Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-27 / 2. szám

1993. január 27. 7 PAKSI HÍRNÖK nyerik a pályázatot (történt is ilyen), akkor természetesen az ő sorsuk és jö­vőjük lezárt Ezt lelkiismereti kérdés­nek tartottam. Minden volt vezetővel sikerült megállapodnom, hogy mi le­gyen a feladata. Mi senkit nem akarunk elküldeni, senkit nem akarunk elűzni. Ez olyan nagy cég... ezek tapasztalt szakembe­reit Találunk feladatot a részükre. Méltó feladatot Azt hiszem, hogy egyetlen orvos­ság (mert emberileg ez nagyon nehéz időszak), ha értelmes munkát tudunk adni és alkotó munkát tudnak vé­gezni. Berkes Sándor turbina-főgé­­pész: Rendkívül nagy várakozással tekintettünk ez elé a változás elé és na­­gyon-nagyon figyelemmel kísértük a vezetői változásokat Kifogásoltuk egymás között a veze­tőknek a személyét és összetételét; klikkek alakultak ki a vezetők között Ők nagyon erősek voltak és ma is na­gyon erősek Az történt hogy valamit nem láttunk be mi sem és nem látták azok sem, akik az Ernő bácsit idehív­ták Ő rendkívül becsületes, egyenes egyéniség, báránytermészet És be lett téve a farkasok közé. Ernő bácsi nem tudta a természetét megváltoztatni, nem tudott farkassá válni és úgy néz ki, hogy fölfalják Dr. Petz Ernő: Én most az új veze­tőknek maximális bizalmat szavazok és azt kérem tőlük, hogy ezt a bizalmat ne tegyék kockára holmi személyi vagy csoportérdekek miatt További részlet Lórik Péter le­veléből: Az elmúlt napokban lehetőségem volt áttanulmányozni a Nukleáris Biz­tonsági Felügyelet azon levelét, ame­lyet dr. Halzl Józsefnek, a Magyar Vil­lamosművek Részvénytársaság ve­zérigazgatójának írtak a Paksi Atom­erőmű Rt ügyében. A NBF ebben a levélben feltárja azokat a súlyos mulasztásokat, ame­lyeket a paksi atomerőmű középveze­tői az utóbbi két-három évben okoz­tak Bakács István fejlesztési igaz­gató, Magyar Villamosművek Rt Azt hiszem őszintén kell beszélni ar­ról, hogy miről van szó. Az erőmű elért bizonyos életkort, bizonyos ható­sági engedélyeket meg kell újítani. Ez a hatóság munkáját jelentősen meg­növeli: Egyedi engedélyek minden leállításnál, szerkezeti vizsgálatokat kell elvégezni berendezéseken. Úgy érezte a hatóság (nem alapta­lanul), hogy az együttműködés a tár­saságnál romlik Tehát a fegyelem olyan szempontból, hogy ezeket az engedélyeket mikor terjesztik elő, hi­bátlanok-e az engedélykérelmi doku­mentumok Ráadásul a hatóság partner, hiszen a mindennapos állásidő rengeteg pénzkiesést jelent az atomerőműnél, tehát a hatósági vizsgálatok elhúzódá­sa a társaságnak (azt is mondanám, az országnak is) kárt okoz. Úgy tapasztalta a hatóság, hogy az utóbbi időben ez a munkafegyelem la­zult, nagyon sok engedélykérelmet későn nyújtanak be és több engedély­­kérelmet talált, amelyben technikai, ki­töltési hibák vannak amelyek munká­jában zavart okoztak Nyilvánvaló, hogy ennek két oka lehetett: oka egy­szer a munkák hirtelen megnöveke­dése. Másrészt pedig az is biztos, hogy egy olyan stádiumban, amikor ilyen átalakításról, személyi változásokról van szó egy vállalatnál; ráadásul olyan személyi változásokról, amik az emberek között már nagyon hosszú idő óta (hozzáteszem: túl hosszú idő óta) érlelődtek Ez okozhat a munkafe­gyelemben olyan lazulásokat, amiket a hatóság érzékel. Ez a levél részbeni figyelemfelhí­vást tartalmazott; hogy próbáljuk ezt (ami célunkkal is egyezik) úgy levezé­nyelni, hogy ne okozzon ilyen jellegű gondokat Péter a levelében úgy aposztrofál­ta, hogy kvázi a biztonság veszélyben van, legalábbis súlyos mulasztások történtek és ezekért a mulasztásokért a régi vezetők felelősek; és sürgős in­tézkedéseket kell éppen azért tenni a régi vezetők leváltására. Kicsit ez Pé­ter levelének az utalása, azért mon­dom, éppen nem tartalmaz ilyen gon­dolatokat az eredeti anyag. Riporter: Ez tisztázható lett volna Bakács István: Tisztázható, nyil­vánvalóan. Utólag sajnos ezt eldönte­ni nem lehet, hogy Péter látta-e való­ban a levelet vagy csak pletykákat hal­lott, hogy van ilyen levél, hogy az NBF aggódik. Ilyen célra nyilvánvalóan le­het értelmezni. Riporter: Tehát tekinthető félreér­tésnek.. Bakács Péter: Igen. Riporter: A munkástanács, mint testület elégedett az eddigi változá­sokkal? Molnár Sándor gépész: Hát nem egészen elégedett A javaslatainkat to­vábbra is továbbítani fogjuk a vezéri­gazgatóságnak, az igazgatói tanács­nak. Összes véleményünket és javas­latunkat állandóan naprakészen to­vábbítani fogjuk a vezetőségnek. Riporter: Az jó, hogy önök továb­bítják de mi lesz? Meghallgatásra ta­lál? Molnár Sándor: Hát ez már talán az igazgatósági tanács kérdésköre. Riporter: De hát önöknek kell ar­ról tudni, hogy mi lesz ezeknek a javas­latoknak véleményeknek a sorsa. Molnár Sándor: A megfelelő tör­vényes kapcsolattartási rend szerint mi mindig átnyújtjuk, a vállalat pedig mindig valamilyen formában reagál rá. Ha nem vagyunk megelégedve a válasszal, akkor újból felvetjük a prob­lémát, addig próbáljuk hajtani a prob­lémákat míg meg nem oldódnak Ma­gyarul: (durva, nagyon durva hason­lattal) amíg meg nem unnak bennün­ket Riporter: Úgy látom, ez az, amiből Lőrik Péternek elege volt Jól gondo­lom? Molnár Sándor: Meglehet Péter nagyon gyors változást szeretett volna és nagyon radikális változást de az élet diktál egy lehetőséget Nem lehet kisö­­pömi mindent és teljesen új lappal indul­ni, mert sajnos, ezt adja az élet Zsámboki Tibor: Ő mindent meg­tett azért hogy legyen igazi érdekvé­delem a dolgozók részére. Már régeb­ben mondtam Péternek: „Én úgy lá­tom: Magyarországon olyan állapo­tok vannak hogy el kell telni 40-50 évnek ahhoz, egy-két emberöltőnek át kell mennünk azon, amin körösztül ment Nyugat-Európa a háború után, mire ott is kiharcolták az igazi érdek­­védelmet Magyarországon nincs ér­dekvédelem. Ez egy nagy humbug, egy nagy szédítés. Én csak mutatvány­nak tartom az egészet Beszélgetés az üzemi ifjúsági klubban: Vargáné Imre Anna labor, cso­portvezető: Dehát Péternek nem volt széke! A legnagyobb gondja az volt hogy nincs mögötte szervezet egye­dül van, a barátai vannak mellette, a barátai leginkább féltik Az elveivel nagyrészt egyetértenek, de nem min­den pontjával. Oláh János, technikus: Gondolj bele! Megteremtette az ifjúsági klubot Megcsinálta az alapokat megcsinálta a munkástanácsot., és el kellett men­nie. Gondolkodj el, vajon miért? Vargáné Imre Anna: Azért, mert mindig személyekben gondolkodott Ő mindig azt mondta, hogy XY jó em­ber, amit ő mond, az helytálló, a ma­gánélete is rendezett olyan ember, akit ő el tud képzelni. Csak éppen azt nem vette észre, hogy az az ember, az egy ember. És addig, amíg nem hoz létre olyan általános szabályokat amikkel saját magát is kordában tart­hatja, addig nem megfelelő senki arra a posztra. Itt kezdődik a demokrácia, hogy meg kell teremteni annak a lehe­tőségét: ha már én nem vagyok a