Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-11-18 / 24. szám

1992. november 18. 9 PAKSI HÍRNÖK rekkel, szőnyegekkel és egyéb ragyogó kelmékkel vit­ték el Hedviget, a még csak 11 éves, de fejlett királylányt Krakkóba. 1384. október 15-én pedig Demeter érsek abban a kimagasló kitüntetésben részesült, hogy János krak­kói püspök segédletével szintén királynak és nem ki­rálynőnek koronázhatta meg Lajos másik lányát is. „1385. április havának egyik reggelén csendesen fa­­latozgatott Kaplay érsek a rezidenciáján. Egyszeresük szóváltás hallatszott kívülről. Semmi kopogás, semmi engedetem, bedűlt az ajtón Zudar János váradi püs­pök Demeter rámosolygott, nem hallottuk jelentkezé­sedet Eminenciád.. kezdte volna Zudar, de ezalatt be­tódultak a főurak köztükKaplay János orosz vajdas elfúló hangon lihegte, árulás!Miasz? Miasz? ámuldo­zott az érsek Végre Kaplay János erőt vévén magán, értésére adta, hogy Erzsébet anyakirályné fondorla­toskodása folytán titokban, megbízottak révén meg­kötötték Mária királynő és Lajos orléans-i herceg eskü­vőjét! Zsigmondot pedig kinézték az udvarból, aki ön­ként elhagyta az országot A hírre Kaplay érsek is elte­kintett reggelijének folytatásától és közéjük telepedett A csoport tagjai egymás szájából kapkodták ki a szót Oda Nagy Lajos királyunk végső akarata, magyarázta Zámbó Miklós kincstartó. Mária jegyese Zsigmond csak volt, kiáltották egyszerre többen is. Nem enged­hetjük, hogy a győri püspök segédkezni merészeljen az ellenpápának a házasságkötésnél, csapott a térdé­re Telegdy Miklós főajtónálló mester, aki a hírt nagy bátorsággal kiszivárogtatta az udvarból. Demeter érsek fel sem ocsúdhatotta meglepetéstől, mert lentről újabb rekedt kiáltozás hallatszott, eressze­tek minket, eresszetek! De máris betódultak s a szoba megtelt velük. Eminenciás uram!... semmi jó napot, semmi gyűrűcsók... A Zsigmond herceg hátunk mögé jól aládobolt Titokban alájüve a határon bé, dadogta a vezérük Bütykös Pál. Nyitrát tüzes szerszámokkal ló­véié, uraim!a vár, a gyönyörűNyitra elesett. Erre nagy csend támadt Kaplay Demeter bíboros ősz feje leha­nyatlott, Nyitra az ősi Rátóti birtokuk elpusztult.. Merengéséből újabb kiáltozás zökkentette ki. Uraim! hebegte roppant hiedelemmel a harmadik hí­vatlan vendég, alsólindvai István szlavón bán. Napjá­ban hatvan mérföldet is jöttem... lóháton... lóhalálá­ban. Csak annyi: Odale nálunk úgy forog a hír, hogy Durazzói Károly napolitán király elindult Budára... az­tán elcsuklott a hangja és elvágódott a padlón, mint egy halott Bizonyára összerázta az úttalan földeken erőltetett száguldás. Demeter sekrestyés-házi inasa, Vibomi, nagy erőfeszítéssel tudta csak újraéleszteni. A hirtelen támadt kavarodásra Demeter érsek fel­­emelkedett ülőhelyéről, mire a kardok visszacsúsztak hüvelyeikbe. Barátaim! Kedvesim! Híveim! Lelkem atyámfiai! áradt belőle a megnyugtatás. Lajos király rendeletének betartása végett cselekednétek, jól tu­dom. Külön-külön szembe nézett minden jelenlévő­vel. Bíztok hozzám? Te is? Te is? Hát azt mondom nektek a trón az trón! Jelentsük be előtte tiltakozásun­kat Majd meggondolják akkor az udvarban, hogy pa­­ráznaság hírébe keverjék-e a fiatal királyi hajadont Krisztus békéje, magunk megmérséklése a fontos ha­zámfiái. Az érzékeny Zudar Péter lopva törölgette könnyeit Zámbó Miklós komoran bámulta saruja orrát Lackfi, távolabb