyítás lehetősége. Jézus is gyógyított ily módon. S megjövendölte azt is, hogy lesznek majd, akik hasonlóképpen át tudják adni a gyógyító kenet erejét a betegeknek. S mindez valóban „működik” ma is, ha az ember őszinte hittel fogadja azt. Ezek után csodás dolgokról hallunk, melyek itt, hazánkban történtek Jim Sanders „keze nyomán”; vakokról, akik visszanyerték szemük világát menthetetlen rákos betegekről, akiknek ma már minden leletük negatív. Egy közösen elmondott hitvallás után az első csoport kivonul a színpadra, ahol egyenként mindenki megkapja a gyógyító kenetst Néhányan azonnal öntudatlanságba zuhannak, s a nézőtéren ülők megrökönyödésére percekig fekszenek mozdulatlanul.- Vannak, akik máris meggyógyultak. De vannak olyanok is, akiknek hosszabb időre, több alkalomra lesz szükségük. Nekik még növekedniük kell a hitben - kapják a figyelmeztetést a helyükre visszatérők. Közelemben egy idős asszony ül, akihez - mivel járni is alig tud - személyesen jöttek le.- Nem éreztem semmi különöset - mondja aztán.
