Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-11-18 / 24. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1992. november 18. • • Ünnepi megemlékezések (Folytatás az 5. oldalról.) os forradalom világtörténeti jelentőségű esemény volt, ekkor vált nyilvánvalóvá mindenki előtt a kommunizmus igazi arca. Az ’56- os forradalom óriási csodálatot és elismerést váltott ki az egész világon. Albert Camus a világhírű francia író írta: „Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol nem áruljuk el, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat” Befejezésül az alpolgármester úr Tamási Áron „Magyar fohász” című írásából idézett: „a Kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött” Őt követte id. Gárdái György volt politikai fogoly ünnepi köszöntője. Beszédét, állapotára tekintettel fia olvasta föl. Tisztelt paksi polgárok! Bocsássanak meg nekem, hogy nem magam mondom el ünnepi beszédemet Az elmúlt hetven év a hangszálaimat is megviselte. Hálás szívvel köszönöm a magyarok Istenének, hogy oly sok vihar után megérhettem ezt a napot, mikor nyilvánosan is megköszönhetem szülővárosom képviselő-testületének, hogy javaslatomat elfogadva emléktáblát helyezhetünk el és újra szent István nevét viseli a valamikori Paks nagyközség főtere. Köszönöm a paksiaknak, hogy nem felejtették el régi hagyományaikat, mikor évről évre ezen a helyen ünnepelték nemzeti ünnepeinket Köszönöm a még élő kortársaimnak, hogy eljöttek emlékezni a nehéz napokra, mikor közös erővel megpróbáltuk lerázni a zsarnokság igáját, védelmezve szülőföldünket Köszönöm városunk új lakóinak, az erőmű dolgozóinak, hogy új nemzeti ünnepünkön együtt vannak velünk Kérem őket, hogy a dolgos hétköznapok során váljanak igazi paksiakká, hogy az őslakosokkal azon fáradozhassanak közösen, hogy Paksnak ne csak múltja, de jövője is legyen. A szemben álló épület (Erzsébet Szálló) tanúja volt az 1848-as szabadságharcunknak, majd később ebben az épületben sorozták a paksi legényeket, akik az erkélyről dobták le kalapjukat a lányoknak hogy aztfelszalagozzák Ezek a legények lettek Galícia, Isonzó, Doberdó hősei, majd fiaik a Don-kanyar áldozatai... A szomszéd épületben időzött Deák Ferenc, a haza bölcse. 1919- ben ezen a téren végezték ki a vörös terror áldozatait, kiknek emlékét egykor tábla őrizte az épület falán. E házban működött a megszálló szovjet parancsnokság. E házban tevékenykedett a Rákosi-rendszer terror-legénysége, itt gyűjtötték be a Rajk-per paksi áldozatait Ezen a téren választották meg Paks lakói 1956 októberében az ideiglenes községi Nemzeti Bizottságot, s sebesültek meg a máig ismeretlen gránátdobáló áldozatai. Az emléktábla alatt volt a rendőrségi fogda, ahova ’57-ben begyűjtötték az ’56-os Járási Nemzetőrség, valamint a Nemzeti Bizottság tagjait Külön öröm számomra, hogy alkotmányunk a negyven évig kényszerünnepelt NOSZF törlése után az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékére október 23-át nemzeti ünnepünkké nyilvánította. Köszönöm a jelen lévő paksi polgároknak, és a szabad akaratukból választott képviselőiknek, hogy személyes megjelentésükkel tiszteletüket tették az 1956-os szabadságharc mártírjai előtt Beszédét követően került sora koszorúzásra. A polgármesteri hivatal a pártok és az egyházak képviselői helyezték el a koszorúikat a táblán. A Szózat közös eléneklésével fejeződött be az emléktábla-avatás. Utána még kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki. Üdvözölték egymást a régi forradalmárok, illetve hozzátartozóik Az egyik kalákában id. Gárdái György megjegyezte, hogy szerencsésebb lett volna a volt bejárati ajtó helyére tenni az emléktáblái hogy a rossz emlékű hely ajtaja a jövőben sohase nyílhasson ki. (Reméljük hogy így sem fog kinyílni.) * * * A közel felére csappant ünneplők tábora a Fehérvári úti temetőben megemlékezett Czuczor Antalról a sírjánál (Czuczor Antal 20 éves egyetemistaként halt hősi halált a Corvin köznél). Elsőként Hajdú János, az MDF helyi szervezetének elnöke emlékezett meg a hősről. Őt követte Balog Judit szavalata. A fiatal versmondó Buda Ferenc Tizenöt-húszéves halottak című versét mondta el. A vers után Bátai Zoltán méltatta ’56 szerepét Mint mondta, október 23-án sok fiatal a bolsevizmus elleni elemi fölháborodásával vette kezdetéta forradalom. Ekkor roppantmeg végleg a kommunizmus gerince, s mindenki tudta, hogy ennek az isten- és embertelen rendszernek a napjai meg vannak számlálva. Ezt a gerincet ők Czuczor Antalék, a hősi halottak