húzódott, mintha nem is tartoznék oda. Ma­gukba szálltak Kaplay Jánossal és Bütykössel a töb­biek is, majd lassan eltávoztak Széczi Miklós Kaplay érsek intésére visszafordult a küszöbről. Leültek a reggeliző asztalhoz. Nyugodtan eszegettek vénecskén, valahová a levegőbe bámulva. Majd az érsek mintha a legélénkebb eszmecserében lettek volna, végre megszólalt: hát hadd csak kedves! Szegénykék itt a fűzüket kihányták és a többiféle... Csí­pett egy szemet a szőlőből, majd fölállt Várj bé kedves! Visszajövök! Inasa előhozta Demeter bojtos bíborka­lapját aztán nyeregbe ülve ellovagolt ” „Erzsébet gyámkirályné éppen számadásait végez­te Bebek György kincstárnokkal, amikor Forgách Pé­ter komornyik Kaplay Demeter bíboros főkancellárt je­lentette. Meglepődtek Nem értették a váratlan látoga­tás célját A beszélgetést Kaplay érsek indította. Csúf hőség... amint atyai örömmel látjuk Felséged jól bírja. Az ország dolgában jár? tudakozódott Erzsébet mint­ha az előbbi szavakat nem hallotta volna. Igen. S rossz?Nem mondhatom jónak Az orléans-i házasság híreforogfenn. Lajos király kívánsága volt!Igen - vála­szolta nyugodtan Demeter - csakhogy ezt az akaratát Őfelsége megmásította. Tehát úgy értsem, hogy alan­tasaim rostálgatják anyai és királyi tettünket? így van Felség. És kik volnának azok? Csupa olyan nevet hal­lasz itt asszonyom, akik a hazánk oszlopai, akikfőtiszt­­viselői voltak férjednek és házának magadnak is. Hallhatnám a neveiket? Csattant fel Erzsébet Hogyne! Szécsi Miklós országbíró, Zámbó Miklós fő­­támokmester, Rátóti Kaplay János orosz vajda, Te­legdy Miklós Felséged főajtónálló mestere, a Simon­­tomyai Laclrfiak a Csáktomyaiak a Zudarok Kanizsai Miklós és a többi féle. Erzsébet alig tudta leplezni ré­mületét, legbelsőbb udvamokai neve hallatára, ők va­lóban nemzedékről nemzedékre szolgálták a trónt Villogva intett Bebeknek írja fel a neveket Feszült csendben futotta szolgai toll. Mikor elkészült a listával, Demeter érsek elolvasta, majd megsimogatva szakál­­lát odaszólt a kincstárnoknak: no öcsém, szerelme­sem, még egy nevet ki ne hagyjál. Kit? Engem! Erzsé­betet mintha nyíl találta volna el. Hát te is? Rivallt rá szinte önkívületlenül toporzékolva. Hiszed, hogy a te polcod, a bíborosság és annak oltalma örökös?Bízd a bíbor dolgát Istenre, felelt nyugodtan Demeter, de egy nelvünketsem értő, holtidegen úrfi miatt hogy magyar a magyart ölje, eleve tiltakozunk Kijelentjükabban so­ha nem szolgálunk s azt hagyni fejünk fennállásáig nem fogjuk Isten igazítsa meg Felséged és tanácsosainak elmé­jét Hátrálva kifelé indult három lépésről Kaplay De­meter bíboros érsek főkancellár, a pápa magyarorszá­gi és lenegyelországi pápai nunáusa meghajolt Aztán mint egy öreg sasmadár csendesen kiszámyalt az aj­tón, de többé már nem hátrálva, hanem hátat fordít­va.” 1385. október 26-án, névnapján Kaplay prímás le­velet kapott Mária királynőtől. Ebben gúnyos híreszte­lésnek nevezi azt a hiedelmet hogy érseki székéből el akarnák mozdítani. Ez is igazolja, hogy tartottak attól, hogy az elégedetlenekkel szimpatizált de tehetetlenek voltak ellene, mert pápai legátusi kinevezése élete vé­géig szólt A főkolompos Garay Miklós nádor is jobbnak látta, hogy maga ereszkedjen le hozzá, ezért még mielőtt Zsigmond rajtaütött volna, maga sietett az érsek ud­varlására, a békés megegyezés kieszközlésére. „Az érseki inas jelentése után azonnal beengedték Kaplay mindkét kezét nyújtva jött eléje. Miklós nádor nagy önmérséklettel hallgatta végig az érsek szavait aki mindazt megismételte, amit a királynénak mon­dott Majd ravaszul kérte, tőle se vonja meg tanácsait Nézd fiacskám - kezdte rövid gondolkodás után a fő­pásztor-Kaplay János öcsénket asszonyunk, nemde egykoron rossz kedvében mostohán kezelte?