Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1993-05-19 / 10. szám

1993. május 19. 11 PAKSI HÍRNÖK Kelemen Dénes, Gelence küldötte detve államalapító Szent István szellemében, annak gondosságá­val, valamint a tatárjárás után ha­zánkat újraalapító IV. Béla hitével, hogy képesek vagyunk most is megújulni hitben, tenniakarásban és gondolkodásban.” Dunaszentgyörgy testvérközsé­ge, Gelence képviseletében hoz­zánk érkezett Kelemen Dénes arról beszél, hogy a nagy földrajzi távol­ság ellenére sokan velünk vannak, s ha testben nem is állhatnak itt kö­zöttünk, de lélekben ők is részt v sz­­nek az alapkőszentelésen. Az ajándékképpen magával ho­zott, fehér kendőbe takart, nemzeti­színű szalaggal átkötött kis kőről el­mondja, hogy Gelence ősi templo­mának (amely egyébként Európa egyik legrégebbi temploma) egy darabkája, ma másodszor áldatik meg. Először ezer évvel ezelőtt az ottani templom építésekor, majd most az új templom alapköve mellé kerülésekor. Megerősíti a polgármester úrtól már korábban hallottakat, mely sze­rint a gelenceiek biztosítják a temp­lomhoz szükséges összes faanyagot Nemes gesztusként egyéni felaján­lással fejezi be beszédét: Krisztus kor­puszt farag a leendő templomba az Úr dicséretére. (Kelemen Dénes fa­ragta a Dunaszentgyörgy határában látható székelykaput is.) Rgler János református lelkész a Je­lenések könyve 5. fejezetének 12. ver­sét idézve kéri Isten áldását a kőre Mayer Mihály megyéspüspök a római katolikus egyház szertartása szerint megszenteli a leendő temp­lom helyét és az alapkövet Az ünnepség lezárásaképpen Molnár Imre nagyszerű, magávaira­­gadó előadásában hallgathatjuk meg Sík Sándor: Hiszek című versét Álljon itt befejezésül egy részlet a versiről: „Hiszek, és hitem súlyos és kemény. /... / Nincs benne fgy-úgy, bárcsak és talán:/Igen és nem, ke­reken, magyarán.” GYÖNGYÖSI FERENC Ünneplők A náci megszállástól a Budai Önkéntes Ezredig 3. Tekintettel ana, hogy írásom a Paksi Hírnökben jelenik meg, szükségesnek tar­tom megemlékezni azokról, akik szülővá­rosomból a Budai Önkéntes Ezred tagjai voltak, akik fegyveresen hozzájárultak ah­hoz, hogy a háborúnak minél előbb vége legyen legalábbis Budapesten Így ellenál­lók voltak Balogh Feri (meghalt már), Feil Feri (él még, csámpai), Gárdái György (e sorok írója), Hoffmann Fran­ci (meghalt már), Kertai Pali (úgy tudom, Debrecenben él). Kunfalvi Viktor, a vas­kereskedő fia. Nem tudom, él-e? Sipos Feri (meghalt), Sipos Jóska (él még). Ahogy az Akácfa utca és a Rákóczi u. sarkán beszélgettünk, egy civilmhás fér­fi lépett hozzánk és főhadnagyként mu­tatkozott be.- Lebuktatok gyerekek - elfogatási parancs van kiadva ellenetek Ti a tegna­pi alakulattól szöktetek meg.- Nem szöktünk - felelte Aradvári hanem lemaradtunk A főhadnagy javasolta, hogy keres­sük meg Hátszegi v. k ezredest aki ad nyílt parancsot részünkre. Javaslatára el is indultunk a m g­­adott címre, Angyalföldre Menet köz­ben megbeszéltük, hogy mindnyájan nem megyünk oda, csak hárman: Árad­ván Pista, én, a másik társamra nem em­lékszem. A többiek a szomszéd utcában várakoznak Ha lebuknánk eltűnnek A megadott ház kapujában két szov­jet katona állt őrséget és nem engedtek be bennünket Várakozás közben egy százados és két főhadnagy jött oda, őket is az a civil küldte, amelyik bennünket Őket sem engedték be Nemsokára egy civil úr érkezett gép­kocsival:- Ti biztos engem vártok- Ha Hátszegi v. k ezredes úrhoz van szerencsénk, úgy igen.- Hátszegi vagyok - mondta. - Miért nem mentek be?- A ruszki nem enged - felelte Arad­vári. Az ezredessel bemehettünk Az emeleten egy nagyobb irodában magyar tisztek civilben, szovjet tisztek egyenruhában ültek az íróasztaloknál. Elsőneka három magyar tisztügyét ren­dezte Hátszegi, majd mi következtünk Elmondtuk, hogy a Budai Önkéntes Ez­redből maradtunk le, amelynek tagjai Jászberénybe mentek De mi inkább - ha van rá mód - szeretnénk leszerelni, mint fogolytáborba kerülni.