Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-12-02 / 25. szám
1992. december 2. 5 PAKSI HÍRNÖK Perben a téesszel Folyóiratunk november 4-i számában látott napvilágot Katonáné Szalai Irén riportja a Dunamenti Tsz vagyonmegosztó közgyűléséről. A cikk egyértelmű végkicsengése az volt, hogy mindez békében, „zaklatott világunkban szinte hihetetlenül nyugodt, higgadt kulturált légkörben” bonyolódott le. A várost járva egyre többen támadtak rám: „Mi van, már a Paksi Hírnökből is Népszabadság lett?” Értetlenül álltam a szemdzsidák tüzében. - „Na, ne csináld már, olvastuk a cikketeket a Dunamentiről.” -És?- Az lehet hogy békében folyt le ott minden, de milyen áron, és egyáltalán mik előzték meg ezt a vagyonmegosztó közgyűlést erről miért nem írtatok? Bántott a dolog, éppen ezért másnap felhívtam telefonon a tsz titkárságát ahol Böndörné ígéretet tett nekem, hogy 10 perc elmúltával bemondja telefonon a 15 kilépett tag nevét és címét Ígéretéhez híven, vissza is hívott, de a várt nevek és címek helyett a tsz jogászának az álláspontját tolmácsolta: jogsértést követnének el a kilépett tagokkal szemben, ha nevüket és címüket kiszolgáltatnák a sajtónak. Ugyancsak meglepett a válasz. Nem volt mit tennem, nyakamba vettem a várost Nem kellett sokáig koptatnom a cipőm talpát Először Kiss Ágostont kerestem fel, aki esztergályosként dolgozott a tsz műhelyében.- Nézd, ha nekem nem lenne állásom az erőműben, nem léptem volna ki, de így biztosított a család megélhetése, ezért döntöttem így. Az ottlévő vagyonombólszőlőtvettem, de ennél többet nemigen tudok mondani ez ügyben. Keresd fel inkább Jantner Ádámot, a volt műhelyvezetőt, tőle többet megtudhatsz minderről, ő ugyanis még nem tudott megegyezni a tsz-szel. Paks, Bocskai u. 19. Jantner Ádámot az otthoni műhelyében találom. Készségesen áll rendelkezésemre, de nem rejti véka alá, hogy neki bizony cseppet sem tetszett a már említett november 4-i számunkban megjelent cikk, mert az már csak a békés táj képét mutatta be „a csata után”.- Jantner úr, kezdjük talán az elején.- 21 és fél éve dolgoztam ennél a tsz-nél, a Paksi ÁG-ból kényszerből jöttem el. Ekkor, 1970-ben tele voltam tervekkel, ambícióval. És most itt vagyok. Eltelt ez a két évtized. Megmondom őszintén, a munkám miatt én nem léptem volna ki, pár vezető magatartása, a dolgokhoz való hozzáállása miatt jöttem el. Két-három vezető ottléte tette lehetetlenné a maradásom, ők nem a tettek emberei, a régi rendszer világából ők még nem tudtak és nem is akarnak kilépni. A szakmai hiányosságokról nem is beszélve. Nem értenek a munkájukhoz, s felelőtlenül döntenek létfontosságú dolgokról a mai napig. Meggyőződésem, hogyha ez a két-három vezető levetkőzte volna a régi rend rongyait, akkor nem került volna sor kenyértörésre kettőnk között Mint a múlt rendszerben, most is rengeteg az inproduktiv vezető. Ezt én éppúgy hangsúlyoztam a múltban, mint most Képzelje el, egyszer azt mondta nekem a közvetlen főnököm (vezetőségi tag voltam), vegyem tudomásul, hogy a munkásnak sosem lehet igaza! Az ilyet és ehhez hasonlókat nem tudtam elfogadni. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy én tényleg képviseltem munkásaim érdekét Még most is, hogy már kiléptem, sok volt munkatársam jár ide hozzám panaszkodni, hogy mostanra már teljesen magukra maradtak. Félnek, nem mernek nyilatkozni. Lecsendesedtek, mert félnek ha szólnak kikerülnek az utcára.- Hogyan, ezt nem értem? Egy tagot csak úgy ki lehet tenni az utcára?- Igen. A Magyar Közlönyben megjelent új szövetezeti törvény értelmében a tsz-eknek nincs foglalkoztatási kötelezettségük.- Mikor lépett ki ön?- Élve törvényes jogaimmal ez év július 15-én adtam be kilépési szándékomat Ezután úgy néztek rám a vezetők mint egy bűnözőre. Kb. rá egy hétre, július 21. táján, már nem kellett dolgoznom, attól féltek hogy ellenpropagandát fejtek ki a többiek között Két és fél hónapig kaptam a teljes fizetésemet Ezt úgy tudták véghez vinni, hogy a műhelyvezetői státust egyszerűen megszüntették. Ekkor kaptam erről egy értesítést ami teljesen úgy festett, mintha közös megegyezéssel történt volna a munkaviszonyom megszűnése. Novemberben viszont már rendkívüli felmondás szerepelt az „elbocsátó szép üzenetben”. Ez azért felháborító, mert teljesen olyan, mintha fegyelmivel távoztam volna el. Persze ez azért volt nekik jó, hogy ne kelljen munkanélküli-segélyt fizetniük. Ez csak erre volt jó - 21 év ott eltöltött munka után...