Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-19 / 10. szám
1993. május 19. 11 PAKSI HÍRNÖK Kelemen Dénes, Gelence küldötte detve államalapító Szent István szellemében, annak gondosságával, valamint a tatárjárás után hazánkat újraalapító IV. Béla hitével, hogy képesek vagyunk most is megújulni hitben, tenniakarásban és gondolkodásban.” Dunaszentgyörgy testvérközsége, Gelence képviseletében hozzánk érkezett Kelemen Dénes arról beszél, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére sokan velünk vannak, s ha testben nem is állhatnak itt közöttünk, de lélekben ők is részt v sznek az alapkőszentelésen. Az ajándékképpen magával hozott, fehér kendőbe takart, nemzetiszínű szalaggal átkötött kis kőről elmondja, hogy Gelence ősi templomának (amely egyébként Európa egyik legrégebbi temploma) egy darabkája, ma másodszor áldatik meg. Először ezer évvel ezelőtt az ottani templom építésekor, majd most az új templom alapköve mellé kerülésekor. Megerősíti a polgármester úrtól már korábban hallottakat, mely szerint a gelenceiek biztosítják a templomhoz szükséges összes faanyagot Nemes gesztusként egyéni felajánlással fejezi be beszédét: Krisztus korpuszt farag a leendő templomba az Úr dicséretére. (Kelemen Dénes faragta a Dunaszentgyörgy határában látható székelykaput is.) Rgler János református lelkész a Jelenések könyve 5. fejezetének 12. versét idézve kéri Isten áldását a kőre Mayer Mihály megyéspüspök a római katolikus egyház szertartása szerint megszenteli a leendő templom helyét és az alapkövet Az ünnepség lezárásaképpen Molnár Imre nagyszerű, magávairagadó előadásában hallgathatjuk meg Sík Sándor: Hiszek című versét Álljon itt befejezésül egy részlet a versiről: „Hiszek, és hitem súlyos és kemény. /... / Nincs benne fgy-úgy, bárcsak és talán:/Igen és nem, kereken, magyarán.” GYÖNGYÖSI FERENC Ünneplők A náci megszállástól a Budai Önkéntes Ezredig 3. Tekintettel ana, hogy írásom a Paksi Hírnökben jelenik meg, szükségesnek tartom megemlékezni azokról, akik szülővárosomból a Budai Önkéntes Ezred tagjai voltak, akik fegyveresen hozzájárultak ahhoz, hogy a háborúnak minél előbb vége legyen legalábbis Budapesten Így ellenállók voltak Balogh Feri (meghalt már), Feil Feri (él még, csámpai), Gárdái György (e sorok írója), Hoffmann Franci (meghalt már), Kertai Pali (úgy tudom, Debrecenben él). Kunfalvi Viktor, a vaskereskedő fia. Nem tudom, él-e? Sipos Feri (meghalt), Sipos Jóska (él még). Ahogy az Akácfa utca és a Rákóczi u. sarkán beszélgettünk, egy civilmhás férfi lépett hozzánk és főhadnagyként mutatkozott be.- Lebuktatok gyerekek - elfogatási parancs van kiadva ellenetek Ti a tegnapi alakulattól szöktetek meg.- Nem szöktünk - felelte Aradvári hanem lemaradtunk A főhadnagy javasolta, hogy keressük meg Hátszegi v. k ezredest aki ad nyílt parancsot részünkre. Javaslatára el is indultunk a m gadott címre, Angyalföldre Menet közben megbeszéltük, hogy mindnyájan nem megyünk oda, csak hárman: Áradván Pista, én, a másik társamra nem emlékszem. A többiek a szomszéd utcában várakoznak Ha lebuknánk eltűnnek A megadott ház kapujában két szovjet katona állt őrséget és nem engedtek be bennünket Várakozás közben egy százados és két főhadnagy jött oda, őket is az a civil küldte, amelyik bennünket Őket sem engedték be Nemsokára egy civil úr érkezett gépkocsival:- Ti biztos engem vártok- Ha Hátszegi v. k ezredes úrhoz van szerencsénk, úgy igen.- Hátszegi vagyok - mondta. - Miért nem mentek be?- A ruszki nem enged - felelte Aradvári. Az ezredessel bemehettünk Az emeleten egy nagyobb irodában magyar tisztek civilben, szovjet tisztek egyenruhában ültek az íróasztaloknál. Elsőneka három magyar tisztügyét rendezte Hátszegi, majd mi következtünk Elmondtuk, hogy a Budai Önkéntes Ezredből maradtunk le, amelynek tagjai Jászberénybe mentek De mi inkább - ha van rá mód - szeretnénk leszerelni, mint fogolytáborba kerülni.