Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-06-02 / 11. szám

PAKSI HÍRNÖK 12 1993. június 2. A siker nyomában Beszélgetés Hauzman Jánossal, a Góliát FC edzőjével A Góliát FC kitűnő eredményeiről május 5-i számunkban már beszámol­tunk. Most Hauzman János föleleve­níti a népstadionbeli, illetve a spanyol­­országi szereplés főbb eseményeit Március 31-én, a mérkőzés napján utaztunk Pestre. 15 órakor érkeztünka fővárosba. Gyorsan kellett átöltöz­nünk, mert a Siófok elleni mérkőzésig már csak egy óránk volt hátra. A Népstadion varázslatos, zöld gye­pére a toronyépületen keresztül men­tünk be. Felemelő pillanat volt Kevés sportolónak adatik meg, hogy életé­ben akár egyszer is a sportesemények hazai fellegvárában szerepelhessen. Arról nem is szólva, hogy mindez gye­rekkorukban adatott meg a fiúknak. A kezdéskor még alig voltak a sta­dionban, de annál lelkesebben buzdí­tották a labdarúgás ifjú bajnokait Az ilyenkor szokásos kezdeti megillető­­döttség után, s az első tíz perc elteltével már kiderült hogy jobban vagyunk, ügyesebben mozgunk a csodálatos zöld gyepen. Ekkor ugyanis már 2-0-ra vezettünk. A félidő szünetében kijöttek a görö­gök ellen mérkőző „A” válogatott tag­jai egy kis bemelegítő mozgásra, de szándékukat a gyerekek nem méltá­nyolták, s Döméék, Petryék, Kovács Kálmánék osztogathatták az au­togramokat A második félidőt is meggyőző fö­lényben játszottuk végig, amit a 6-1-es végeredmény hűen tükröz. A mérkő­zésvége fele a görög válogatott is meg­jelent a stadionban, s elismeréssel bó­logattak egy-egy nagyszerű megoldás láttán. A meccs után siettünk az átöltözés­sel, hogy idejében térhessünk vissza a magyar-görög vb-selejtezőre. Kár volt úgy rohanni, mert a gyerekeket nem kötötte le a „nagyok” teljesítmé­nye, s ezt nem kimondottan a váloga­tottunk gyenge játékának tudtam be, inkább annak, hogy a góliátosokban még nagyon élt a siker. Egész életre szóló élményt jelentett mindannyiunk számára ez a szép tava­szi nap, s remiélem, hogy nem utoljára játszottunk a Népstadionban. * * * A spanyolországi nemzetközi tor­nára április 2-án hajnalban indultunk. Végcélunkat a Földközi-tenger part­ján fekvő Salout az IKO Tours utazás­­di iroda különbuszával értük el más­nap, délután fél négykor. Csodálatos volt az út A gyerekek közül sokan most látták először a francia, spanyol Riviérát az Alpok fantasztikus hegyeit Este 7 órakor foglaltuk el szállásunkat a II. osztályú Delfin Hotelben. Három­ágyas szobákban laktak a fiúk, s elég nagy önállóságot követelt tőlük az ot­tani életforma. Az étkezés minden al­kalommal élményszámba ment a sze­mélyzet a reggelitől a vacsoráig felvo­nultatta a spanyol gasztronómia spe­cialitásait Az adagokra se lehetett pa­naszunk. Egyébként kintlétünk során mindenki nagyon kedves, udvarias volt hozzánk Kitűnő vendéglátók a spanyolok. Az ünnepélyes megnyitó­ra április 4-én reggel 9 órakor került sor. Összesen hat nemzet 1100 ver­senyzője részvételével kezdődtek el a versenyek. Délután már a Gerjen csapatával kellett mérkőznünk, s a nagypálya szo­­katlansága miatt csak kínkeservesen tudtuk legyőzni őket 1-0-ra. A mérkő­zés után a várossal ismerkedtünk jó kiadós sétát tettünk Salouban. Fárad­tan és éhesen érkeztünk vissza a hotel­ba. 5-én két mérkőzést vívtunk. A dél­előtti meccsen 0-0-ás döntetlenre fu­totta az erőnkből. Az ellenfelünk akár­csak a délutáni erőpróbán német volt A másiknémet csapatotl-O-ra győztük le. Ekkorra már kiderült, bármilyen is lesz a folytatás, már mindenképpen dobogós helyen végzünk, és ez óriási dolog. A gyerekek sikerének értékét az is növeli, hogy az ellenfeleink egy kor­osztállyal idősebbek voltak, a paksiak először ezen a tornán játszottak nagy­pályán. Másnap 6-án délután a legnagyobb hőségben vívtuk utolsó hivatalos mér­kőzésünket egy kiadós strandolás után, ahol természetesen szintén a fo­cié volt a főszerep. Egy szó, mint száz, eléggé elfáradtak a lurkók, s ez meg is látszódott a játékon. Végül is nem ját­szottunk rosszul, de az ellenfél meg­vert minket 1-0-ra. Ennek ellenére a nagy álom sikerült s ha egy árva góllal többet értünk volna el a mérkőzések során, akkor a 2. helyen végeztünk vol­na, így viszont a 3. helyért járó kupát vehette át Farkasdi József csapatka­pitány, akit egyébként személy szerint hívtak ki a díszemelvényen elhelyezett dobogóhoz az április 7-én este meg­rendezettünnepélyes eredményhirde­tésen, ahol ismét együtt volt az 1100 versenyző. Színvonalas és szórakozta­tó volta gálaműsor, ahol többek között egy koreai labdazsonglőr, s egy dzsesszbalett táncegyüttes lépett fel. Az ünnepség másfél óráig tartott, így este 11 órakor értünk a Delfin Hotelba, s egy-egy kóla mellett fölelevenítettük a mérkőzések legemlékezetesebb pil­lanatait Az ezt követő két napon a várost jár­tuk, rengeteget fürödtünk, s a legjobb magyar csapat címén meghívást kap­tunk egy barátságos mérkőzésre. La Cononja városka válogatott csapata volt az ellenfél. Ez már olyan levezető edzésféle volt a részünkről, a fiúk se tudtak koncentrálni a meccsre, de ez érthető is. Nem is az eredmény, az 1-0- as vereség volt itt a fontos, inkább az, hogy a városka szurkolói óriási hangu­latot tudtak teremteni. Olyan volt ez a meccs, mint egy igazi ünnep. 10-én hajnali 6 órakor intettünk bú­csút Salounak Visszafele megcsodál­hattuk ismét a Riviérákat, madártávlat­ból Monacói a Nyugati-, Keleti-Alpo­kat Kicsit fura látvány volt a spanyol nyár után az ausztriai hószakadás. A magyar határt 11-én fél tíz fele léptünk át, s Paksra 13.15-kor érkeztünk meg. A szülők, hozzátartozók már nagyon vártak ránk, megható volt a fogadta­tás. Végül megragadva az alkalmat hadd köszönjem meg a PÁG, a Neut­ron Kft, a Partner Kft, a polgármesteri hivatal, a P & P, a Premier, Schmidt Jó­zsef és fia, az Ibusz, a Mini büfé, a ha­lászcsárda, az SBS anyagi támogatá­sát amiért a spanyolországi torna úti­költségét magukra vállalták. * * * Április 19-én a Csányi kertben a Du­­namenti Tsz kastélyában ünnepelte meg sikerét a Góliát FC, a játékosok szülei, testvérei, barátai körében. A szülők ajándékkal kedveskedtek * Hauzman Jánosnak hálájuk és kö­szönetük jeléül. A jó hangulatról Fo­goly Ferenc gondoskodott, az osztá­lyon felüli marhapörköltet Herger Zoltán, Zsolt és Attila édesapja főzte. A foci ekkor sem pihent sokat még fagyi­zás közben is koptatták a bőrt a góliá­­tosok, no és a szülők is. Itt tudtam a fiúkkal pár szót váltani a gratuláció után. Azt kértem mindany­­nyiuktól: mondják el legnagyobb spa­nyolországi élményüket Farkasdi József: Az, hogy elutaz­hattam abba a csodálatos országba, jókat focizhattam a