tu­datában annak hogy amit most dön­töttem az helyes, akkor legyen egy olyan, amelyik azt mondja: állj, itt elég! Elég, mert te már nem úgy gondolko­zót ahogyan vállaltad előtte. Oláh János: Látod, most kimond­­tad, hogy miért maradt egyedül. Mert személyekben gondolkodott És ő, mint Lőrik Péter jó személy volt Vargáné Imre Anna: így van, maximálisan. Oláh János: De nem volt hatalma. Vargáné Imre Anna: Maximáli­san. Oláh János: A másik, akit táma­dott, személy volt de volt hatalma. És hatalom nélkül... Vargáné Imre Anna: Azt mond­ta, hogy nincs más lehetősége. Ő min­den utat megjárt, más lehetősége nincs. Ő nem akart meghalni. Élni akart Egyáltalán nem akarta, hogy ez legyen a vége. ♦ ❖ + <•♦ Berkes Sándor: Tudta mindenki: ha Péter nem hagyja abba, akkor az életével játszik. Riporter: Tudja, számomra ebben a történetben az egyik legmegfogha­­tatlanabb, hogy itt jártak el mellette, majd’ két hétig, amíg őezta demonst­rációt folytatta és alig akadt valaki, aki egyáltalán megszólította volna. Zsámboki Tibor: Szerintem ez az, ami a legtökéletesebben bizonyítja: az emberek most jobban félnek az atom­erőműben, mint azelőtt, az elmúlt át­­kos Kádár-rendszerben, mert az em­bernek félelmei vannak akkor, ha lát­ják, hogy egy ilyen emberrel leáll be­szélni, mert félnek attól, hogy annak következménye lesz. Kapocs György, műszakvezető ügyeletes mérnök: Mindenkinek - aki a vállalatnál dolgozik, akár beosz­tottról van szó, akár vezetőről - kell, hogy legyen bizonyos fokú szégyenér­zete, mert úgy gondolom: az emberek túl sokat foglalkoznak csupán önma­gukkal és túlságosan is félnek sokszor olyasmitói, amitől nem kellene fél­niük Ennél a vállalatnál hosszú évek alatt, mikor elhitették az emberekkel, hogy ez részben katonai üzem, kiala­kult egyfajta félelem, ami túlzott volt, meggyőződésem szerint a vélemény­­nyilvánítás szabadsága... stb. tekinteté­ben. Voltak rossz példák, kétségtelen, a korábbi időszakban elsősorban, amikor valaki a véleményét kinyilvání­totta és emiatt egzisztenciájára nézve kára volt, de hát ezt bele kell kalkulál­ni. Természetesen minden ember nem hős, ezt értem, de talán jobban le kellett volna mondani az egyes em­bernek a „biztos anyagi bázisáról, amit ez a vállalat biztosít, hiszen a kör­nyéken messze nem tudja ezeket a jö­vedelmeket egyetlen vállalat kisszö­vetkezet vagy akármilyen szervezeti forma biztosítani. ♦ ❖ + Riporter: Most, hogy nincs és nem lesz... Férfi az ifjúsági klubból: Ezt ne is említse, ez borzasztó. Nem tudom pél­dául megkérdezni senkitől, akit bará­tomnak tartok, hogy mi a rasszizmus. (Mert meg tudtam tőle kérdezni.) Mi az, hogy antiszemitizmus? Mert én azt sem tudtam, de ő olyan értelmesen el tudta magyarázni... és nem mondta azt: „Ez a bunkó, már többet nem ál­lok vele szóba.” A napi témákat is mind megbeszél­te vele az ember. Nekem borzasztó nagy űrt jelent, hogy Péter nincs. Zsámboki Tibor: Most döbbe­nünk rá arra, hogy mit is jelentett ő ne­künk és mit fog jelenteni az ő hiánya. Most kezdünk csak ráébredni és esz­mélni. Én a temetés napjáig, sőt még ma sem tudom magamat helyretenni, egyszerűen nem tudok napirendre térni a dolgok felett, hogy ez bekövet­kezett és egyszerűen le vagyunk bé­nulva. Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. A műsor szövegét Kóthy Judit hozzájárulásával közöljük. Videokazettáról lejegyezte: GUTÁI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom