Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-12-16 / 26. szám

PAKSI HÍRNÖK 12 1992. december 16. A kiselefánt okosodik Inteijú két tanidásmódszertani szakértővel A Vak Bottyán Gimnáziumban az elmúlt más­fél hónapban 25 tanuló vett részt a dunaújvárosi Didacta Bt tanulmásmódszertani tanfolyamán. A kurzus két vezetőjével, Alabert Zsuzsannával és Nyerki Emillel a zárófoglalkozás után beszél­gettem. Mindketten gyakorló középiskolai taná­rok. Fizikát, illetve németet tanítanak Dunaújvá­rosban. Először a most befejezett tanfolyamról kérdeztem őket:- Nálunk, a gimnáziumban először foglalkoztatok tanulóinkkal. Milyen benyomásokat szereztetek? A. Zs.: - Eddigi csoportjainkhoz képest ez na­gyon jó képességű csapat volt s ami meglepő volt hogy rendkívül érdeklődőek voltak, mindent tudni akartak, s külön értékük volt az egymást se­gítő hozzáállásuk. Összességében az a vélemény alakult ki bennünk, hogy ebben az iskolában nem szégyen tanulni, sőt!- Beszéljünk magáról a tanfolyam céljáról! Mint gyakorló kollégák, megállapíthatjuk, hogy a közép­iskolába kerülő gyerekek jelentős része elriad az ál­talános iskolaihoz képest sokkal nagyobb követel­mények láttán-hallatán, s hozott hátrányaik (nehéz­kes írás-olvasás) csak fokozódnak Sok gyerek fel is adja a többiek utáni „kapaszkodást”. Gondolom, a ti módszeretek ebben tud segíteni. A. Zs.: - Valóban, főként ezért indítottuk el ezt a módszertani tanfolyamrendszert 1990-ben, Szé­kesfehérvárott, az akkor még Comenius Tanul­mányi Társaság meghívására. 1991-ben már hat megyében indultak tanfolyamaink az általunk be­tanított és kiképzett tanárokkal, s 1992-ben „tér­tünk vissza” Dunaújvárosba, s most ősszel itt, Pak­son vezettük le ezt a tanfolyamot. Ny. E.: - Jelenleg országosan összesen 11-en vezetünk ilyen tanfolyamot, többek közt Veszp­rémben, Szolnokon, Balatonfenyvesen, Zala­egerszegen, Kaposvárott, Kisújszálláson. Az 1992. évi programunk december közepére fut ki, s majd csak ’93 februárjában indulunk újra. Hadd mondjam el, hogy a mi tanulás-módszertanunk bevallottan az átlag, úgymond „mezei” középis­kolásra alkalmazva készült el, azaz eltér az or­szágban alkalmazott más módszertanoktól, hi­szen azok mindegyike ún. „elit iskolákban”, eleve válogatott diákokra szabottan működik. A. Zs.: - Visszatérve a következő évi progra­munkhoz, szeretnénk februárban egy ún. mester­fokú tanfolyamot indítani négyhetes kurzusban az Energetikai Szakképzési Intézetben III—IV. év­folyamosok részére, amelynek keretében gyako­rolnánk és fejlesztenénk a jegyzetelés technikáját, a vázlatkészítést, időgazdálkodást; témánk lenne a retorika (pl. szókincsfejlesztés), a megjelenés „tudomány”; s feleletválasztós teszteket gyakorol­nánk (gondolva a biológia-felvételire például). Mindezek az érettségire, felvételire való felkészü­lést segítik.