- Semmi akadálya - felelte Hátszegi - kérem a bevetési igazolást melynekiktató­­számát rá kell vezetni a leszerelőjegyre Elmondtuk, hogy tudunk az igazolás­ról, de még nem kaptuk kézhez, mert el­jöttünk Kelenvölgyből.- Nos, akkor nem tehetek mást az ez­red utánmentek nyíltparanccsal, kérem a névsort Amíg a névsor készült megkérdezte tőlem:- Hová való vagy?- Paksi.- Ismered-e dr. Resch Bélát?- Ismerem. Sőt a sógorom bátyja.- Tudod, hogy Béla az életemetmen­­tette meg a Donnál?- Az előfordulhatott mert orvos. Hátszegi elgondolkodott, majda név­sorral elment- Várjatok, megpróbálok valamit in­tézni. Bajtársainknak üzenetet küldtünk, hogy várjanak nyugodtan, ügyünk ren­deződik Hátszegi jó félóra múlva jött vissza. íróasztalához ülve nagyon hivatalo­san a következőket mondta:- Ezzel a nyűt paranccsal útnak indítiak benneteket Jászberénybe - Átadta a cirill­­betűs papírt, majd a fiókjába nyúlt egy bo­rítékot vett elő és átnyújtotta nekem:- Ezta leveletpedig átadod Resch Bé­lának! - Láttam, hogy a borftékba nem tett levelet Aradvári közben forgatta a nyílt pa­rancsot Hátszegi rászólt:- Ne forgasd, úgyse tudod a cirill be­tűt elolvasni. Tisztelegtünk Hátszegi kezet nyújtott és odaszólt az asztaloknál ülőkhöz:- Rázzatok kezet ezzel a két emberrel, mert megérdemlik Kezet ráztunk a ruszkikkal is. Az őrség csak a pecsétet nézte a papí­runkon és tisztelegve elengedett Egyre azon törtem a fejem, mit jelent az üres boriték? Még aznap megtudtam. (Azóta is áldom Hátszegit, akiről később derült ki, hogy bonyhádi és hitsorsosom. Nem felejtem el soha.) Elindultunk Kőbánya felé, majd a jászberészi útra tértünk Rákoskeresztúr előtt egy ruszki közle­gény csatlakozott hozzánk Perfekt be­szélt németül, ez vált gyanússá. Két-há­­rom kilométert gyalogolt velünk, köz­ben mindenről kérdezett Már majdnem beértünk Rákoskeresztúrra, amikor azt mondta:- GPU-százados vagyok kérem a hi­vatalos igazolásukat! Parancsát tolmácsoltam Aradvári­­nak aki köpenye hajtókájából elővettea Hátszegitől kapott nyílt parancsot és átadta. A százados elolvasta, kigombolta kö­penyét, levette egyik kitüntetését és át­nyújtotta:- Viseld büszkén, mert ezt nálunk ke­vesen viselhetik! Meglepetésünkre közölte: a nyílt pa­rancs szövegében az van írva, hogy a né­metek elleni harcban kitüntettük ma­gunkat ezértTolbuhin marsall e kitünte­tésre javasol bennünket Az aláírás a marsallé. - Csak az a baj, hogy a nyíltpa­­rancsba nincs beírva, hogy Jászberény­be mentek - mondta, ő majd beírja. Mi szabadkoztunk hogy a különböző írás miatt baj lehet- Mi úgyis tudjuk hova kell menni, de mi nem sietünk nagyon - tettem hozzá.- Pedig - mondta a ruszki - gépko­csit akartam adni, hogy előbb odaérje­tek - Őszinteségünk tetszett neki, meg­értette, hogy szeretnénk egy kicsit lógni. Rákoskeresztúron a százados ellátott bennünketkonzervekkel az útra. Itt értet­tem meg, mit a jelent a Resch Bélának küldött üres boriték! (Hátszegi tudta, hogy úticélunk Jászberény nincs beírva a nyílt parancsba. Nem mondhatta: ha van eszed, hazamész Paksra!) Ezt meg­értve utunkat úgy folytattuk mintha elté­vedtünk volna. Úri községben elváltak tőlünk azok akik az ország északi részén (Mezőköves­den, Miskolcon) laktak Mi pedig a Duna- Tisza közén délnek, hazafelé vettük utun­kat SoltésFülöpszállásközötthármanJgl Jóska, Oláh Jancsi és én elköszöntünk a csapattól. A többiek (Pécs és Barcs környé­kiek) úgy döntöttek, hogy biztonságosabb Bajáig elmenni és ott kelni áta Dunáa Mi­vel ők voltak többen, a Tolbuhin-féle nyílt parancs náluk maradt Ma sem tudom, kinél van, ha egyálta­lán megőrizték (Senki sem jelentkezett vele a MEASZ-nál.) Hármónkra eléggé kalandos utazás várt A szentgyörgyi Oláh Jancsi élete végéig magába zárkózott agglegény maradt IglJóskaafia születésére ért ha­za Bátaszékre, majd Németországba te­lepült Öt éve Dunaújvárosban keresett, de nem talált ID. GÁRDA! GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom