Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-07-14 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1993. július 14. Egy sima parolis honvéd háborús viszontagságai 4. Második frontszolgálatom 1944-ben Szeptember 27-én századosunk saját felelősségű parancsára reggel elindultunk a Pietrosz felé az ezeréves határ mentén. Annyira elcsigázottak voltunk, hogy alig bírtunk menni egyik hegyről le, a másikra fel. Este felé jó áíonyatelepre bukkantunk. Szinte belefeküdve ettük, legeltük a jó fekete bogyót Egyszer csak „Halló! Kik vagytok?” - kiáltásokat hallunk. Százados úr visszakiált: „Hegyi százados, 5. század!” Jött egy járőr. Megtudtuk, hogy a szekszárdi zászlóalj van itt Új erőre kaptunk. Reggel az ezredparancsnokságra indultunk, ahova most már az ezredes úr rendelt bennünket pihenőre. Itt fölkeresem földijeimet Benczét Allmant és Kindlt Kenyeret és gyümölcsízt adtak. Az ezred készletéből még zöldpaprikához is hozzájutottunk. Reggel arra az új hírre ébredtünk, hogy Hegyi százados úr lesz a zászlóaljparancsnok, az új századparancsnok pedig egy hazulról jött fiatal főhadnagy. Feladatunk lett, hogy a front mögé került ellenséges csoportokat meg kell semmisíteni. Ez sikerült is. Két ilyen társasággal akadtunk öszsze és leküzdöttük őket A vonal, ahova mentünk, lövészárokból és bunkerokból már meg volt építve. Reggel Hegyi százados mondja nekem, maradjak nála segíteni a legényének. Újabb harcok következtek az oroszokkal. Visszavertek a mieink egy orosz hátbatámadást is. A szomszéd zászlóalj ugyanis 800 méterre volt a szélső emberünktől. Ittáttudtakszivárogni. Ettől kezdve két irányba néző arcvonalat kellett alakítani. Éjszaka egy fiatal hadnagy, a vonalellenőrző tiszt engem választott ki, hogy vezessem el a század védőkörletébe. Elérünk az első lövészhez. Az ember előtt kitéve a puska, magára terítve a pokróc. Odaérünk. Ránknéz a már annyi harcot végigküzdött baka és rögtön tovább néz előre, s tovább figyel. A hadnagy a hátába rúg. „Te nem látod, hogy jön valaki? Miért nem állítottál le bennünket Te barom állat? Akár fejbe vághattalak volna egy kézigránáttal.” Az öreg, próbált harcos semmit sem szól. Megyünk tovább. Szidja a honvédeket Én csak annyit mondok: „Csodálom, hogy ébren vannak ezek az emberek a mai két nehéz harc után. Nem is ettek.” A másikhoz érünk, ő a fészkét igazítja az ásójával. Leállatozza őt is a hadnagy úr. „Mit kóboroltok, miért nem alusztok?” így ment ez akkor végig a csendes vonalon. A harmadiknak például mellette volt a puskája és nem előtte. Itt ez volt a baj. Ilyen tisztjeink is akadtak, akik számára a honvéd nem volt ember. Több támadás visszaverése és nehéz harcok után hátrább-hátrább húzódtunk. Egyik nap parancs jött a levélváltásra. A sötét erdőben füttyszóval volt összeköttetés a visszavonuló csoportokkal. Elfáradtam nagyon. De elfáradtak a szegény munkaszolgálatosok is. Tíz közül egynek volt talán valamirevaló cipője. Rongyos ruhában, elcsigázva hordták a lőszert, a drótot és az ásót Volt, aki nem tudott jönni és ott maradt az útban elerőtlenedve. Reggelre sikerült leérnünk a vadászházhoz. Arra a hírre, hogy Rahóra megyünk és némi reményünk van az életben maradáshoz, leereszkedtünk az országúira. Tiszaberkút után értünk Rahóra. Itt voltam utoljára templomban. Örültem, hogy eddig életben maradtam és imádkozva gyalogoltam az úton. Rahó házai közül már sok üres. Menekülnek a lakosok a várható veszély elől. Egy magyar családnál alszom. Csak azt mondhattam nekik, hogy két nap múlva barátságosan fogadják az oroszokat Október 15. Olaszliszka volt a következő helység. Ittbevagoníroztunk. Azt hallottuk itt, lemegyünk a fővárosba, hogy ott erősítsük a város védelmét Ölaszliszkán hallottuk Horthy rádiószózatát arról, hogy fegyverszünetet kötött A hivatásos tiszteknek ez nem tetszett, de a tartalékos tisztek, Hegyi is, és mi is örültünk ennek a hírnek. Aszódon leszálltam a vonatról, hogy vásároljak valamit A vonatunk közben elindult Egy személyvonattal a Keletiben értem el a vonatunkat Mondták, hogy reggel vagy még az éjszaka továbbmegyünk Kiskőrösre. Az estét felhasználva elmentem a Molnár utcába, majd Óbudára a nővéreimhez. Tőlük fájó szívvel - mert már nem lelkesített a további frontszolgálat - elbúcsúztam. Szerelvényünk még kora hajnalban továbbgördült Kiskőrös felé. Ebéd után oszlopba sorakoztunk és Soltvadkertre mentünk át Itt csak a lövészlyukakból álló vonalnál leváltottuk a huszárokat Ők szegények már csak gyaloghuszárok voltak, ló nélkül. Hegyi századosunk, aki zászlóaljparancsnok is volt Fülöpszállás felé fordította a zászlóaljat Én, mint a zászlóaljtörzshöz tartozó hírvivő még nem jutottam el hozzájuk, amikor erős robbanást hallottunk. Akik. onnét szaladtak felénk, mondják, hogy a híd robbant fel és éppen akkor, amikor Hegyi és a távbeszélők, tisztek voltak rajta. Hegyi is meghalt Szétesett a zászlóalj. Vándorolunk tovább a dunaföldvári hídig, majd a hídon át Dunaföldvárra. Itt a Duna partján védelmi vonalban van a zászlóaljunk. Másnap Barancsra megyünk A zászlóalj itt is a Dunánál foglalja el a védővonalat Én bent a faluban vagyok a törzsnél. Csendes a körlet A negyedik napon látogatóim érkeznek Édesanyám és húgom Paksról. Nyugodtan beszélgethettünk Mondták, hogy Pakssal szemben is ott vannak már az oroszok Ők is a Sánchegy ésüunaföldvár megkerülésével értek ide Búcsúzáskor mind a hárman sírtunk Én erőt vettem magamon. Még az éjszaka Iváncsára mentünk Itt és a Duna töltésen volt védővonal, járőrözés. Itt Szálasira kellettvolna esküdnünk. Aszázad névsora mellé kellett volna írni a nevünket Én eloldalaztam, nem írtam alá. A zászlóaljparancsnok kérte az írnoktól a megkezdett íveket és eltépte. „így ez nem katonához méltó dolog, magyar katona nem szerződik” - mondta. Iváncsáról egy hét múlva autóbuszok vittek ismét bennünket tovább Gödöllőre. Gödöllőről Máriabesenyőre, majd Valkó felé mentünk szakaszonként a vonalba. Repülő vezeti az utat Aknabecsapódások itt is, ott is. Kora hajnalban a mieink elfoglalták helyüket és ásták a lövészteknőt Tudtuk, hogy románok vannak velünk szemben. Gyalogsági támadásokat indítanak nem is egyszer, de mindig visszaverjük őket Hírek terjedtek el, hogy több század és zászlóalj is átállt a ruszkikhoz. Karikás és Bencze szakaszvezetők és mások is kérdezgették egymástól, meddig leszünk mi még puskatöltelékek. Terjedt az átállási hajlam. Tudtam róla, megbeszélték, hogy egy szerbül beszélő katona a sötétség beálltával átmegy és bejelenti az egész 5. század átállási szándékát Kimentem a századomhoz. Idejött a mostani századparancsnok is, aki csak szakaszvezetői rangban volt. Együtt latolgattuk, amit a viszszajött küldöttünk mondott ígérték, hogy éjfélig nem lőnek. Ha eddig életben maradtunk, most már ne haljunk meg. Az biztos, hogy a németek ezt a háborút már nem nyerik meg. így vélekedik Bencze, Karikás és a századparancsnok is. LEDNECZKI PÁL Épül, szépül a város A város éves költségvetésének jelentős részét a beruházásokra fordítandó összeg teszi ki. A márciusban elbírált pályázatok alapján áprilisban megkezdődtek a felújítási munkálatok a Deák Ferenc Általános Iskolában. Miután a tornaterem tetejére kerültek a födémpanelek, a dolgozók hozzáláttak a tetőszerkezet építéséhez. Az intézmény szociális szárnya tetőépítés előtt áll. Reményeink szerint az épület szeptemberre átadható lesz boldog tulajdonosainak, a diákoknak. A Templom utcai volt református iskola épületét gyermekétkeztetésre teszik alkalmassá, az épület melegítőkonyhával is bővül. A Bezerédj Általános Iskola, valamint a katolikus iskola tanulói bizakodhatnak abban, hogy tanévkezdéskor új körülmények között étkezhetnek Közismert, hogy 1996-ban Budapest ad otthont a világkiállításnak. Talán nem is létezik olyan magyar város, mely ne szeretne a rangos eseményhez kapcsolódni. Paks elsősorban az idegenforgalmi látványosságokkal csalogathatja a látogatókat Az 1993-as költségvetésben szerepel a volt rendőrség épületének múzeummá alakítása. Az elképzelések szerint az alagsorban a lussoniumi, a felső termekben pedig a képtár, az erőmű bemutatója, valamint a helytörténeti kiállítás kapna helyet Folyik a Duna-part rekonstrukciója és a löszfal helyreállítása. A volt Erzsébet Szálló külsőbelső átalakítási munkálatok előtt áll; művészeti iskolává alakul. Nyílt titok, hogy az erőmű hogyan készül e jeles időszakra. Erről egy következő cikkben olvashatnak POZBAI ILONA PAKSI HÍRNÖK Paks Város önkormányzatának folyóirata MEGJELENIK KÉTHETENTE Főszerkesztő: GUTÁI ISTVÁN Szerkesztő: Oláh Zoltán. Munkatársak: Dalos Endre, Hencz János, Kaszás Zoltán, Katonáné Szalai Irén, Pápai Eszter, Zerza József. Szerkesztőségi fogadóóra: kedden és pénteken 10-12 óráig. A szerkesztőség címe: Polgármesteri Hivatal, Paks, Dózsa Gy. a 55-61. Pf.: 25. Tel.: 75/11-277 Telefax: 75/11-834, 75/10-094 Kiadja Paks Város önkormányzata Felelős kiadó: BOR IMRE polgármester HU ISSN 0865-560X Szedés, tördelés: Ruskó István, Szekszárd - Képrepró: Grafikai Fotóstúdió, Szekszárd - Nyomtatás: Hermann Frigyes, Szekszárd, telefon: 74/16-830 KÉZIRATOKAT NEM ÓRZÜNK MEG, ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! A szükséges javítás jogát fenntartjuk - A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztők álláspontját A névvel közölt cikkekért íróik felelősek
