Paksi Hírnök, 1993 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-19 / 10. szám
1993. május 19. 3 ’93 TAVASZ MELLÉKLET A kultúra (egyik?) fénykora Pakson (Az emlékező gyerekszemével) Megszépítő messzeség? Ebben az esetben alig hiszem. Ami megmaradt, élénken megőrzött élmény - mind tény, ellenőrizhető. Persze, alig hihető is van az egészben. Hiszen kisikolásokként éltük meg a légiriadókat (Örvendtünk, hogy iskolai szünet van.) Majd, a háború befejeztével szorgosan vittük mindennap a kisszéket, sámlit az osztálytermekbe, hogy legyen mire üljünk. A régi padokat feltüzelték a katonák. S mégis, ugyanezekben az években, a béke megszületésével, mintegy varázsütésre, olyan újjáéledés, szellemi pezsgés indult meg, hogy ma már szinte hihetetlennek is tűnhet ...Hol is kezdjem? Az időrendért kevéssé tudok jótállni, de hiszen a paksi monográfia (kettő is van, tudtommal) őrzi a fontosabb dátumokat Számomra talán Tarisznyás Györgyikénél kezdődik. Akkor lehetett kezdő, ifjú tanárnő, amikor én még talán iskolába sem jártam. 1944? Vagy korábban? Mindenesetre nagy tisztesség volt, hogy járhattam hozzá nyelvórára, együtt a csoport nagy, tekintélyes diákjaival: a Záborszky-fiúkkal, Pálvölgyi-lányokkal, - egy kortársam akadt: Gombos Péter, a házunkból. (Illetve az ő: a Gombos-házból.) Németül tanultunk, „Klara steht auf, Guten Morgen!”... s társaik, dalok kíséretében, vizsgáztunk is. Infantilizmusomat csak az árulta el, hogy magyarázatkor az „alany” szónál mindig csóváltam a fejem: miért nem mondja a tanárnő rendesen: „arany”? Mi értelme van így, ennek a szónak? Persze, ez, így előjáték. Tarisznyás Györgyi tevékenysége, áldásos, avatott szervezőkészsége jóval többet nagyobbat hozott létre. A paksi Kereskedelmi Iskolának volt ő tanára, ott kezdte működését Aligha túlzók: tűzbe mentek volna érte diákjai. A híres „kerista” induló is ekkor született (21, 22, 23... / a kerista az legelső a világon”). De híressé tették a kereskedelmit legendássá váló előadásai is. Melyik is volt az első? Talán a Mikulás-estek. Mi, kisebbek, visszafojtott lélegzettel néztük, élveztük, tréfás rigmusokban megénekelt iskolai életről, ötletes, diákhumor kifogyhatatlan derűjével fűszerezett, s az abszurdot megkísértő „számok” kabaré-esztrád hoszszú sorát Befejezés: persze, a harsogó kerista induló. (Abszurd: pl. a „Sivatagon, hallgatagon, menetel a légió” c. jelenet, a sorra elhulló légionistákkal, mindennek morbid humorával.) A folytatás? - Nem emlékszem mindenre, valószínű. Kimagasló sorozat volt az, amikor a csinos kereskedelmista lányok beöltöztek a szomszéd géderlaki viseletbe és az eredeti dalok, táncok előadásával őrizték, terjesztették ezt a meglévő, általunk akkor ismeretlen népi kultúrát Aztán volt Shakespeare-előadás, Moliére is. Ahogy tetszik - illetve A képzelt beteg. El voltunk bűvölve - de talán nem is volt szükség nagy elfogultságra. Színvonalas amatőrmunka volt mindahány. S a Shakespeare-darabnál vendégrendező segített be, s a darab során visszatérő, hangulatos dal szerepelt: ennek Rézbányái Dezső bácsi volt a szerzője. ...S természetesen, máris kapcsolódik, kapcsolódnék végtelen sorban mindaz, ami Rézbányái D. nevéhez fűződik - de az is, ami Inotai Imre híresen gondos, már profi darabjaihoz, rendezéseihez (Csiky Gergely: A nagymama stb.), avagy a még meglévő „zárda” vallásos előadásaihoz (Szent Cecília életéről), - illetve a valamennyiünket összefogó, közös, nagy JEDERMANN-előadás, misztérium-drámák kései utódja. Nagy, szabadtéri előadás volt a templom-téren, - résztvevője Paks apraja és nagyja, mint angyal, vagy ördög, vagy szegénygyerek stb. Sorolhatnám - ide nem fér: mit hogyan tett Kaszelik Gazsi bácsi (akárcsak az 1848-as centenárium ünneplésekor), - Blazsek Frici bácsi, s vele a találkozó Kodállyal aki vezényelt bennünket („Forr a világ”...) Dombóváron. Kántor Tóni bácsi, aki ama nehéz időkben meglelte a módját, hogy elvigyen bennünket az aggteleki cseppkőbarlangba. Ó és a Kovács Győző-Hilda néni házaspár és a felejthetetlen dr. Kovács Győző, s Duda nevű lánya. Az a mátrai kirándulás... - Kincses Tündi. (Hogy szerettük minden tárgyát), énekkari emlékek, mesejátékok, daljátékok, tornavizsgák. Szt István napi ünnep a Dunán: lampionos kishajóban ének. Fogyhatatlan emléksor. S mindez, zömmel: pár év alatt 1944-45 és ’48/49 között Utána? Az a bizonyos szellemi destrukciós özönvíz. - De még akkor is feltűnnek a „formabontó” elemek. Szerencsés nemzedék voltunk, lehettünk. Több világ, korszak határán megismerhettünk igen sok, színes egyéniséget; leckét kaphattunk többféle iskola, többféle hagyomány élő, termékeny továbbéléséből. A mai Paksnak van mire emlékeznie, s van mit követnie, túlszárnyalnia. Budapest, 1993. április 24. SZÉLES KLÁRA Széles Judit: Kolumbus 1992. „Patchwook”-technika PÁKOLITZ ISTVÁN Sírhatnékom A lélekvesztőnek elkeresztelt vékonybordázatú és billenékeny halászcsiklivel csurgók völgymenet a kityekotya alkonyi folyón A vízfodor-locsikázásban aranytallér-hold virágzik Hiába merítgetem a szapalyt penészles rézpeták se kerül bandalgó csónakomba A parti gesztenyefák alól fátyolos dallam cirókál: de tőled violám csak a halál old el A csillag-kiszögezte víztükör mérhetetlen csöndességében szívszorító sírhatnékom támad Búcsú- Bencze Ferenc sírjára -A nyárutói békés délután szelíd nyugalma lebeg a Dunán; Meg-megcsillan a kék vizen a hab,- öröklétből röpöske pillanat; A Kálvária-hegyen, idefönt, hullámfodorként megremeg a csönd; Ma nem száll vízre Pakson a halász: a Vaksors döntött, mit se magyaráz; A vízmélyben nem csobikál a hal, a halászbárka ma gyászravatal; Körülállják a lehorgadt fejű társak: kiterítve a mesterük; Az ember alkot, míg alkotni bír, halat fog, szánt, szenet fejt, verset ír; Az ember elmegy, de a mű marad és példa lesz: tettrekész akarat; Te, mint hajdan a Dunán, idelent, hálót vetsz fönn az égi vizeken; Derűs álomba ringatod magad s kifogod az Örök Aranyhalat Paks, 1986. szeptember 2. SUHAI PÁL Menthetetlen Önnön fényében ázva, mint óriási, zöld, féregtelen gyümölcs, kinőtt a hold az ágra. Övé minden tekintet, ő adja ránk az inget Mégsem nagyobb csodálat mintha párzik az állat Mert menthetetlen ő, ágán hiába tüntet: ha becsukjuk szemünket leesik, férge nő.
