Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január 1. 9 PAKSI HÍRNÖK Paks múltjáról A megye legészakibb részén feküdt Paks. Helyzeti előnyét nagyban emelte az, hogy a Duna mellett feküdt. Az 1860-as évek közepén a dunaföldvári járás magyar-német lakta mezővárosa volt. Tágas utcái voltak, s lényegében három külön adóközségből állt, úgy mint Nagypaks, Kispaks és Faluhely községekből. Mindegyik községhez uradalmi birtok is tartozott. Paks népessége ekkor már megközelítette a 10 ezret. Szántóföldjén búza és rozs termett, borát Fényes Elek „közönségesnek” minősíti. Számos kézműves élt a városkában, de gyára nem volt. Kereskedelme viszont jelentős lehetett, mert 48 boltja volt ekkor. Feljegyeztek egy gőzcséplőgépet, 25 malmot a Dunán, gyógyszertárát és postahivatalát. Négy országos vásár tartására volt joga. Két heti vásárát népesnek említi. Paks a fejlődő népességű települések között található, bár a népesség növekedésének aránya viszonylag alacsony (14,8%). Konkrétan 1881-ben 11086 lakost jegyeztek fel 1559 házban. Húsz év múlva 1829 házban több mint 12 ezer lakos élt. 1910-ben pedig 2059 házban 12 561 főt jegyeztek fel. Ez a település tehát a népesek között helyezhető el. 1877-ben még mezővárosként szerepel a helységnévtárban, vegyesen német-magyar lakossal és három vallásfelekeNYITÁNY Október 30-án este indult újra a Nemzeti Filharmónia felnőtt bérleti hangversenysorozata. A koncertek színhelye továbbra is a Zeneiskola nagyterme. Végignézve az 1991-92-es műsorajánlatot, a nagyközönség számára ennek az első műsornak a szereplői tűnhettek talán kevésbé ismertnek. Körmendi Klára zongoraművész már évek óta a Filharmónia szólistája, a hazai koncertélet állandó szereplője, több nagy nemzetközi verseny helyezettje, díjazottja. Horváth László klarinétművész, diplomáját 1969-ben szerezte a Zeneakadémián, utána Párizsban a Conservatoire Supérieure-ön tanult több nagy nemzetközi verseny díjazottja. A szerda esti hangversenyt Körmendi Klára zongoraművész Liszt-darabokkal nyitotta meg. Először Egressy-Erkel: Szózat és Himnusz című átirat szólalt meg; majd a Zarándokének sorozatból a Honvágy. Nemzeti imáink dallama rapszódiaszerűen lassú, széles íveléssel csendült fel a zongorán, szépen tagolva, remek előadásban. A Honvágy elégikus dallamai elég ritkán játszottak. Ennek a sorozatnak, amely Liszt svájci útjára való visszaemlékezés, talán az „Obermann völgye” a legjátszottabb, legismertebb. A zongoraszóló befejező szakaszában Liszt: Magyar történelmi arcképekből Széchenyit és Mosonyi Mihályt megjelenítő zenei képek hangzottak el. Horváth László klarinétművész Kókai Rezsó (1906-62) 4 magyar népdal című klarinétra - zongorára írt művéből a Siratót (csángó népdal témájára íródott) és a Verbunkost játszotta, csodálatosan szép hangon, tökéletes technikai tudással. A következő részben a francia zene hatása volt az uralkodó, hiszen Kodály: Meditációja hangzott el (Debussy vonósnégyes motívumára), majd Lajta László (1892-1963) népzenei feldolgozásaiból a Levélféle, a Ringatós klarinétra-zongorára; utána a francia chansonokat idéző Intermezzo, amit a művész szaxofonon adott elő, valami utánozhatatlanul szép hangon. Bartók Béla: Magyar képek és a Román népi táncok dallamaiban Horváth László klarinétművész bemutatta mindazt, amit ezen a hangszeren tudni lehet: a csodálatos bársonyos hangot, a tökéletes nyelv- és játéktechnikát. Lenyűgöző volt hogy minden hangfekvésben, minden dinamikai tartományban tökéletes tónusban szólt a hangszer. A tulzófok helyett egy „plagizált” gondolat: Horváth László amit nem tud a klarinéton, azt már nem is érdemes tudni. Ráadásként jelenlévő francia barátjának, Schumann: Románcát és Milhand: Scaramushát játszotta el a művész. Igen magas színvonalú hangversenyt hallhatott a közönség. H. J. zettel. Törvényszékre Szekszárdra kellett járniuk, járásbírósága, adóhivatala Dunaföldváron volt. A Duna partján kikötője volt, s működött a mezővárosban a távíró és a posta. Az 1890-es években nagyközség a dunaföldvári járásban. Ekkor már 1741 házban több mint 11 ezer lakosa volt, többségükben magyarok, kisebb hányadában németek. A járási szolgabíró székhelye volt, járásbíróság, kir. közjegyzőség, vasút- és gőzhajóállomás, posta- és távíróhivatal, továbbá posta-takarékpénztár volt területén. Megemlítik a leírások ipartestületét, iparos tanonciskoláját, élénk kereskedelmét és számos egyesületét. Az 1900-as években népessége - mint láttuk - meghaladta a 12 ezer főt, ezért már az e típusban népes települések közé kell számítani. Foglalkozási szerkezete azonban még inkább a hagyományoshoz közelít. A népességnek több mint a fele mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozott (56%), de az iparral foglalkozók aránya is jelentős (18-19%). Érdekes módon a források általában élénk kereskedelmét emelik ki, de ezt a településen belüli kereskedői arány nem mutatja kiemelkedőnek. 1900-ban és 1910-ben sem érte el a kereskedelemmel foglalkozó kereső népesség aránya az 5%-ot. A közlekedésben, közszolgálatban dolgozók aránya az átlagnak megfelelő, s a napszámosok, házicselédek aránya sem kiemelkedő. Megjegyezés: Az írás a Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. kötetéből való. Az eredeti fejezetcím „A mai kisvárosok múltjáról” elnevezést kapta. Dunaföldvár, Barátok temploma
