Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-16 / 26. szám
’92 TÉL MELLÉKLET 2 1992. december 16. A semmiember Tisztelgés a Bolyaiak szelleme előtt- Csak nagy ritkán mozdult ki otthonról - darálta egy szuszra a szomszédasszony és ideges mozdulattal piszkos otthonkájába törölte a kezét Homályos, apró malacszeme ideoda ugrált a két rendőr között, s boldog voll; hogy beszélhet Hogy elmondhatja a hatóságnak, amit tud. Úgyszólván mindent tudott Állandóan az üveges bejárati ajtó mögött leskelődött, így aztán jól ismerte a házban lakókat Ontotta magából az információt A rendőröknek kérdezniük sem kellett- Tudják, kukázott Amolyan, kukaturkáló volt na! - tette még hozzá, nehogy félreértés legyen. - Egy „semmiember”. Hetente kétszer, háromszor ha láttam elmenni itthonról. Aztán mindig nagy szatyrokkal jött haza. Nem tudom mi a fészkes fenét talált azokban a büdös kukákban? - rásandított az őrmesterre, mintha tőle várná a választ - Most mér majd’ egy hete, hogy nem mozog. Ezért is gondoltam, szólni kell a rendőr uraknak, hátha történt vele valami Miután a csengetésre semmi életjel nem jött az ajtó mögül, az őrmester nekiveselkedett és vállal próbálta betörni.- Segíts Pista, erősek ezek a régi ajtók! Kettejüknek aztán engedett Szemrehányóan reccsent egy nagyot, mintha tiltakozni akarna a szokatlan bánásmód ellen, aztán sarkig tárult a betolakodók előtt Azoknak elakadt a lélegzetük.- Atyaúristen! - lehelte a szomszédasszony. A férfi a szoba egyetlen bútordarabján, egy öreg karosszéken ült Hosszú, barna posztókabátja takaróként ráterítve, őszes szakálla és haja olyan hosszú, hogy eltakarja a kabát gallérját és hajtókáját Feje enyhén félrebillent mintha aludna. De halott volt Már az ajtóból látszott A három emberből mégsem ez váltotta ki a döbbenetét, hanem az a csodálatos, az egész szobát betöltő vagy inkább elárasztó látvány, amit a falakon körben felragasztott képeslapokból, margarinos és joghurtos poharakból, színes kartondobozokból és egyéb szemétből kiválogatott és összeállított alkotás okozott Egy lenyűgöző méretű intarzia. Egy gigantikus látomás. Hófödte hegycsúcsok, kristálytiszta patakok, erdők és nádasok, végtelen hómezők, tengerek, szigetek, buján áradó ősvadon a színek csodálatos harmóniájában. És állatok mindenfelé. Szarvasok, medvék, ezerszínű madarak. Egy tisztáson vaddisznó sütkérezik a szikrázó napfényben. A vizekben halak, kagylók, polipok és medúzák. Lágyan hullámzó vízinövények. A korallszirtek között hatalmas rája siklik. S mindezek mellett még - fantázia szülte - sosem látott lények kápráztató, szivárványos forgataga. Egy elképzelt, varázslatos világ. És az egész kép mozog, lélegzik, szinte él. A természet mindent elsöprő erejétujjongva éltető freskóból áradó erő percekre megbénította a három embert Tudták, érezték, egész életre szóló élmény részesei lettek ezalatt a pár perc alatt Álltak némán. Engedték, hogy az igézet beléjük áradjon, átjárja őket a kimondhatatlan gyönyörűség, amit a kép látványa okozott Igaz, nem is tudtak volna ellenállni neki. Aztán nagysokára az őrmester a kilincs után nyúlt, és csöndesen behúzta az ajtót- Nekünk itt már semmi dolgunk, a többi az orvosra tartozik. A lépcsőn lefele menet a szomszédasszony még bizonytalanul megkérdezte:- Akkor ez valami művészféle volt ugye? Marosvásárhely a Bolyaiak városa. Ha valaki erdélyi utazásai során megérkezik ide, bátran kérdezheti róluk érdeklődve a helybelieket - az ő életművüket mindenki ismeri. Büszkék rájuk, tisztelik őket ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a róluk elnevezett, köztiszteletben álló Bolyai Gimnázium. A korabeli Marosvásárhely nem volt egy nagyvilági metropolisz. A kisvárosnak mégis megvolt a maga kedves hangulata. A Fő téren ott állt az erdélyi ezermester, Bodor Pál által készített zenélő szökőkút A szerkezet óránként muzsikált az arra sétáló polgároknak. A tér másik oldalán az Apolló-palota állt ahonnan mulatságok alkalmával halk zeneszó szivárgott ki a nyugalom csendjébe. Működött a Teleki-téka, amit Teleki gróf végrendeletében a városra hagyott, hogy a kultúrát a tudást minden érdeklődő magáévá tehesse. A Bolyaiak élete is szorosan kötődött a városhoz. 1775. február 9-én a kis Farkas még olyan volt mint bármelyik újszülött Mikor azonban - hatévesen - Enyedre, az ottani kollégiumba került tanárai már felfedezték benne a tehetséget; nagyon jó fejszámoló volt többjegyű számokból is magabiztosan vont gyököt A gimnázium elvégzése után támogatói segítségével eljutott külhoni egyetemekre, többek között Göttingába. Az itt eltöltött idő az első lépcsőül szolgált matematikai zsenialitásának kiteljesedéséhez. Götüngában kötött barátságot Gauss-szal. A német fiatalember, aki akkor még egyszerű egyetemi hallgató volfkésőbb „princes mathematicorum” (a matematika fejedelme) lett Búcsúzásukkor egy-egy pipát ajándékoztak egymásnak, amelyet mindennap ugyanabban az órában szívtak el mindketten barátságuk ápolására. Hazatérve Bolyai Farkas Erdély polihisztorává vált Mindennel foglalkozott, ami akkoriban az embereket csak érdekelhette. Kedvelte a természettudományokat és a matematikát, jelentős felfedezéseket tett. Foglalkoztatták - a szigorúan elméletiek mellett - gyakorlati problémák is, szenvedélyes kályhakészítő volt, kereste a fűtés minél gazdaságosabb kihasználásának lehetőségeit (A Teleki-tékában ma is megtalálható egy kazán, a számtalan kísérlet egyik eredménye.) Ha kérték, szívesen adott ilyen irányú tanácsokat, nemegyszer maga is elment „kemencézni”. Mikor úgy érezte, tudását tovább kell adnia, meg kell osztania embertársaival; saját költségén nyomtatta ki munkáit Nyereségvágy nélkül, sokszor ráfizetéssel, ami többek között oka volt állandó pénzzavarának. Göttingai tanulmányai közben elsajátította a hegedű-, majd a brácsajáték technikáját később is írt zenei tanulmányokat és adott leckéket a tehetséges fiataloknak. Színdarabokat írt és fordított Utóbbit könnyen tehette - nyolc idegen nyelven beszélt 1804-től a marosvásárhelyi líceum matematika-fizika-kémia professzoraként működött. Egy-egy tiszta éjszakán kiállította távcsövét a térre, a nép köréje gyűlt ő pedig az égi rejtelmekbe, a csillagászat tudományába vezette be az ámuló polgárokat Elaprózta tehetségét? Polihisztor volt a szó legnemesebb értelmében. Mindeközben magánéletében állandó gondokkal küzdött Volt ami a pénzhiánynál is súlyosabban érintette. Levelezése és barátsága Gaussszal akkor szakadt meg, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. János tanítására akarta felkérni. Az apa korán felfedezte, észrevette fiában az értelem sokra hivatott csíráit Úgy érezte, a legjobb tanítómester a régi barát a nagy matematikus lehetne. Terve sikertelensége után a tanítást ő maga kezdte el. Kettejük kapcsolata, az apa-fiú viszony azonban veszekedésektől, vitáktól terhes volt Hosszabb ideig nem sikerült együtt élniük, előbb-utóbb felszínre kerültek köztük a vélemény- és gondolkodásbeli különbségek. Mindketten kemények voltak, akaratosak, nem sikerült megtalálniuk a közös hangot Milyen kár, hogy a két lángelme a Kárpátok közt uralkodó „nagy télben” nem tudott egymásra találni. Utolsó útjára a város majd minden lakója elkísérte a sokat tapasztalt professzort Egy nagy ember távozott... A fiú, Bolyai János elméje a matematika felé fordult annak szentelte életét „A semmiből egy új világot teremtett.” BAJOR PÉTER GYÖNGYÖSI FERENC KARSAI RICHARD Utópia? Korgó gyomorral ébred a hajnal. Átaludta a hangok és kocsmák zűrzavarát És a szürkén gubbasztó beton-silók közül lassan vonszolja magát a fényre a keresztre feszített emberi tudat Ajándék Kaptok tőlem egy csipkebokrot Egy doboz gyufát: sirassátok a hamu fölött a villanásnyi csodát! FOBER RITA Közöny A síró tájban lassan megvetette ágyát az éj. Nyöszörögtek a gőgös, súlyos fellegek alatt a fák; vörös kések vágták el karjaikat Haldoklott a világ. A későn kelő nap álmosan, nyújtózkodva kelt fel a temetőből.