- Semmi akadálya - felelte Hátszegi - kérem a bevetési igazolást melynekiktatószámát rá kell vezetni a leszerelőjegyre Elmondtuk, hogy tudunk az igazolásról, de még nem kaptuk kézhez, mert eljöttünk Kelenvölgyből.- Nos, akkor nem tehetek mást az ezred utánmentek nyíltparanccsal, kérem a névsort Amíg a névsor készült megkérdezte tőlem:- Hová való vagy?- Paksi.- Ismered-e dr. Resch Bélát?- Ismerem. Sőt a sógorom bátyja.- Tudod, hogy Béla az életemetmentette meg a Donnál?- Az előfordulhatott mert orvos. Hátszegi elgondolkodott, majda névsorral elment- Várjatok, megpróbálok valamit intézni. Bajtársainknak üzenetet küldtünk, hogy várjanak nyugodtan, ügyünk rendeződik Hátszegi jó félóra múlva jött vissza. íróasztalához ülve nagyon hivatalosan a következőket mondta:- Ezzel a nyűt paranccsal útnak indítiak benneteket Jászberénybe - Átadta a cirillbetűs papírt, majd a fiókjába nyúlt egy borítékot vett elő és átnyújtotta nekem:- Ezta leveletpedig átadod Resch Bélának! - Láttam, hogy a borftékba nem tett levelet Aradvári közben forgatta a nyílt parancsot Hátszegi rászólt:- Ne forgasd, úgyse tudod a cirill betűt elolvasni. Tisztelegtünk Hátszegi kezet nyújtott és odaszólt az asztaloknál ülőkhöz:- Rázzatok kezet ezzel a két emberrel, mert megérdemlik Kezet ráztunk a ruszkikkal is. Az őrség csak a pecsétet nézte a papírunkon és tisztelegve elengedett Egyre azon törtem a fejem, mit jelent az üres boriték? Még aznap megtudtam. (Azóta is áldom Hátszegit, akiről később derült ki, hogy bonyhádi és hitsorsosom. Nem felejtem el soha.) Elindultunk Kőbánya felé, majd a jászberészi útra tértünk Rákoskeresztúr előtt egy ruszki közlegény csatlakozott hozzánk Perfekt beszélt németül, ez vált gyanússá. Két-három kilométert gyalogolt velünk, közben mindenről kérdezett Már majdnem beértünk Rákoskeresztúrra, amikor azt mondta:- GPU-százados vagyok kérem a hivatalos igazolásukat! Parancsát tolmácsoltam Aradvárinak aki köpenye hajtókájából elővettea Hátszegitől kapott nyílt parancsot és átadta. A százados elolvasta, kigombolta köpenyét, levette egyik kitüntetését és átnyújtotta:- Viseld büszkén, mert ezt nálunk kevesen viselhetik! Meglepetésünkre közölte: a nyílt parancs szövegében az van írva, hogy a németek elleni harcban kitüntettük magunkat ezértTolbuhin marsall e kitüntetésre javasol bennünket Az aláírás a marsallé. - Csak az a baj, hogy a nyíltparancsba nincs beírva, hogy Jászberénybe mentek - mondta, ő majd beírja. Mi szabadkoztunk hogy a különböző írás miatt baj lehet- Mi úgyis tudjuk hova kell menni, de mi nem sietünk nagyon - tettem hozzá.- Pedig - mondta a ruszki - gépkocsit akartam adni, hogy előbb odaérjetek - Őszinteségünk tetszett neki, megértette, hogy szeretnénk egy kicsit lógni. Rákoskeresztúron a százados ellátott bennünketkonzervekkel az útra. Itt értettem meg, mit a jelent a Resch Bélának küldött üres boriték! (Hátszegi tudta, hogy úticélunk Jászberény nincs beírva a nyílt parancsba. Nem mondhatta: ha van eszed, hazamész Paksra!) Ezt megértve utunkat úgy folytattuk mintha eltévedtünk volna. Úri községben elváltak tőlünk azok akik az ország északi részén (Mezőkövesden, Miskolcon) laktak Mi pedig a Duna- Tisza közén délnek, hazafelé vettük utunkat SoltésFülöpszállásközötthármanJgl Jóska, Oláh Jancsi és én elköszöntünk a csapattól. A többiek (Pécs és Barcs környékiek) úgy döntöttek, hogy biztonságosabb Bajáig elmenni és ott kelni áta Dunáa Mivel ők voltak többen, a Tolbuhin-féle nyílt parancs náluk maradt Ma sem tudom, kinél van, ha egyáltalán megőrizték (Senki sem jelentkezett vele a MEASZ-nál.) Hármónkra eléggé kalandos utazás várt A szentgyörgyi Oláh Jancsi élete végéig magába zárkózott agglegény maradt IglJóskaafia születésére ért haza Bátaszékre, majd Németországba települt Öt éve Dunaújvárosban keresett, de nem talált ID. GÁRDA! GYÖRGY