tengerparton. (A többiek noszogatására kibökte Joci, hogy a kupa átvételekor nagyon bol­dog volt) Feil Gábor: Hogy focizhattam a tengerparton, és mind a két gólt én rúgtam. Méghozzá nagyon jó játékkal érted el azt a két gólt - tették hozzá tá r­­sai. Mihály Zsolt: Nagyon örültem, hogy kimehettem. A harmadik hely elérése, és hogy végig jól éreztem ma­gam, számomra ezek voltak a legfon­tosabbak Daróczi Balázs: Nagy élmény volt számomra, hogy a barátaimmal együtt lehettem kint a spanyol tornán. Most láttam életemben lőször rákot A havas hegyek is nagyon szépek voltak. Mayer Antal: Örültem, hogy címe­res mezben focizhattam, s hogy én is tagja lehettem a Magyarországot kép­viselő csapatnak. A tenger is csodála­tos volt jó volt fürödni benne. Mayer Péter: Már maga az út nagy élmény volt a focizásról, meg a fürdés­ről nem is beszélve, s mindezeket a ba­rátaimmal együtt tehettem. Komáromi József: A foci és a für­dés. Végig jól éreztem magam. Szeimann Szabolcs: Tudom, hogy kevés gyereknek adatik meg, hogy nemzetközi tornán szerepelhes­sen. Büszke vagyok rá, hogy kijuthat­tam Spanyolországba. Emlékezetes pillanat volt Joci kupaátvétele is és a meccsek utáni kóla-bulik, beszélge­tések. Pákái József: Én annak örülök a legjobban, hogy egy ilyen nagyszerű hangulatú nemzetközi tornán fociz­hattam. Reichert Szabolcs: Az egész gyö­nyörű út a sok focival, s hogy kagyló­kat szedhettem a tengerből, no és ami­kor Joke átvette azt a csodálatos kupát Herczeg Zsolt: Nekem a legemlé­kezetesebb a német együttes felett ara­tott győzelmünk volt Herger Attila: A tengerparton a kagylók gyűjtése, s az hogy végig kez­dő játékos voltam a torna mérkőzései során. Weisz József: Nem tudok újat mon­dani, a fiúk már elmondták, amit mondtam volna. Az egész úgy, ahogy volt nagyszerű volt. Köszönjük min­denkinek, akik lehetővé tették, hogy ilyen felejthetetlen élményben lehetett részünk. A szülők meghagyták, hogy írásom végén feltétlen említsem meg: ez a Csányi kertbeli nyárias nap a Duna­­menti Tsz vezetőinek, és minden dol­gozó jóindulatának volt köszönhető, s elsősorban Keller János házigazdá­nak. OLÁH ZOLTÁN Realista önvédelem 1. Napjainkban egyre fontosabbá válik az önvédelem, mert a közbizton­ság folyamatosan romlik. Szükséges, hogy mindenki tanuljon valamilyen önvédelmet A Magyar Wingtsun Egyesület az országban működő legnagyobb Kung-Fu iskola, amely az eredeti hon­­kongi irányvonalat követi. Az egyesü­let tagja a nemzetközi WingTsun harc­művészeti egyesületnek, mely a világ legnagyobb Kung-Fu szervezete és amelynek jelenleg 42 országban van képviselete. A tanítás nemzetközileg egységes tanterv szerint történik, amely garantálja a magas szintű taní­tási minőséget Talán még kevesen tudják, hogy az egyesületnek váro­sunkban is működik iskolája. 2. A Wing Tsun Kung-Fu a realista önvédelmet tanítja. Ez a 250 éves rend­szer, melyeta legjobb Shaolin harcosnő hozott létre ma is a leghatékonyabb kö­zelharc módszer. Nem igényel testi erőt ezért 10-80 éves korig bárki megtanul­hatja, függetlenül nemétől és természe­tétől. Különösen nők számára alkalmas az önvédelemre. Kevés, de a harcban is használható technikát alkalmaz. Figyelembe veszi az emberi anatómiát és az emberi adottságokat Nem utánozza az álla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom