Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-24 / 4. szám
1993. február 24. 5 PAKSI HÍRNÖK Elharapódzott a bliccelés Érdemes bérletet váltani Megkérdeztem Nemeskéri Zsolt igazgatótól, hogy mi motiválta a helyi járatokkal kapcsolatos módosítást, illetve hogyan vált be eddig ez az autóbuszon történő régi-új jegyváltási rendszer?- A helyi közlekedési vállalatok különböző módszerekkel kísérleteznek, hogy minél teljesebb körűvé tegyék az ellenőrzést, illetve a bevétel minél nagyobb arányú megfogása is fontos szempont Természetes, hogy mi is erre törekszünk, a bliccelés Pakson is eléggé elharapódzott, még több panasz is érte a házunk táját, hogy a késő esti órákban, illetve a hétvégeken a helyi járatú buszainkat igénybe vevők nem tudtak jegyet vásárolni. Ilyen esetekben az ellenőr sem tudott mit tenni. Tehát ez a szisztéma nem vált be a sűrű ellenőrzések mellett sem.- És ezzel a módszerrel elkerülhető lesz a bliccelés?- Teljes egészében nem, de az eddigi tapasztalatokra támaszkodva azt mondhatom, hogy jóval többen érvényesítik a menetjegyeiket, mint eddig. A bérlettel rendelkező utasok az autóbusz hátsó ajtaját vehetik igénybe felszálláskor, így a bliccelni szándékozók ott fellopódzhatnak, de őszintén vallom, hogy az utasaink zöme becsületes, a céljuk az, hogy járataink igénybevételével minél előbb jussanak el a kívánt helyre, s nem az, hogy kijátsszanak minket Remélem mihamarább rájönnek az utasaink (itt elsősorban a Pakson élőkre gondolok), hogy érdemes bérletet váltani a kényelmi szempontokon túl az anyagiak miatt is. Fontos még az is, hogy így ezzel a módszerrel a jegyárusoktól nem havonta (általában a hónapok elején), hanem közvetlenül aznap a műszak végén leszámoló autóbuszvezetőtől kapja meg a vállalat az aznapi bevételt. Egyébként mire megjelenik ez a cikk, addigra már az Almex jegykiadógépek segítik a sofőrök munkáját Ez hasonló a távolsági járatokon használt gépekhez, azzal a különbséggel, hogy itt húsz Ft-ra lesznek beállítva a masinák.- Nem okoz-e fennakadást menetidőcsúszást ez a fajta jegyváltási módszer?- Nem, vagyis a legforgalmasabb időpontokkor (piaci napok délelőttjén) is mindössze max. 4-5 perc késéssel mennek a járatok. Persze erről, mint ahogy az előbbiekről is pontosabb képet csak úgy április közepén tudok adni.- Hát akkor az áprilisi viszontlátásig. Köszönöm a beszélgetést-oz-A cél a talpon maradás Varga János a Piakész Kft ügyvezetőjének irodájában vagyunk.- Varga úr!Miért változtattak cégformát? Ha jól tudom, tavaly még kisszövetkezetként működtek.- Igen, éppen azért mert ránk is vonatkoztak a szövetkezeti törvények, úgy gondoltuk, hogy számunkra a kft a legmegfelelőbb cégforma. Az rt-hez túl kicsik vagyunk, a szövetkezet meg a szisztémája miatt volt elégtelen.- Hoz-e valami változást ez a kényszerlépés a Piakész életében?- Nemigen, hiszen fő profilunknak továbbra is megmaradnak a lakáskarbantartási, felújítási, az asztalos és üvegezési munkák.- Elterjedt a hír, hogy önök és a Partner Kft. egyesültek.- Magam is több helyről hallottam, de ez nem igaz. Erre alapot az szolgálhatott, hogy a városi focibajnokságban a két kft közös csapattal szerepel, ez viszont még nem jelenti azt, hogy a két cég is fuzionált volna. Az viszont tény, hogy ott segítünk egymásnak, ahol csak tudunk. Nagyobb munkák esetén erre szükség is van, hiszen mindketten kis cég vagyunk. Persze, ez a múltban is így volt csak most még tudatosabban készülünk közös munkák elvállalására.