Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-07-14 / 14. szám

PAKSI HÍRNÖK 10 1993. július 14. Egy sima parolis honvéd háborús viszontagságai 4. Második frontszolgálatom 1944-ben Szeptember 27-én százado­sunk saját felelősségű parancsára reggel elindultunk a Pietrosz felé az ezeréves határ mentén. Annyira el­csigázottak voltunk, hogy alig bír­tunk menni egyik hegyről le, a má­sikra fel. Este felé jó áíonyatelepre bukkantunk. Szinte belefeküdve et­tük, legeltük a jó fekete bogyót Egyszer csak „Halló! Kik vagy­tok?” - kiáltásokat hallunk. Száza­dos úr visszakiált: „Hegyi százados, 5. század!” Jött egy járőr. Megtud­tuk, hogy a szekszárdi zászlóalj van itt Új erőre kaptunk. Reggel az ez­­redparancsnokságra indultunk, ahova most már az ezredes úr ren­delt bennünket pihenőre. Itt fölke­resem földijeimet Benczét All­­mant és Kindlt Kenyeret és gyü­mölcsízt adtak. Az ezred készleté­ből még zöldpaprikához is hozzáju­tottunk. Reggel arra az új hírre éb­redtünk, hogy Hegyi százados úr lesz a zászlóaljparancsnok, az új századparancsnok pedig egy ha­zulról jött fiatal főhadnagy. Feladatunk lett, hogy a front mö­gé került ellenséges csoportokat meg kell semmisíteni. Ez sikerült is. Két ilyen társasággal akadtunk ösz­­sze és leküzdöttük őket A vonal, ahova mentünk, lövészárokból és bunkerokból már meg volt építve. Reggel Hegyi százados mondja ne­kem, maradjak nála segíteni a legé­nyének. Újabb harcok következtek az oroszokkal. Visszavertek a mieink egy orosz hátbatámadást is. A szomszéd zászlóalj ugyanis 800 méterre volt a szélső emberünktől. Ittáttudtakszivárogni. Ettől kezdve két irányba néző arcvonalat kellett alakítani. Éjszaka egy fiatal hadnagy, a vo­nalellenőrző tiszt engem választott ki, hogy vezessem el a század védő­körletébe. Elérünk az első lövész­hez. Az ember előtt kitéve a puska, magára terítve a pokróc. Oda­érünk. Ránknéz a már annyi harcot végigküzdött baka és rögtön to­vább néz előre, s tovább figyel. A hadnagy a hátába rúg. „Te nem lá­tod, hogy jön valaki? Miért nem állí­tottál le bennünket Te barom állat? Akár fejbe vághattalak volna egy kézigránáttal.” Az öreg, próbált harcos semmit sem szól. Megyünk tovább. Szidja a honvédeket Én csak annyit mondok: „Csodálom, hogy ébren vannak ezek az embe­rek a mai két nehéz harc után. Nem is ettek.” A másikhoz érünk, ő a fészkét igazítja az ásójával. Leállatozza őt is a hadnagy úr. „Mit kóboroltok, miért nem alusztok?” így ment ez akkor végig a csendes vonalon. A harmadiknak például mellette volt a puskája és nem előtte. Itt ez volt a baj. Ilyen tisztjeink is akadtak, akik számára a honvéd nem volt ember. Több támadás visszaverése és nehéz harcok után hátrább-hát­­rább húzódtunk. Egyik nap pa­rancs jött a levélváltásra. A sötét er­dőben füttyszóval volt összekötte­tés a visszavonuló csoportokkal. El­fáradtam nagyon. De elfáradtak a szegény munkaszolgálatosok is. Tíz közül egynek volt talán valami­revaló cipője. Rongyos ruhában, el­csigázva hordták a lőszert, a drótot és az ásót Volt, aki nem tudott jönni és ott maradt az útban elerőtlened­­ve. Reggelre sikerült leérnünk a va­dászházhoz. Arra a hírre, hogy