- Az eddigiekből kitűnt, hogy már számos tan­folyamot levezettetek Van-e visszajelzésetek a kurzust elvégzett tanulók előrehaladásáról? A. Zs.: - Természetesen rendszeresen mérjük a nálunk végzett diákok eredményeit, de már a hathetes tanfolyam ötödik hetében látványosan érzékelhető a tanulók fejlődése: figyelmesebben olvasnak, jelentős a teljesítménynövekedésük (például ebben a csoportban fordult elő az a na­gyon ritka esett, hogy egy hallott anyagot 100%­­osan adott vissza egy másodikos lány az utolsó foglalkozáson), nagyobb lett a figyelemkoncent­rációjuk, tudatosabbá vált a tanulásuk, azaz csök­ken a szülők becsapása és az öncsalás. Érdekesek egyéb megfigyeléseink: a kurzus gyakorlatai ha­tására a résztvevők a maguk kárán jönnen rá ar­ra, hogy csökkenti a hatékonyságot ha bekap­csolt tévé, rádió, magnó mellett tanulnak, s így ezt a szokásukat elvetik. Aztán az is érdekes, hogy mi­nél idősebbek a résztvevők, annál jobban akarják a sikert, annál jobban „hajtanak”, annál jobban felfedezik és értékelik hibáikat annál jobban érzé­kelik saját fejlődésüket Ny. E.: - Hadd szóljak arról a könyvről, amely ösz­­szefoglalója, mintegy „sűrítménye” módszerünk el­méleti-gyakorlati anyagának. Ez a könyv a „Lusták könyve”, most jelent meg a második kiadás, s a kettő kiadásból már jó pár száz példány elfogyott Meg kell említenem még, hogy dolgozunk már Zsuzsá­val egy másik könyvön, ami egyelőre a Tini-tanok munkacímet viseli. Ebben szórakoztatva írunk visel­kedéskultúráról, illemtanról, étkezési kultúráról, kozmetikáról, fogyókúráról - természetesen első­sorban a tizenéves lányokhoz szólóan. A. Zs.: - Még annyit, hogy tanulásódszertanunk helyességét támasztja alá az az amerikai diákokkal készült riport, amely a Válogatás c. magazin októbe­ri vagy novemberi számában jelent meg „A jó tanu­lók titkai” címmel. Ajánlom minden érdeklődőnek.- Köszönöm a beszélgetést, s remélem, feb­ruárban újabb gimnazistákat láttok majd tanfo­lyamotokon. A. Zs., Ny. E.: - Mi is köszönjük a lehetőséget KASZÁS ZOLTÁN Körkép (kórkép?) a vállalkozók klubjáról Amilyen nagy volt a lelkesedés a klub megalakulásakor, most ugyan­akkora űr veszi körül a klub életét. Ennek okát kutatva több vállalko­zó ajtaján kopogtattam, de a vála­szok zöme sajnos az volt, hogy sze­rintük semmi értelme sincs ennek a klubnak. Örülnek, ha valahogyan boldogulni tudnak az üzlettel. Se ide­jük, se energiájuk nincs arra, hogy el­járjanak (akár még hetente egyszer is) eszmét cserélni kollégáikkal. A kép eléggé lehangoló. Amióta világ a világ, a vendéglátás virágzott így, vagy úgy, így hát meglátogattam Nyárai Sándort, a lakótelepen lévő Kisbárka falatozó vezetőjét- Szerintem egyelőre itt minden­kinek az a személelete, hogy vállal­kozását nyereségessé tégye, s ez ma­napság nagyon sok időt és energiát igényel, így a vállalkozótól az erre fordított munka elveszi azt az időt, amit jelen esetben a klubra fordíthat­na. Minden időnket fölemészti a megélhetésért folytatott küzdelem. Meg aztán az emberek között ver­sengési láz alakult ki, ami lehet hogy nem egészséges s talán ezért is jött elő Gyuri (Gárdái György) ezzel az ötlettel (a vállalkozók klubjának megalakításával), amit én maximáli­san aláírok. Tényleg össze kellene hozni a vállalkozókat de ez egy be­rögződött dolog nálunk, hogyha va­laki elkezd vállalkozni, akkor fél at­tól, hogy a konkurencia rögtön bein­dul, s ez nagyon káros főleg a mai vi­lágban, amikor alapvető dolog az, hogy vállalkozni kell, mert aki ma lé­tezni akar és nem jut számára munka valamelyik vállalatnál, vagy nagyobb vállalkozásnál, mint alkalmazott an­nak muszáj vállalkoznia és sajnos, na­gyon sok eredménytelen vállalkozás­sal találkozhatunk úton-útfélen.- Több vállalkozótársad szerint a már régóta jól működő „profik” egy­szerűen nem engedik a most induló­kat szóhoz jutni. A kialakított kap­csolatuk révén meg tudják akadá­lyozni kibontakozásukat.- Ezek biztos, hogy előnyt élvez­nek a most nulláról indulókkal szemben, ők sokkal könnyebben lé­teznek a mai világban, de mindig is voltak és lesznek új, eddig még kiak­názatlan lehetőségek - szerintem.- Lesz-e Pakson valódi, komoly klubélet, s ha igen, milyen lesz, s mi­korra várható?- Szerintem ennek baráti kapcso­latokra kell épülnie, úgy, hogy elő­ször egy masszív, tehetős magnak kell létrejönnie, aztán az majd tere­bélyesedni fog az idő haladtával, mint annak idején a középkorban a céhesek, mesteremberek, mi is össze fogunk járni megvitatni ügyes-bajos dolgainkat. Ehhez viszont még vár­nunk kell pár évet.- Nem tartod luxusnak ezt a fajta magatartást akkor, amikor a polgár­­mesteri hivatal és az VMK is segíti, „segítené” a klub működését? Első­sorban a vállalt koordinációs szerep betöltésére gondolok és az előadá­sokra.- Akiket érdekelnek ezek az előadá­sok, azok el is mennek ezekre, s biztos vagyok abban, hogy szívük és eszük szerint a többiek is elmennének, de nincs rá idejük. Ilyen egyszerű s egy­szersmind szomorú a helyzet Ezt követően Gárdái Györgyöt kerestem föl. Mint olvasóink bizo­nyára tudják, Gárdái Györgynek el­évülhetetlen érdemei vannak a klub létrejövetelében.- Gyuri, mi az oka annak, hogy a rengeteg befektetett munka ellenére (mondjuk ki bátran) nem működik a klub?- Úgy érzem, hogy erre én tudok a legkevésbé válaszolni, hiszen na­gyon bíztam ebben a kezdeménye­zésben, ugyanis úgy tűnt, hogy min­den feltétel biztosítva van ahhoz, hogy jól működhessék Pakson is a vállalkozók klubja. A polgármesteri hivataltól is megkaptunk mindent Mint ismeretes, a klubhelyiséget is tőlük béreljük, no és a szervezésben is sokat segítettek. Mi meg a progra­mokat biztosítottuk az azokra kíván­csiaknak. Meg is ragadom a lehető­séget hogy köszönetemet fejezzem ki, mint az ANTSZ, a helyi rendőrka­pitányság és a tűzoltóság által dele­gált előadóknak a színvonalas tájé­koztatásért, amit a szerény számú klubtagnak tartottak.- Mi volt az oka a gyér érdeklődés­nek?- Nem tudom, fogalmam sincs.- Nem lenne még érett minderre a város?- Nem tudom. Újra végig kellene gondolni az egészet éppúgy a pol­gármesteri hivatal, mint a magunk részéről. Talán az lenne a járható út ha fokozatosan épülne, fejlődne ki a klub - ezek szerint. Először csak egy kis létszámú mag lenne, aztán szé­pen lassan bővülne az igények sze­rint- S van erre reális esélyetek?- Mint minden, ez sem derülne ki, ha nem próbálja meg az ember. Ed­dig is szívesen végeztem ezt a mun­kát míg értelmét láttam.- Ezek szerint erről már lemond­ták- Az előadások iránti érdektelen­séget látva erre a következtetésre ju­tottam. Ettől függetlenül továbbra is nyitott a klub, a hét bármely napján látogat­hatják a vállalkozók és más vendégek is. Jelenleg egy 15 főből álló csoport német nyelvoktatása folyik, s a Kl- SOSZ jóvoltából a közeljövőben ha­sonlóképpen az angol nyelvtudást is elsajátíthatják a jelentkezők.- Szerinted mikorra várható az, hogy Pakson egy igazi, vérbeli vállal­kozók klubja működjék?- Nem tudom, de ezzel a válasszal várjunk még 2-3 hónapot, addigra ki­derül ugyanis, hogy működőképes-e egyáltalán ez a klub, vagy sem. -oz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom