Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-02 / 25. szám
1992. december 2. 7 PAKSI HÍRNÖK A Szentháromságszoborról í Paks monográfiájában ezt olvashatjuk: „Kissé lejtős téren áll, átlag 1 méter magas hétlépcsős téglalap alapú építményen. Maga a szobor háromlépcsős négyzetes hasáb alapzaton nyugszik, amelyet mind a négy oldalon alacsony timpanonos párkány koronáz, négy sarkán egy-egy szoborral. Közepén emelkedik a felfelé keskenyedő gúla pillérfejezettel, széles abucusán van a Szentháromság szoborcsoport. 1818-ban állították. Többször renoválták. A legutóbbi helyreállításkor a szép kovácsoltvas rács helyett oda nem illő vaskerítéssel keretezték.” Paks község 1909. évi kataszteri birtokívében 2555. szám alatt a következő bejegyzés áll: 1335 négyszögöl szántó 15 négyszögöl földadó alá nem eső terület (FANÉT) Az ossz. terület 1350 négyszögöl. Tiszta jövedelme 9 korona 18 forint földadója 1 korona 84 forint Az alapítványbirtok jövedelméből biztosították a szobor folyamatos épségét A Helytörténeti Bizottság kutatószobájában látott fénykép és aláírása szerint eredményesen: a szűk terecske, a mögötte épült Szeniczey-kúriával a XX. század elején még kedves képet nyújtott. A többszöri renoválás csak rontott rajta. A szoborcsoport újra felújításra szorul. A tervek szerint a képzőművészeti főiskola végzős hallgatói restaurálnák Szabó Péter adjunktus irányításával. (Ok alkották újjá a bazársor szobrait is.) Műteremben újra kiöntenék az alakokat a helyszínen pedig a talapzatot és az oszlopot újítanák föl. G. L Megnyílt Paks első képzőművészeti stúdiója Úgy két hónappal ezelőtt meglepő hirdetésnek lehettek szemtanúi, akik rendszeresen forgatják a Népújságot s sűrűn figyelik a hirdetőtáblákat vitrineket „Képzőművészeti stúdió indul Pakson a Deák Ferenc utca 13-as szám alatti házban.” Erre még nem volt példa a környéken. Ismerőseim, s megvallom magam is eleinte fenntartásokkal fogadtam a hírt, mondván: kinek van manapság szüksége a művészetre, arra hogy pénzt adjon ki csemetéje művészi ambíciójának finanszírozására? Ezek ellenére azért izgalommal vártuk az eredményt A napokban látogattam el az Albrecht Dürer Galériába, ahol Halász Róbert festő vezeti a stúdiót A látvány meglepő, s egyszersmind örömteli is volt-Jelenleg kétötfőből álló csoportjár ide a hét minden keddjén és péntekjén. Vannak, akik egyéb okok miatt nem érnek rá ezeken a napokon, velük szombatonként foglalkozom.- Mennyiben tér el a te módszered az iskolai rajzoktatástól?- Itt mindenki saját maga alakíthatja ki egyéniségét személyiségének megfelelően. Az én dolgom többek közt az, hogy lehetőleg minél előbb vegyem észre, hogy ki milyen orientáltságú, s az alapok elsajátítása után ebbe az irányba tereljem tovább szakmailag. A gyakorlati rész mellett folyamatos az elméleti képzés is.- Hány órás egy foglalkozás?- Elméletileg 3 órás, de olyan hamar elrohan ez az idő, hogy minden alkalommal túlórázunk. A lényeg az, hogy a látszat ellenére nem ötletszerű, hanem nagyon is összehangolt gyakorlatokat sajátítanak el itt a gyerekek, úgy, hogy az ún. iskolaszagnak nyoma sincs. Közben „GAJ”, alias Halász Gergely most érkezett meg a dzsúdóedzéséről, így most a tanulókat faggatom. Magyar Zoltán: Nincs az a vasfegyelem, mint az iskolában, s szinte játszva, szórakozva csinálunk mindent Hum Gábor: A fülét itt senkinek se tépik le az egyszer biztos. Ennek ellenére sokat tanulunk, s mindezt jókedvvel s izgalommal végezzük. Tóth Angéla: Nagy kedvvel és kitartással rajzolunk le mindent, amit Róbert bácsi mond. Szinte észre se vesszük, hogy közben mennyit tanulunk. Micskei Erzsébet: Én festő szeretnék lenni, ez az életcélom, s mivel mélyen hívő és vallásos vagyok, a témáim is e tárgy köré csoportosulnak. Jószerivel magam is csak egyegy alkalom után jövök rá, hogy mennyi új dolgot, technikát sajátítottam el. Közben a „tanár úr” visszatérve, Hum Gábort küldi ki a táblához, hogy mutassa be társainak, hogyan kell egy kockából kimetszeni egy szeletet Míg a többiek Gábor munkáját másolják a füzetükbe, addig a társaság benjáminja, a nyolcéves Nagy Péter egy huszárt rajzol. Aztán Róth Angéla is megérkezik, ő már elsős gimnazista.- Te miért jelentkeztél ide?- Elsősorban, mert szeretek rajzolni, s a gimnáziumban kéthetente mindössze egy órát rajzolunk. Ez nagyon kevés nekem. Érettségi után tovább szeretnék tanulni, s mindenképpen olyan pályát választok magamnak, ahol a rajztudásomat majd kamatoztathatom. Közben mindenki elkészült a feladattal, s ki-ki külön újabbat kap. Angéla éppen egy rózsalevéltőt rajzol, s Nagy Péter boldogan jelzi, hogy kész a huszár. Tényleg ügyes a kisfiú.- Róbert mennyire jöttek be a számításaid?- Láthatod. Azt érzem, hogy ez a fajta tanítás a helyes út, de eleinte ennek megfogalmazásában még magam is bizonytalan voltam. Végül is családias légkört tudtam biztosítani a gyerekeknek, s közben még tanulnak is egyet s mást- Milyen időtartamú egy kurzus és mennyi a díj egy hónapra, ha ez nem titok?- Semmi se titok. Az alapfoktól úgymond a felsőfokig kapnak képzést a gyerekek, természetesen ez az idő személyenként változó. A díj pedig 1200 Ft/hó. Amint látod a munka folyamatos, nincs szünet, ha csak az nem számít annak, ha megisznak egy üdítőt, vagy a különböző katalógusokat, anatómiai könyveket lapozgatják. Egyszóval jól érezzük magunkat Ezt a gyerekek is igazolják minden mozdulatukkal, szavaikkal. Sok sikert a továbbiakban is!-oz-