Toppantották meg. A Czuczor család, a barátok, ismerősök a pártok, egyházak és az intézmények képviselői itt is elhelyezték koszorúikat, s az ünneplők a temető Virág utca felőli részébe vonultak át ahol (a család kérésére) néma tisztelgéssel emlékeztek meg Tuba János nemzetőrparancsnokról a sírjánál. A koszorúzás közben a Bartina zenekar népdalokat adott elő. 16.15-kor került sora temetőben, az 1989-es temesvári forradalom, vérengzés elesett hőseinek tiszteletére állított kopjafáknál Kőváry László református lelkész megemlékezésére, igehirdetésére. Ezsaiás próféta a halálról, az elmúlásról vallott szavai után emlékeztette a gyülekezetét arra, hogy a félelem és rettegés alapjaira nem lehet nemzetet, hazát építeni. Márpedig ’89-ben ez ellen harcoltakTemesvárott azok a román, szász, magyar hősök is, akik tiszteletére tavaly e hármas kopjafa állíttatott, s amely most egy nemzetre tekint A három kopjafa három dolgot jelképez. A hazát, a népet és az Istent A Szózat közös eléneklése egyben az ünnepségsorozat végét is jelentette. Este 6 órakor a Jézus Szíve templomban ünnepi szentmisét cerebrált Isgum József plébános úr, majd 19 órakor a Városi Televízió ünnepi műsorának keretében Bor Imre polgármester mondott beszédet- oz -Október 23. a paksi gimnáziumban Ebben az évben Hidegné Csömör Gabriellára hárult a feladat, hogy elkészítse az október 23-i műsort Á tanárnő a III. B-s tanulókat hívta segítségül, akik közül mindenki vállalta a feladatot A magyarórákon Arany munkássága átadta helyét a próbáknak, ahol a tanárnő és a diákok együtt állították össze, gyúrták egésszé a körülbelül tízperces programot Viszonylag kevés próba után az iskola tornatermében került sor a főpróbára, ahol még mikrofon nélkül kellett szavalni. Az ötödik óra után végül is az iskola tanárai és tanulói helyet foglaltak a szűkösnek bizonyuló helyiségben. Miközben Nagy Ferótól kezdve Koncz Zsuzsáig sok híres énekes hangja felcsendült Arany János költeménye mellett Kovács Ákos egy verse is elhangzott Hogyan reagált erre a közönség? Elég annyit elmondani, hogy a figyelő arcok nem szóltak egy szótsem, és az előadókkal együtt énekelték a Himnuszt és a sok gyönyörű dalt A műsor végén, mikor a Szózat elhalkult és véget ért, az elismerő taps és a hétfői dicséretek bőven kárpótolták a III. B tanulóit a (talán örömmel teli) fáradalmakért Hidegné tanárnőről sem feledkezett meg az osztály, virágot ajándékozott neki, így köszönve meg a munkáját kövi Egy hadiözvegy küzdelmes élete- részlet -1936. XI. hó 21-én kötöttünk házasságot jó férjemmel. 1937. VIII. 4-én született Ferenc kisfiúnk, 1938. év XII. hó 13-án Mária leányunk 1939 tavaszán behívták jó férjemet katonának, a tényleges idő letöltésére. Egyedül maradtam a két kicsivel. Kisfiam egyéves volt, kisleányom négy hónapos. Dunaszentgyörgyön laktunk. Alig szerelt le, jöttek a bevonulások Erdélybe, ott nyolc hónapig volt egyfolytában. 1944. év I. hó. Újra jött a behívó, újra el kellett menni! Nagyon nehezen mentei, háromszor is visszajött. Harmadszorra levette ujjúról a gyűrűt és azt mondta: „Ha a sors úgy hozná, hogy többé nem látjuk egymást, legyen ez az emlék tőlem.” (És mi történt? Az ostrom alatt ékszereinket e drága gyűrűvel együtt dobozba tettük, amit elloptak. Semmi sem ejtett szívemen nagyobb sebet, mint drága jó férjem gyűrűjének eltűnte.) Mikor végleges búcsút vett, fölemelte kis Manyikáját és fölsóhajtott: „Ezt a kis ártatlant miért kell itthagyni?!” Odament a kisfiához: „Óleld meg édesapát, drága kisfiam, imádkozzál majd értem. ” Megölelte, megcsókolta őket, nekem biztatóul ennyit mondott: „Ne sírj, kedvesem. Erősítsd magad, neked ezt a két kicsit föl kell nevelned!” Egyszer jöhetett csak haza és többé soha! Mielőtt bejöttek az oroszok, hazajöttem édesanyámhoz. Közben vége felé járt a háborújöttek haza a szegény elhurcoltak, a férjem még mindig nem. Két kicsi gyermekem nap mint nap imádkozták velem: Édes jó Istenem, hallgasd meg imánkat, Hozzá haza a mi drága jó édesapánkat! Egyszer jött a szomorú hír: Pesten, a romok között bújtak el, haza szerettek volna jönni, de visszahurcolták őket Nyetrópetróba, a lágerbe! Öten voltak paksiak, ő Vajer Ferenc és Pumersein Pál mellett feküdt a barakkban. Se élelem, se gyógyszer. Megkapta a flekktífuszt és egy reggel végkimerülésben kiadta a lelkét. Sziklák közé temették, reggel a vadak a holttesteket széthurcolták. Ezt csak egyszer mondták el nekem, azóta testileg-lelkileg oda az életem... Egy összetört özvegy: OSZTERMAYER FERENCNÉ
