Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-02-12 / 4. szám
1992. február 12. 13 PAKSI HÍRNÖK vagy a paphoz elmondani neki, hogy mi rosszat cselekedett, amivel Istent és a közösséget megbántotta. A püspök jóindulattal fogadta a bűnöst és miután meggyőződött a megtérő szándékáról, utasította, hogy a megtérés őszinteségének bizonyságául tartson penitenciát egy bizonyos időn keresztül. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy soha nem kellett nyilvánosan a közösség előtt bevallani a bűnöket, kötelezve erre nem voltak, de egyes túlbuzgók a közösség előtt is megvallhatták bűnösségüket. A nyilvános penitencia kifejezés inkább azt akarja kifejezni, hogy az illető bűnös nyilvános vezeklést tartott, ami sokszor bizony évekig tarthatott. Ezzel a nyilvános bűnösséget vállalta az illető és nem a nyilvános bűnbevallást. A bűnbánók rendjébe való felvétel kézfeltétellel történt. Galliában pl. a bűnbánóknak lényírták a haját, Hispániában pedig arra kötelezték őket, hogy hosszú hajuk és rendezetlen szakálluk legyen. Akiket a bűnbánók rendjébe fölvettek, különféle kötelezettségeik voltak. Egyrészt magán és közösségi kötelezettségei voltak. Magán kötelezettség:- szigorú böjtöt kellett tartania,- csupasz ágyon kellett aludnia,- hosszú imákat kellett végeznie. Közösségi kötelezettség:- ciliciumot kellett viselnie (szúrós öv),- zsákba kellett öltözködnie,- a mártírok és a hitvallók imáit kellett kérnie a közösségben,-a templom előcsarnokában kellett állnia, illetve amikor bemehettek, akkor a kijelölt helyen kellett állnia. Különféle csoportjai voltak a bűnbánók rendjének:- flentes (sírók):- Nem mehettek a templomba, hamuba és ciliciumban jártak. Könnyek és szorongatás között kérték a közösséget hogy imádkozzanak értük.- audientes (hallgatók):- Az ajtón belül állhatták, hallgatták az Isten igéjét de az Eucharisztia kezdetén ki kellett menniük.- substrati:- Ők csak térden állva, vagy arcra borulva vehettek részt az Eucharisztia ünneplésén.- consistentes:- Állhatták az eucharisztia alatt, de nem áldozhattak. Most nézzük meg, hogy milyen általános, rituális, és bűnbánati kötelezettségeik voltak:- általános:- böjt, adakozás, húsételtől való tartózkodás.- rituális:- nagyböjtben a presbiter rájuk tette a kezét,- ünnepnapokon térden állva kellett imádkozniuk,- a halottakat nekik kellett bevinniük a templomba és segédkezniük kellett a temetésen.- bűnbánati:- nem teljesíthettek katonai szolgálatot,- nem gyakorolhattak kereskedelmi tevékenységet,- állampolgári jogaikban korlátozták őket,- nem járulhatott ordohoz (papi rend),- ha házas ember volt, nem élhetett házaséletet,- aki nőtlen volt, nem házasodhatott meg. (folytatjuk) Könyv Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján <KoUu/»l--* Az első eredeti latin nyelvű jegyzőkönyv a gyülekezet megalakulásáról. „Mindezeket előrebocsátva ajánlom munkámat a paksi euangélikus egyházközségnek, amelyben 38 éven át a hirdettem Isten igéjét és gondoztam a gyülekezetét, ifjakat, időseket, betegeket, gondokkal küzdőket, elidegenedetteket és barátokat. Munkám, szolgálatom gyümölcsét egyedül az Isten tudja. Kérem, takarja be megbocsátó szeretetével.” E gondolatokat Sólyom Károly evangélikus püspökhelyettes írja bevezetőjében. A könyv, melyről szó esik, Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján címet viseli. Vaskos könyvet vehet kezébe az olvasó, hiszen a szerző elidőzik Paks régmúltjánál; bemutatja a település honfoglalás utáni keresztyénységét s beszél az evangélikusok sorsáról is, amely „hallatlan nehézségek” közepette érlelődött meg. Sólyom Károly műve - amellett, hogy szép magyar nyelven íródott - forrásértékű is, hiszen „laikusok” és szakavatottak egyaránt biztos kézzel nyúlhatnak a könyv után. Az alkotást dokumentumok és korhű fotók teszik teljessé, amely Petrich Ferenc 1848-as honvédszázados sírköve. megvásárolható a Városi Művelődési Házban és az evangélikus parókián. A könyv megjelentetését támogatta a Paksi Atomerőmű Vállalat és az evangélikus gyülekezet. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA Barla Mihály né, Iker Erzsébet és Barla István lelkész sírköve.