És a töb­biféle? Kérlelően nézett Garay szemébe, ki így vála­szolt: nem könnyű. Ne hidd nekem se könnyű éppen azért mert közelről atyafiam. Márpedig ennek az el hú­súit Jánosnak s még több másoknak te mindenkép­pen elégtételt tégy!” így lett országbíró 1385. október elején Kaplay Já­nos. Mint várható volt Garay ígéreteiből vajmi keveset tartott be. Garay az ajtó felé indult Látta, hogy félig a háta mö­gött a bíboros áldást vet rá. Temetnek! Ezt érezte. De nem szállt magába, úgy sietett el, mint saját győzelmé­nek zászlóvivője. „1385 augusztusában a budai palotában üldögélt Zsigmond két kamarása, Kaplay Demeterrel Mária ki­rálynő társaságában. Mária szíve elszorult, hogy elő­ször nem sikerült a derék főpapnak semmit sem elér­nie. Csak kérlelte: Atyám, jó atyám! Ne szolgáltasson ki Zsigmondnak, az csupán a trón dicsőségét áhítja. Majd odavetette magát a kancellár elé. Királyné Fel­ség, mérsékelje magát, rendült meg Demeter lelke mé­lyéig. így robbant rájuk Erzsébet Bizton a házasságról volt szó? Förmedt rájuk Sajnos, felelék Hagyjon emi­nenciád a királlyal. ÍJemeter érsek kivonult s elővette olvasóját Alig ért a második tized közepéig, máris ki­nyílt az ajtó. Mária lelkendezve üdvözölte: ó jövel atyám. Immáron fejedelmi akaratunkkal jelentjük ön­ként elfogadjuk Zsigmond kezét! Demeter alig hitt a fülének Hogy lehetett ez? tette fel a kérdést százszor is magának de soha nem tudhatta meg.” Az agg főpásztor szíve megkönnyebbült amikor 1385 augusztusában, a budai palotában, megkötötte a házasságot Még ez év decemberében azonban nem várt „szenzáció” középpontéba került Kaplay, mikor Mária váratlan lemondásáról értesült „1385. december 31-én az ősi koronázó város, Fe­jérvár ismét nagy napra ébredt Sok hasonló ünnepsé­get látott, de ilyet még soha. Sehol díszes küldöttség, sehol csillogó papi omátusok a beruccanók állig fel­fegyverkezve töltötték mega termet Erzsébet és Mária királynő egy félreeső sarokban nézték végig a ceremó­niát A legnagyobb meglepetést maga a koronázandó Károly keltette. Érc-védőöltözet volt rajta jó hogy még a sisakrostélyát feltolta. E kényszerhelyzetben Deme­ter érsekre hárították a kényes feladatot a koronázást Akarjátok-e királynak?mondta a szokásos igét mire a körülállók gyorsan igenelték A második felszólításra az igenlő válasz jó sokára, bizonytalanul érkezett Zámbó Miklós kegyvesztett tárnokmester sápadtan küzdött a rosszuíléttel. A bihari földesúr Toldi György, mentve ami menthető, kitámogatta a terem­ből. A harmadik felszólítást akarjátok.., épp hogy el­suttogták, azt is már jóval kevesebben. Zudar Péter erdélyi vajda hirtelen emlékezni kez­dett arra az ezüstfényű vadászmadárra, melyet hajdan a tőle pár lépésnyire, koporsójában fekvő Lajos király­tól kapott Könnyek lepték el szemét Micsoda vereség! súgta titkon a mellette álló Rátóti nembeli llsvay Les ták fülébe: mi végből tartozunk őt urunkolni és fel­­ségezni?! Rátóti llsvay Lesták mintha csak erre a szóra várt