Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-10-20 / 21. szám
1993. október 20. 5 PAKSI HÍRNÖK Kié a temető? Kegyelet, erkölcs, üzlet Nem vitás: a temető elsősorban a kegyelet helye, ugyanakkor szinte felesleges szemérmesség lenne elhallgatni, hogy nemcsak az élet, hanem a halál, temetés, a temetkezés is pénzbe kerül, s mint ilyen, annak természetéből fakadóan üzlet, vagy ha úgy tetszik, üzleti vállalkozás is. Tehát megint a pénz: felmerül újra és újra, hogy mennyibe kerül a virág, a koszorú, a temetés, a sírhely, esetleg a kripta... Lassan közeleg ismét a halottak és mindenszentek napja. Mint szokásosan, megemelkedik majd az árusoknál a virág ára, mint az jelesebb névnapokon szokott, a koszorú megint többe kerül, mint tavaly, vagy ugyanazért a pénzért a beletett virág lesz kevesebb. Ezek persze a kisebb költségek. Mert ma egy temetés pénzügyi része a család második tragédiája - egyetlen haláleset kapcsán. Nos, persze nem mindenkinél. Kinn járva a temetőben jól látható, hogy számos új kripta készül, előre, vagy ha úgy tetszik még időben... A fizetéskor persze azok a bizonyos „kellékek” a kisebb tételeket jelentik. A nagyobbak: a kripta építése és a sírkő. Egy kripta sem igazán elérhetetlen, ha azt vesszük. De azért menjünk sorjában. A paksi illetőségű Pantar Betéti Társaság adatai szerint egy fából készült koporsó ára háromezer-ötszáz forinttól harmincötezer forintig vásárolható, a sírhely, vagy kriptahely kettőezertől négyezer forintig terjed, a harangozás és kápolnahasználat ára négyszáz forint egy sírkő- attól függően, hogy cementből, betonból vagy süttői, vagy carrarai márványból készül - tízezer és százezer forint körül mozog. A kripta megépítésének ára- kétszemélyes, egymás fölötti megoldás - huszonötezer. Az egyházi temetés ára kettő-háromezer forint így, ha egy kriptás helyet számolunk átlagosan: nyolcvan-százezer forintra kijön a számla végösszege. Persze ezzel nincs mindennek vége. Mert az árak csak számok, mindezekben nem szerepel az utánjárás, az ügyintézés, a temetésben részt vevő üzleti körök felkeresése, ügyintézése. * * * A fentiek az egyik oldal. Amit a családnak ki kell fizetnie, s mivel pénzről van szó, nem lehet megkerülni a másik oldalt sem: akik a szolgáltatás adói, akik üzletszerűen ezzel foglalkoznak. Itt ismét nem árt hangsúlyozni: a temetkezés - túl a kegyeleti és morális részeken -, tudomásul kell venni: üzlet üzletág, üzleti tevékenység. Szolgáltatás. A világ bármely részén a szolgáltatások a legdrágábbak, sokkal drágábbak, mint az üzletekben vásárolható bármiféle áru. Pakson két cég is foglalkozik temetéssel: a már említett Pantar Bt, és a MÜLL-Patrik Bt Ha az azonos üzletágat nézzük, akkor máris nyilvánvalóvá válik, hogy a két cég konkurense egymásnak. Vagyis: a piac-amenynyiben a piaci viszonyok érvényesülnek -, valamilyen arányban felosztódik közöttük. Ezekben a napokban ez most hogyan és miként történik, most ne firtassuk. Tény viszont, hogy Pakson az éves elhalálozások száma az utóbbi éveket alapul véve háromszáz körül mozog. Üzleti szempontból tehát ez az a bizonyos „piac”, ami felosztható. A két betéti társaság között üzleti kartell, azaz megegyezés nincsen. így tehát elvileg a piaci viszonyoknak kellene érvényesülnie. Némiképpen leegyszerűsítve: ki mittud nyújtani a szolgáltatásban, emberileg és pénzügyileg. Ám Pakson a piaci viszonyoktól némiképpen eltéríti az a bizonyos „szóródási átlagot” az a tény, hogy a MÜLL-Patrik Btben dolgozó Müller Pál a temető felügyelője, s mint ilyen a katolikus egyház megbízásából a terület felelőse is. Vagyis: sírhely ügyekben hozzá kell fordulni. E ténynek van-e üzleti következménye vagy nincs, azt szintén ne firtassuk most Mivel azonban a temetések száma meghatározott, ezért nyilvánvaló, hogy a városban, vagy éppenséggel a megyében az üzletággal foglalkozóknak valamilyen megállapodásra kellene jutniuk. Ez - tetszik vagy nem - valamilyen területi felosztást jelent A megyében a temetkezési vállalkozók száma egy tucat alatt mozog. Értesüléseink szerint az igen közeli jövőben Szekszárdon egy tanácskozásra gyűlnek össze, ahol a területi felosztásról lesz szó. Ez pedig nem minden következmény nélkül való. A területi felosztás is azonban önmagában már kérdéseket vet fel. így például azt hogy miképpen lehet területi felosztásról beszélni akkor, amikor a temetők egyházi kezelésben vannak; így tehát számukra mihamarabb célszerű lenne az egyházakkal tárgyalni, hogy kezelői jogot átruházással megszerezzenek. A területi felosztást ugyanakkor úgy is lehet érteni, hogy milyen városokban és községekben melyik temetkezési vállalkozó az „illetékes”. Ebben juthatnak egyezségre, de csak akkor, illetve csak akkor érdemes, ha ezt be is tartják, és egyik vállalkozó nem „téved be” a másik területére. Ha a szekszárdi tanácskozáson erről csak az ígéretek szólnak majd, amúgy csupán istenbizonyra, akkor nem sok értelme van, azaz a megállapodást érdemes a temetkezési vállalkozóknak jogilag „megállapodásban”, szerződésben rögzíteni. Ez a megállapodás ugyanakkor alkalmas lehet a kiszorítósdira is: azaz új vállalkozások kirekesztésére az érintett településeken. Ez pedig csak úgy oldható meg, - ezt ismételten hangsúlyozni kell -, ha a vállalkozók a temetőkben gondnoki szerepkört is kapnak: azaz a szolgáltatás teljes köre hozzájuk kerül. Ok mondanák meg: hol van hely vagy hol nincs és, hogy az ő megbízásukból dolgozó kőművesek hol, mikor, miképpen dolgozhatnak - és így tovább. A temetés nem rossz üzlet Ám a morális, a kegyeleti oldal legalább ennyire mérvadó a vállalkozás szempontjából! Az üzleti élet, a szolgáltatások világában ezt is törvénynek kell tekinteni. Arra azonban figyelni kell, hogy a temetéseknél kialakult konkurenciaharc negatív következményei ne terheljék a gyászoló hozzátartozókat KISS G. PÉTER Épülő kripták a paksi temetőben