Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-12-01 / 24. szám
1993. december 1. 13 PAKSI HÍRNÖK Érdemes eljönni, nemcsak hívőknek! A paksi evangélikus templom Az elmúlt két évben az evangélikus templom teljes felújításon ment keresztül. Ez ad alkalmat arra, hogy városunk ezen építészeti szempontból legtisztább művészi értékére felhívjam a figyelmet, különösen is azoknak, akik újabban költöztek ide és talán eddig még nem figyeltek fel erre, a város legmagasabb pontján álló épületre, amit, ha bármilyen irányból közeledik valaki Pakshoz - elsőnek pillant meg. A török kiűzése utáni időben ez a harmadik evangélikus (lutheránus) templom Pakson. Az első 1786-ban fából épült és 1808-ban egy tűzvészben porig égett. A második templomot 1812-13- ban építette a gyülekezet. Ez vályogból készült és fazsindely fedése volt. Ez is tűzvész áldozata lett 1880 tavaszán. Ezután kezdődött a jelenlegi templom építése. 1880- 1884-ig épült, terméskő alapon, téglából. Sajnos sem a tervezőjét, sem a kivitelezőjét nem tudjuk, mert a gyülekezeti irattár, amely 1786 óta sértetlen maradt, 1945-ben a háborús pusztítás során elégett. Egy bizonyos: a tervezésébe erőteljesen beleszólhatott - talán irányított is - Horváth Sándor, a gyülekezet akkori lelkésze, aki nagy műveltségű és éppen a klasszikus művészetet jól ismerő, latinul, görögül kiválóan beszélő ember volt. Az épület hibátlan, neoklasszikus stílusú alkotás. Ennek a lényege, hogy a régi római ház beosztását követi. Ennek megfelelően, amikor belépünk a főkapun, egy kisebb zárt térbe lépünk. Ez a római ház uestibuluma, innen egy újabb ajtón át lépünk be egy újabb előtérbe. Ez a kórus alatti rész, megfelel a római ház átriumának. Ahogyan az eredeti átriumban egy négyszögletes, oszlopokkal keretezett, felül nyitott és annak megfelelően alul egy vízmedence volt, az impluuium, ebben az oszlopok alacsonyabbak, zömökebbek voltak és a klasszikus hagyomány szerint ezeken dór oszlopfő kellett legyen. A templomban ezt érzékelteti a kórus alatti rész, melyet egy ilyen dórfejű oszlopsor választ el a templom belsejétől. Figyelemre méltó ebben a térben a falak négyzetes táblás díszítése, ami ugyancsak a római házak átriumának jellemzői voltak, amint a pompeji feltárások pontosan mutatják. Mindezek a templomban hibátlanul megtalálhatók. Jelzik, hogy mennyire aprólékos volt a klasszikus hagyományokhoz való ragaszkodás. Innen lépünk be a tágas templomhajóba. A tetőzet tulajdonképpen oszlopkötegeken és az azokat öszszekötő íveken nyugszik, amelyeket, a tetőtérben vaspántok fognak össze, hogy az épület szétcsúszását megakadályozzák, hiszen 1880-ban a tetőzet alatti összefogó betonkoszorút még nem ismerte az építészet. Itt tűnik elő, hogy a magasba nyúló pillérkötegek, oszlopfői ugyancsak a klasszikus hagyományoknak megfelelően a sokkal könnyedebb és mutatósabb akanthus levelekkel díszített korinthusi oszlopfőket mutatják. Mindez együtt a sima falak ellenére igen szép, dekoratív hatást keltenek és az épületnek könnyedséget adnak. Talán csak annyit lehet negatívumként elmondani, hogy középen ide kellett volna egy szép kupola, amely megkoronázta volna a templomhajót. Erre természetesen egy szerény kis gyülekezet, mint akkor a paksi, anyagilag nem vállalkozhatott, hiszen így is a költségek igen magasak voltak. Az épület egészén még egy érdekes hármas ritmus figyelhető meg. A főbejárat ikeroszlopai egy timpanont hordoznak és ezek között nyílik a félköríves kapubejárat nyílása. Ugyanez az oltár kiképzése. Itt is ugyanilyen ikeroszlopokon nyugvó timpanon között félköríves nyílásban van elhelyezve az oltárkép, amely a megfeszített Jézust ábrázolja. Ez az oltár körüljárható, azaz nincs a hátsó falhoz kapcsolva, viszont két oldalról két függönnyel takart ajtónyílás teszi lehetővé a körüljárást. Ugyanez a timpanonos, ikeroszlopos kompozíció a torony négy oldalán is megtalálható, de itt az oszlopok nem köralakúak, hanem négyszegletesek. A közöttük lévő félköríves ablaknyílások azonban a többihez való kapcsolódását (oltár, főkapu) pontosan érzékeltetik. Ugyanez az ablakforma a templomhajó oldalán 1-3 -1 nyílásosztásban ismétlődik és ezzel teljessé teszi az épület harmóniáját. A klasszikus hagyományokhoz való pontos ragaszkodás apró jele, az oltáron, illetve az oldalsó oszlopkötegeken fellelhető „cseppecskék” pontos alkalmazása. A templom eredetileg (1884-ben) természetes - hasított - palával volt fedve. Már néhány év múlva megmutatkozott, a tető nem túl meredek volta miatt, ami a csapadékvíz gyors lefolyását segítette volna, hogy az őszi csapadékot követő kemény téli fagyok szétrepesztik a palát és ezért az átengedte a vizet. Ekkor a gyülekezet gyökeresen új megoldást választott, és 1912-ben vörösréz lemezzel fedette le az egész épületet. Két év múlva azonban - a háború kitörése után - a katonaság leszedte a hadifontosságú réz anyagot és azt horganyzott vaslemezzel fedte le. Ez többszöri átfestés után végül is 1990- ig bírta az időjárást. A mostani felújítás során a város és az erőmű hathatós segítségével ismét sikerült a vörösréz fedést visszaállítani. Az a reménységünk, hogy most már valóban több generáció számára. Ez á templom éppen művészi tisztasága miatt, városunk idegenforgalmának is fontos eleme lehet - amit érdemes megtekinteni. SÓLYOM KÁROLY