- Hány főt foglalkoztat a kft?- Az irodában és a raktárban dolgozókkal együtt jelenleg száznyolcan vagyunk. Ennek a létszámnak kb. egyharmada dolgozik folyamatosan a PA Rt-nél, ahol karbantartási munkákat végeznek munkatársaink. Sajnos, a civil lakosságtól egyre kevesebb megrendelést kapunk, kevés a polgárok pénze, inkább magánerőből, családi, rokoni összefogással igyekeznek elvégezni ezeket a munkálatokat. Bár vidékre is hívnak minket mi inkább itthon szeretnénk a lakosság rendelkezésére állni.- El tudnának-e vállalni a már említett munkákon kívül mást is?- Célunk a talpon maradás, ezért próbálunk minél több lábr állni, de a mai gazdasági viszonyokat tekintve ennek a munkakörbővítésnek csak akkor lenne értelme, ha nyereséges is lenne, mégha minimálisan is.- Hogyan zárták a tavalyi évet?- Az árbevétel 93 millió Ft volt persze ez az összeg a munkadíjon kívül a felhasznált anyagokat is tartalmazza.- Az idén mi a helyzet?- Igaz, hogy még csak az év elején tartunk, de az erre az évre tervezett kapacitásból már 40-50%-nyi rész le van kötve, vagyis reménykedünk.- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a kft-nek. -oz-Nem azért a húszasért A véletlen úgy hozta, hogy ez idáig csak távolsági busszal utaztam ötéves unokámmal, így azt tudtam, hogy negyedik évét betöltött kiskorúnak „fél” jegyet kell venni. Fogalmam sem volt, hogy működik a díjszabás helyi járatokon. A jómúltkor igénybe kellett vennünk ezt a szolgáltatást, .így kértem egy jegyet magamnak és egy ötévesnek való jegyet is a gépkocsivezetőtől. Ötvenforintossal fizettem és kezembe nyomott két beszakított, teljes értékű menetjegyet. Mondott valami sajnálkozásfélét az ötévesnek való jegyről, de nem értettem tisztán. A felszállni kívánók miatt a további kérdésektől elálltam. A csuklós busz végében helyet találtunk és letelepedtünk a gyerekkel, mint akik jól végezték dolgukat. Egy fiatalasszony megszólított és közölte velem, hogy valószínűleg nem tudom, de azoknak a kicsiknek, akik nem iskolások, nem kell jegy, ingyen utazhatnak. Hitetlenkedve vitatkoztam vele, mondván: ha ez így lenne, akkor a pilóta szólt volna és nem adott volna jegyet. A fiatalasszony elmondta, hogy szintén így járt és őt is egy utas okosította ki. „De, ha nem hiszem, kérdezzem meg az ellenőrt, aki az imént szállt fel” - mondta. Vártam, hogy hátrajön az ellenőr, de nem jött. Kíváncsi lettem és leszálláskor - a még mindig a vezetőfülkénél álló - fiatal ellenőrtől megkérdeztem, úgy, hogy a gépkocsivezető is hallja. A kis nőnek lett igaza: az ellenőr is megerősítette, hogy iskolába lépésig díjtalan a gyerekek utaztatása. Kissé felháborodva vettem elő a két eltépett jegyet, mutattam és kérdeztem mindkettőjüktől: akkor ez hogy eshetett meg velünk, hiszen én felszálláskor közöltem a gyermek korát. (Ötéves csak ritkán iskolás hazánkban.) A fiatal, megnyerő külsejű ellenőr széttárta kezeit és ennyit mondott: „Hát ez a maga kára, asszonyom.” Valahogy nem ezt a választ vártam. Egy mosollyal vagy elnézést kéréssel jobban beértem volna. Ez a válasz bántotta igazságérzetemet és nem akartam megszégyenítve, az „én kárommal” hazaoldalogni. Próbáltam „viccesre venni a figurát” és azt mondtam mosolyogva: „Maguk tartoznak nekem egy úttal, ezért egyszer bliccelni fogok ezen a járaton.” (Sose tettem volna meg.) Ekkor az ellenőr megfenyegetett: „De akkor velem ne találkozzon!” Megértem, hogy a vállalat érdekét védeni kell, de nem feltétlen az utas kárára és ennyire udvariatlanul. BANCSIK CSABÁNÉ