Ra­­hóra megyünk és némi reményünk van az életben maradáshoz, le­ereszkedtünk az országúira. Tisza­­berkút után értünk Rahóra. Itt vol­tam utoljára templomban. Örül­tem, hogy eddig életben maradtam és imádkozva gyalogoltam az úton. Rahó házai közül már sok üres. Menekülnek a lakosok a várható veszély elől. Egy magyar családnál alszom. Csak azt mondhattam ne­kik, hogy két nap múlva barátságo­san fogadják az oroszokat Október 15. Olaszliszka volt a következő helység. Ittbevagoníroz­­tunk. Azt hallottuk itt, lemegyünk a fővárosba, hogy ott erősítsük a vá­ros védelmét Ölaszliszkán hallot­tuk Horthy rádiószózatát arról, hogy fegyverszünetet kötött A hi­vatásos tiszteknek ez nem tetszett, de a tartalékos tisztek, Hegyi is, és mi is örültünk ennek a hírnek. Aszó­don leszálltam a vonatról, hogy vá­sároljak valamit A vonatunk köz­ben elindult Egy személyvonattal a Keletiben értem el a vonatunkat Mondták, hogy reggel vagy még az éjszaka továbbmegyünk Kiskőrös­re. Az estét felhasználva elmentem a Molnár utcába, majd Óbudára a nővéreimhez. Tőlük fájó szívvel - mert már nem lelkesített a további frontszolgálat - elbúcsúztam. Sze­relvényünk még kora hajnalban to­vábbgördült Kiskőrös felé. Ebéd után oszlopba sorakoztunk és Solt­­vadkertre mentünk át Itt csak a lö­vészlyukakból álló vonalnál levál­tottuk a huszárokat Ők szegények már csak gyaloghuszárok voltak, ló nélkül. Hegyi századosunk, aki zászló­aljparancsnok is volt Fülöpszállás felé fordította a zászlóaljat Én, mint a zászlóaljtörzshöz tartozó hírvivő még nem jutottam el hozzájuk, ami­kor erős robbanást hallottunk. Akik. onnét szaladtak felénk, mondják, hogy a híd robbant fel és éppen ak­kor, amikor Hegyi és a távbeszélők, tisztek voltak rajta. Hegyi is meg­halt Szétesett a zászlóalj. Vándoro­lunk tovább a dunaföldvári hídig, majd a hídon át Dunaföldvárra. Itt a Duna partján védelmi vonalban van a zászlóaljunk. Másnap Barancsra megyünk A zászlóalj itt is a Dunánál foglalja el a védővonalat Én bent a faluban vagyok a törzsnél. Csendes a körlet A negyedik napon látoga­tóim érkeznek Édesanyám és hú­gom Paksról. Nyugodtan beszélget­hettünk Mondták, hogy Pakssal szemben is ott vannak már az oro­szok Ők is a Sánchegy ésüunaföld­­vár megkerülésével értek ide Búcsúzáskor mind a hárman sír­tunk Én erőt vettem magamon. Még az éjszaka Iváncsára men­tünk Itt és a Duna töltésen volt vé­dővonal, járőrözés. Itt Szálasira kel­lettvolna esküdnünk. Aszázad név­sora mellé kellett volna írni a ne­vünket Én eloldalaztam, nem írtam alá. A zászlóaljparancsnok kérte az írnoktól a megkezdett íveket és el­tépte. „így ez nem katonához méltó dolog, magyar katona nem szerző­dik” - mondta. Iváncsáról egy hét múlva autóbuszok vittek ismét ben­nünket tovább Gödöllőre. Gödöllő­ről Máriabesenyőre, majd Valkó fe­lé mentünk szakaszonként a vonal­ba. Repülő vezeti az utat Aknabe­csapódások itt is, ott is. Kora hajnal­ban a mieink elfoglalták helyüket és ásták a lövészteknőt Tudtuk, hogy románok vannak velünk szemben. Gyalogsági támadáso­kat indítanak nem is egyszer, de mindig visszaverjük őket Hírek ter­jedtek el, hogy több század és zászlóalj is átállt a ruszkikhoz. Kari­kás és Bencze szakaszvezetők és mások is kérdezgették egymástól, meddig leszünk mi még puskatölte­lékek. Terjedt az átállási hajlam. Tudtam róla, megbeszélték, hogy egy szerbül beszélő katona a sötét­ség beálltával átmegy és bejelenti az egész 5. század átállási szándé­kát Kimentem a századomhoz. Ide­jött a mostani századparancsnok is, aki csak szakaszvezetői rangban volt. Együtt latolgattuk, amit a visz­­szajött küldöttünk mondott ígér­ték, hogy éjfélig nem lőnek. Ha ed­dig életben maradtunk, most már ne haljunk meg. Az biztos, hogy a németek ezt a háborút már nem nyerik meg. így vélekedik Bencze, Karikás és a századparancsnok is. LEDNECZKI PÁL Épül, szépül a város A város éves költségvetésének jelentős részét a beruházásokra fordítandó összeg teszi ki. A márciusban elbírált pályáza­tok alapján áprilisban megkez­dődtek a felújítási munkálatok a Deák Ferenc Általános Iskolá­ban. Miután a tornaterem tetejére kerültek a födémpanelek, a dolgo­zók hozzáláttak a tetőszerkezet építéséhez. Az intézmény szociá­lis szárnya tetőépítés előtt áll. Re­ményeink szerint az épület szep­temberre átadható lesz boldog tu­lajdonosainak, a diákoknak. A Templom utcai volt reformá­tus iskola épületét gyermekétkez­tetésre teszik alkalmassá, az épü­let melegítőkonyhával is bővül. A Bezerédj Általános Iskola, vala­mint a katolikus iskola tanulói bi­zakodhatnak abban, hogy tanév­kezdéskor új körülmények között étkezhetnek Közismert, hogy 1996-ban Bu­dapest ad otthont a világkiállítás­nak. Talán nem is létezik olyan magyar város, mely ne szeretne a rangos eseményhez kapcsolódni. Paks elsősorban az idegenfor­galmi látványosságokkal csalo­gathatja a látogatókat Az 1993-as költségvetésben szerepel a volt rendőrség épületé­nek múzeummá alakítása. Az el­képzelések szerint az alagsorban a lussoniumi, a felső termekben pedig a képtár, az erőmű bemuta­tója, valamint a helytörténeti kiál­lítás kapna helyet Folyik a Duna-part rekonstruk­ciója és a löszfal helyreállítása. A volt Erzsébet Szálló külső­belső átalakítási munkálatok előtt áll; művészeti iskolává alakul. Nyílt titok, hogy az erőmű ho­gyan készül e jeles időszakra. Er­ről egy következő cikkben olvas­hatnak POZBAI ILONA PAKSI HÍRNÖK Paks Város önkormányzatának folyóirata MEGJELENIK KÉTHETENTE Főszerkesztő: GUTÁI ISTVÁN Szerkesztő: Oláh Zoltán. Munkatársak: Dalos Endre, Hencz János, Kaszás Zoltán, Katonáné Szalai Irén, Pápai Eszter, Zerza József. Szerkesztőségi fogadóóra: kedden és pénteken 10-12 óráig. A szerkesztőség címe: Polgármesteri Hivatal, Paks, Dózsa Gy. a 55-61. Pf.: 25. Tel.: 75/11-277 Telefax: 75/11-834, 75/10-094 Kiadja Paks Város önkormányzata Felelős kiadó: BOR IMRE polgármester HU ISSN 0865-560X Szedés, tördelés: Ruskó István, Szekszárd - Képrepró: Grafikai Fotóstúdió, Szekszárd - Nyomta­tás: Hermann Frigyes, Szekszárd, telefon: 74/16-830 KÉZIRATOKAT NEM ÓRZÜNK MEG, ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! A szükséges javítás jogát fenntartjuk - A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztők állás­pontját A névvel közölt cikkekért íróik felelősek

Next

/
Oldalképek
Tartalom