bolna: Bizony bátyám én is ebben ölöm maga­mat hogy ott a félreeső oldalon a nagy király királylá­nya zokog előttünk, akit nem is olyan régen hasonló pompára méltattunk A két kipróbált ősi nemzetség­ből származó férfi lesütötte a szemét pedig llsvay Les­ták soha nem is tartozott az asszonypártiak közé. Ki tudja hogy eshetett, hogy történhetnek ilyen napok a nemzet történetében.” Zsigmond hadtoborzása ezúttal Kis Károly halálá­val céltalanná vált A gyilkosság felbújtója, Erzsébet anyakirálynő és gonosz tanácsadója Garai nádor jobbnak látta Zsigmonddal egyezségre lépni. Garai azonban félt és kibúvása ürügyéül azt hozta fel: az itt­honi szomjas nemzet nem maradhat ügyelet nélkül. A királyné szűk udvart vitt magával, rászedte Kaplay De­metert is, hogy kísérje el e találkozóra. Megszületett a végleges döntés, Mária ezután köteles Zsigmonddal együtt élni, mint igazi feleség! Az agg főpásztor Kaplay Demeter érsek ezzel befejezte földi küldetését, legyen­gülve alig tudott hazatámolyogni. 1387 januárjában, utoljára találkozott a két nagy képességű, de ellentétes beállítottságú személy egy­mással. „Erzsébet úgy döntött, egyedül látogatja meg a súlyo­san betegfőpapot Szécsy Miklós volt országbíróttalálta a betegágynál. Hosszas csendes percek után Erzsébet bi­zonytalanul kérdezte: kérsz valamittőlünk? Igen, suttogta Kaplay: ne szűnj meg népünk keresztény, igazságos, er­kölcsbéli vigasztalója lenni. Azt a hagyakozást teszem, utódunkkul Kanizsai Jánost tedd” Az események ezután gyorsan peregtek. 1387. ja­nuár elején Erzsébet anyakirálynét Novigrád várában megfojtották. 1387. február 20-án meghalt Rátóti Kaplay De­meter érsek, kinek utódjául Mária királynő valóban Kanizsai János egri püspököt javasolta, akit VI Orbán pápa ki is nevezett 1387. június 4-én - fogságából sza­­vadulva - Mária királynő Zágrábban találkozott férjé­vel, Zsigmonddal, vele -1387. március 31-től közösen uralkodott, 1395. május 17-ig, haláláig, mely lovasbal­esete miatt következettbe. Ezzel az Anjou-Rátóti kap­csolat is végleg megszűnt Mária és Zsigmond közös uralkodása alatt Kaplay János 1392-1395. között másodszor volt országbíró, kit 1397-ig Rátóti nembeli Pásztohy János követett e tisztségben. A nádor pedig 1392-1396. között Rátó­ti llsvay Lesták lett Lesták bandériumával részt vett a tragikus nikápolyi csatában, ahol 1396. szeptember 28-án török fogságba esett Kiváltásukra indítottak gyűjtést de további sorsáról nem tudunk. Kedves paksiak! Úgy vélem, ha türelmesen elolvasták a három részből álló tanulmányomat szívesebben gon­dolnak vissza a XIV. századra. Talán sikerült érzékeltet­nem, hogy nem is áll oly messze tőlünk, sőt bizonyos pat­rióta büszkeséggel emlegethetjük Városunk középkori földesurai komoly szerepet játszottak a kormányzásban, és ennyien ilyen magas pozíciókban vérüket is áldozva a hazáért? Ezzel kevés olyan középszerű városka dicseked­het mint Paks. Nem nevezhetjük semmiképpen nagyké­pűségnek a cikksorozat címét Az Anjouk kapcsolata a Rátóti-Paksiakkal, mert valóban volt ilyen. Történelmünk eme évszázada mélyen beépül helytörténetünkbe is. És aki olvasni akar a jövőben, annak elsősorban a múltban kell betűznie! DR NÉMETH IMRE helytörténész (Az idézetek forrásmunkái az első részben megjelöltek, to­vábbá Gulácsy Irén Izabel, 1944. Újabb kiadás 1987.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom