Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-24 / 6. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1993. március 24. Válasz egy nyílt levélre Kedves Erika! Az elmúlt egy évben már én magam is sokszor elszomorkodtam könyvesboltunk hányattatásain. Azt hiszem könyvszerető emberek számára kevés lehangolóbb látvány létezik, mint egy kongó könyvesbolt Az üzlet épülete önkormányzatunk tulajdona és éveken keresztül a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat bérelte a helyiségeket A vállalatot az állami vállalatok privatizációjáról szóló törvény alapján értékesítenie kellett az Állami Vagyonügynökségnek. A törvény rendelkezése szerint ilyen esetekben az ÁVÜ köteles a vállalat által bérelt üzletek bérleti jogát árverésen értékesíteni. Bár a bérleti jogviszony a tulajdonos és a bérlő közöttjött létre, azaz a város és a Művelt Nép között, de a bérleti jogota bérlő átruházhatja (azaz eladhatja). Sajnos, több ilyen eset van a városban (és az országban rengeteg), a rendszerváltás előtt ugyanis az akkori jogszabályok ilyen bérleti szerződés kötését írták elő. Ezeket a bérleti szerződéseket tehát nincs lehetőségünk felbontani, a bérleti jogot a bérlők egymásnak adják-veszik Lehetőségeink abban állnak, hogy profilváltás csak az önkormányzat mint tulajdonos engedélyével történhet; illetve, hogy megvásárolni mi is megvásárolhatjukaz egyébkéntsajáttulajdonunkban lévő helyiségek bérleti jogát A könyvesbolt esetében mindkét lehetőségünkkel éltünk, azaz részt vettünk az árverésen, de ajánlatunk több, mint háromszorosát is ígérte valaki, illetve közöltük az ÁVÜ-vel, hogy semmilyen profilváltáshoz, még kiegészítő tevékenységhez sem járulunk hozzá. így a törvény értelmében az ÁVÜ az új bérlővel köteles az eredeti, kizárólag könyvesbolti funkcióra szerződni. Legújabb információim szerint a sikeres árverés ellenére sem kötött még az ÁVÜ senkivel sem szerződést mivel a nyertesek egymás után mondanak le a lehetőségről. Ennek okát még nem ismerem, vélhető az ajánlott összegek és a könyvértékesítés jövedelmezőségének ismeretében, hogy többen arra számítottak, módjuk lesz a profilon változtatni. Az önkormányzatok ma már nem utasíthatnak senkit hiánypótló üzletek működtetésére. Üzletet bárki nyithat akinek vállalkozói igazolványa van, rendelkezik helyiséggel, és a helyiségben az adott tevékenységet a szakhatóságok (Tisztiorvosi Szolgálat Ttűzoltóság stb.) engedélyezik A vállalkozói igazolványt adjuk ki mi, de ez kötelező, ha a kérelmező benyújt egy db 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt 1 db 300 Ft-os illetékbélyeget Az ellátás jobb színvonala érdekében csak indirekt közgazdasági lépéseket tehetünk: adókedvezményt kedvezményes bérleti díj megállapításátajánlhatjuka vállalkozóknak Ilyen kedvezmények városunkban léteznek Végezetül veled együtt bízom benne, hogy hamarosan lezárul az ügy, az ÁVÜ talál egy pályázót aki valóban könyvesboltot akar, és újra élvezhetjük az új könyvek közötti válogatás varázsát Üdvözlettel: BOR IMRE _________________________________________________________polgármester Nyitás március végén A megújuló könyvesboltban HOZZÁSZÓLÁSOK „Az önkormányzat nem lát el idáig” című íráshoz Az elmúlt év őszén beszélgettünk a Kishegyi úti könyvesbolt helyzetéről, várható jövőjéről a boltvezetőjével, Bakáné Mácsik Erzsébettel.- Mi történt azóta?- Kapcsolódva az akkor elhangzottakhoz: a bolt üzemeltetője, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat december 31-én megszűnt Az Állami Vagyonügynökség privatizációs listájára került az üzlet A január 28-iki versenytárgyalás előtt is lehetett már hallani különböző vásárlási szándékokról. Annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy elég jól „felverték” a boltáráta tárgyaláson. Ä mi boltunk kb. ötmillió forintért kelt el.- Bárki licitálhatott a versenytárgyaláson?- Igazolni kellett a „könyvszakmás” múltat- Ki lett a nyerő?- A versenytárgyaláson a Maecenás Könyvkiadó nyert Ez egy nemrég szerveződött kiadó, tíz boltja van az országban. Apaksi boltnak a fő profilja továbbra is a könyvárusítás, de lesz kiegészítő tevékenység is. Úgy tájékoztattak, hogy a kiadó együtt dolgozik egy könyvnagykereskedő kft-vel, ilyenformán a folyamatos ellátás, a választék megfelelő lesz. Az őszi interjúban beszéltünk a boltvezető lehetőségeiről, amik egyáltalán nem voltak jók akkor.- Lesz-e változás ebben?- A kapott tájékoztatás szerint a cég üzletpolitikája, tervei a mai kor követelményei szerint alakulnak A piac törvényei meghatározók lesznek.- Említene néhány szempontot?- Megfelelő árpolitika kialakítása, állandó magas szintű választék biztosítása, kulturált környezet és kiszolgálás. Szakítani kell a raktárra termelés gondolatával, a régi rossz szokásokat mihamarabb le kell vetkőzni.- A tankönyvárusításról van-e új fejlemény?- Az ősz óta semmi, illetve csak annyi, hogy a tankönyvárusítás végleg kikerül a hálózatból. Hogy a tankönyveket kik fogják árusítani? Maguk az iskolák, intézmények, de később egyre több vállalkozó fog bekapcsolódni a terjesztésbe. Ismeretterjesztő, kiegészítő tankönyvek, kiadványok lesznek, de a boltvezetőkön múlik elsősorban a választék nagysága és minősége.- Elérkeztünk a beszélgetésben a vezetőhöz, az eladókhoz. Említette annak idején, hogy nem tudja, mi lesz a sorsa önnek és a többi alkalmazottnak.- Örömmel és egy kis megnyugvással közölhetem, hogy mind a négy alkalmazottat átvette az új tulajdonos, a kiadó.- Gondolom, nem a régi feltételekkel.- Ha a fizetésre gondol, akkor elmondhatom: igen, változtak a feltételek Az alapbér és a forgalmi jutalékis magasabb lesz az eddiginél. A Maecenás magánkiadó-hálózat megfelelő bázissal és háttérrel rendelkezik, mi ennek a kiadónak vagyunk az alkalmazottai, sorsunk alakulásátbefolyásolja a kiadó munkája és eredményessége is.- Mikorra várható a nyitás?- A tervek szerint március végére. HENCZ JÁNOS A Paksi Hírnök 1993. február 24-i számában megjelent, iskolánkat is érintő észrevételekhez - melyek „Az önkormányzat nem lát el idáig” című riportban fogalmazódtak meg - szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. Nem ismerem a cikkben szereplő két idős nyugdíjast, de gondjaikkal, életüket megnehezítő egyéb problémáikkal együttérzek. Tudom azt is, hogy Biritóra kerülésünkkel a 150 fős kistelepülés élete némileg megváltozott Szokatlan az itt élőknek, hogy most százhetvennel több személy fordul meg az egykor nyugalmas utcákon és gyerekzsivaj zavarja a reggel még pihenni vágyó időseket A motorral közlekedők is kellemetlen zajokkal terhelik a csendet Ennek ellenére úgy érzem, hogy (mivel kintlétünk szabadidő-tartama elég szűkre szabott) - buszjáratokhoz igazodik - talán a tanórák közti 10 perces szünet nem teremtett túl sok, lakosságot bosszantó viselkedésre lehetőséget A tanév során 3 alkalommal tartottunk esti rendezvényt gólyabált fenyődiszkót szalagtűzőt mindenkor tanári felügyelettel. Amennyiben a hangos zene zavarta a közel lakók nyugalmát, jó lett volna az ügyeletes tanároknak ezt jelezni, akik bizonyára azonnal intézkedtek volna. Az eltelt félév valamennyi itt dolgozó ember számára sok megoldásra váró feladatot adott Az iskola külső-belső rendjének fegyelmének kialakítását is csak folyamatos, következetes munkával tudjuk majd elérni. Követelményeinkkel, elvárásainkkal a különféle magatartásmintákkal, szokásokkal, beszédkultúrával érkező gyerekek nem tudnak egyik napról a másikra azonosulni. Ebben a nevelési folyamatban a szülőknek az iskolának és a biritói lakókörnyezetnek is van mit tenni. A cikkből úgy tűnik hogy a telefonrongálók megtalálásában is segítségünkre tudtak volna lenni a nyugdíjasok Sajnálom, hogy ezt akkor elmulasztották. Segítő szándékú észrevételeikkel ezentúl személyesen is felkereshetnének. Megbeszéléseink talán hozzájárulnának a felmerülő gondok gyorsabb, eredményesebb megoldásához. Paks, 1993. március 2. KÖNTÖS GYULÁNÉ igazgatóhelyettes Érdeklődéssel olvastam a Paksi Hírnök február 24-i számában „Az önkormányzat nem lát el idáig” címmel megjelent írást, mert jó néhány éve Biritón dolgozom így kötődöm is ide, ismerem is a pusztán élő embereket és a kis település viszonyait Az elmúlt évben történt átalakulás bizony alaposan felforgatta az itt lakók életét éppúgy, mint azokét, akiknek itt a munkahelyük. Nem meglepő, ha érvek és ellenérvek ütközése közben indulatok szabadulnak el - hozzá lehetünk ehhez manapság szokva. A cikkben megjelentek nagyrészével vitatkoznom kell, mert az abban szereplő két biritói lakos meglehetősen egyéni nézőpontból mutatja be a puszta mai életéi és az emlékezetük is mintha szelektíven működne. Vitatkoznom kell azért is, mert az általuk elmondottak jó része egyéb biritói „fórumokon” erőteljesebb, indulatosabb formában már elhangzott és akkor sem nekem, sem más érintetteknek nem volt lehetőségünk véleményünk kifejtésére. Vitatkoznom kell végül azért, mert több biritóival elbeszélgetve meggyőződtem arról, hogy a többség nem a két nyilatkozó (és még néhány társuk) álláspontjával ért egyet Egy dologban nem vitatkozhatom: nyugdíjból élni ma nem egyszerű, de ez nem biritói jelenség, így van ez sajnos Magyarország minden településén. Biritó évtizedeken keresztül az állami gazdaság központjának székhelye volt irodaépületekkel, gépműhellyel, hízómarhateleppel, egyéb gazdasági egységekkel és mint minden más gazdaságnál az országban az ezekhez tartozó szolgálati lakásokkal. Ez a sajátos, az állami gazdaságokra jellemző településforma különleges státust jelentett az itt lakóknak: az infrastukturális ellátás nem a helyi hatóságok (a tanács) feladatát képezte, hanem az ÁG- ét így aztán a villany kivételével minden ingyenes volt - a víz, a szennyvíz elszállítása, a Paksra történő utazás, a lakáson belüli javítások, karbantartások, hogy csak a legfontosabbakat soroljam. Mindezek a szolgáltatások költségként az ÁG-nál jelentkeztek, csökkentve az eredményt Az infrastruktúra működéséhez szükséges beruházások (a cikkben említett mélyfuratú kút és hidroglóbusz is) valóban a fejlesztési alapból lettek megvalósítva, és az is igaz, hogy a fejlesztési alapot növelte a ki nem fizetett nyereségrészesedés. A nyilatkozó mindössze arról feledkezik meg nagyvonalúan, hogy a nyereségrészesedés csökkentése kb. 1100 ÁG-alkalmazottat érintett, és ezek döntő többsége már akkor is olyan településen lakott, ahol bizony a vízdíjat szennyvízszippantást stb. fizetni kellett! A szolgálati lakásokat a Paksi ÁG. 1991-ben értékesítette, tudomásom szerint valamennyit az addigi bérlő vette meg, a törvényes lehetőségek szerinti lehetséges legalacsonyabb áron. Az eddigi lakók tulajdonossá váltak, kérdezem tehát: kinek a feladata lenne ingyenesen elvégezni mindazokat a szolgáltatásokat amelyekért mindenütt máshol fizetni kell? Téved a nyilatkozó a lakosság számában és a nyugdíjasok arányában. Valóban 30 család lakja Biritót de a lélekszám 88 fő, és ebben húszán nyugdíjasok, ez ugye közel sem 90 százalék! Biritó tehát nem öregedett el, sőt! Az „ilyen-olyan kft-k” és a Biritóra költözött Szakmunkásképző Iskola munkahelyet biztosítanak az itt élők