- Mégis, mi előzte meg a vagyonmegosztó közgyűlést?- Egy nyilatkozatot kellett kitöltenünk hogy a bent lévő vagyonunk arányában mit akarunk kivenni.- Ez végül is fair, vagy nem?- Elvileg az, csak ennek is volt egy „kis” pikantériája. Azért, hogy a 15 „bűnöző”, kilépni szándékozó minél kevesebb értéket tudjon kivinni a közös vagyonból, jócskán felbecsülték az állatok földek, gyümölcsösök, gépek árát Hadd említsek pár példát Az anyadisznót 25 000 Ft-ért vesztegették ami országszerte most úgy 18 000 Ft körül van. A tehén darabját64 000 Ftért árulták az testvérek között is ma 35 000 Ft-ba kerül. A birka 3,5 ezer Ft helyett 6200 Ft volt darabonként Egy 2 éves 1500-as Lada értékét 800 000 Ft-ra becsülték föl. A marhatrágyának mázsáját 100 Ftért kínálták, igaz, hogy ezt sikerült 80 Ft-ra lealkudni, de épp a napokban hoztam az apósomnak a szomszéd faluból 30 Ft-ért Ezek is nagyon inkorrekt dolgok. A lovaknál, mint a többi portékánál is, hasonlóképpen jártak el. Egy 7-8 éves (úgymond már lehajtott) MTZ 50- es traktor 300 000 Ft-ba került Egy ilyet ma újonnan 350 000 Ftfáfáért lehet vásárolni bárhol Magyarországon. Jobb helyeken nem így járnak el a vagyonmegosztó gyűléseken. Ott a kilépő tagoknak is van képviseletük, a meglévő vagyontárgyak felbecsülésekor, itt meg csak a szűkkörű vezetőség döntött ez ügyben, kész tények elé állítva a kilépőket Ezt a fajta cselekedetet diktatórikusnak tartom.- Ha ez így van, akkor miért mentek ebbe bele a kilépők?- Azért, mert mentették, ami még menthető. Ezeket most megkapta a kilépő tag, ma még megkaphatta, igaz, hogy irreálisan magas áron, de ki tudja, hogy ezt holnap is megkaphatná-e? Mit csinálhatott volna? Tehát a félsz volt ebben a szándékban a perdöntő, s ezzel a vezetőség nagyon csúnyán visszaélt Ebből is látható, hogy mennyire tiszteli a vezetőség a tagságot Bölcskén pl. új traktorokat vettek a kilépő tagoknak. Na és egy másik szörnyűség. A kilépők vagyonának 30%-át automatikusan lekapcsolták tagsági pótlék fizetése jogcímen, az ottmaradt tagok javára. Mindezt azzal indokolták, hogy a betonutat nem lehet elvinni, felosztani, aztán ott van az Alisca-részvény. (Ehhez én ragaszkodtam, hogy adják oda nekem, hiszen mindenkinek személyenként van részvénye ebben, de ezt elvetették.) És a tejpalackozó, ami felvett hitelre épült Ezzel az utolsó tétellel egyetértek, de az előző hárommal nem. •—•v___ Persze, ez esetben sem volt helye apellátának. El kellett fogadni és kész. Én nem fogadtam el, és fel is jelentettem a tsz-t ezért, és a kilépésemmmel kapcsolatos eljárás miatt Mikor ezt megtudták a vezetők, odajött hozzám a tsz jogásza, és rámkérdezett, hogy ki fog engem képviselni ez ügyben a tárgyaláson? Elképesztő! Azt mondtam neki, hogy ehhez semmi köze.- Ha jól látom, ön nemcsak emiatt a bánásmód miatt szomorú.- Hát nézze, én nagyon szerettem ott dolgozni, és a munka is ment. Nagyon jó közösség alakult ki ott a műhelyben. Jóban voltunk mi a paksi, de a környékbeli tsz-ek, gazdaságok műhelyeivel is. Ott segítettünk egymásnak, ahol tudtunk. Összedolgoztunk a gyapai, biritói, gerjeni, erőműves kollégákkal. ’81-ben lett műhelyvezető. Év végén ekkor az alkatrész-felhasználtás 7,7 millió Ft-ra rúgott. Rá egy évre ez felére, 3,6 millió Ft-ra(!) esett vissza. Egyébként ezt a 7,7 millió Ftot sohasem léptük túl, pedig azóta az árak ugyancsak megugrottak. Ez a megtakarított pénz 100%osan maradt meg ez már leadózott értékké vált a tsz számára. Mindezek ellenére sikerült elérnünk, hogy a vezetés java része mindig a hibát kereste munkánkban. Ha gyorsan sikerült valamit elvégeznünk, akkor korrupcióval, ha valamit meg kicsit később, mint szerettük volna, akkor meg hozzá nem értéssel vádoltak bennünket- Említette, hogy most is sok még a főnök.- Igen. Jelenleg úgy fest a vezérkar, hogy van az elnök (Száraz István), aki szerintem nagyon a lelkén viseli a tsz sorsát, hisz benne. Azután van a termelési elnökhelyettes Petrik János, akinek már korántsem annyira szívügye az egész. Szerintem teljesen fölösleges az ő státusza. Ott van még a tsz jogásza, aki jelenleg vezényli a csapatot, és vannak a különböző ágazati vezetők. Túl sok az improduktív tag. így sokáig nem fog működni ez a tsz. Még egyszer mondom én nagyon szívesen dolgoztam ott, de most itthon vállalkozóként kell megvalósítanom, ami ott abbamaradt, s nem teljesedhetett ki 2-3 vezető miatt -oz-
