Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-29 / 3. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1992. január 29. Interjú Herczeg József képviselővel „Nekem az a szándékom a következő időszakra is, hogy aki a legjobbat akarja, annak legjobb tudásom szerint segítsek.”- Mit jelent azon számára egy megváltozott életforma, hogyan élte meg ezt az időt?- Ahogy most üt a falióra, úgy ütött nekem is egy éve, ez egy újfajta szituáció, ami számomra furcsa volt tudomásul vettem, próbáltam lépni. Úgy gondolom, hogy kétféle dolgot mindig össze kell egyeztetni: a munkát és a magánéletet. Ez a változás nálam a munkában és a magánéletben is óriási fordulatot jelentett hiszen nem mindegy az, hogy kora reggel indulok és későn este érkezem. Azért nagyon kíváncsi voltam, hogy az emberek mit mondanak rólam, hogy ez a fajta váltás, ahol 19 ember választ egy városi vezetőt hogy tulajdonképpen a városnak mi is a véleménye rólam. Nagy megkönynyebbülés volt számomra, hogy a közvetlen környezetem úgy döntött, alkalmas vagyok továbbra is arra, hogy valamit csináljak. Ebben a pakliban még az is benne van, hogy ennek a testületnek egyetlen tagja vagyok, aki három cikluson keresztül is valamiféle képviseletet tudott betölteni. Nagyon keményen megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy szabad-e a régi vezetésnek képviseltetni magát az újban? Ez lehet hogy az újnak egyfajta akadályt is jelent de nem tudom és nem is vagyok benne biztos, hogy az újnak viszont el kell-e dobni minden olyan tapasztalatot amit a régiek már fölhalmoztak; régebben ismerik a várost Az eltelt 12 hónapban mérlegre kellett tennem az egyéni csalódás mellett azt is, hogy lehet-e segíteni azokat az új embereket akik ebben a városban valamit tenni akarnak? Hiszen ehhez kétség sem fér, hogy a városi vezetők mindegyike tenni akar. Megmondom őszintén, úgy érzem nem fogadták el azt a segítséget amit én fölajánlottam. Úgy gondoltam, és mondtam is, hogy egyetlen egy dolgot nem tehetnek meg az újak, „nem kérni” azt a lehetőséget hogy segítséget kapjanak. Ezzel nem élnek, nekem viszont továbbra is kötelességem arra figyelni, hogy ennek a városnak jobb legyen. Azt szeretném, ha bebizonyosodna, hogy ez a városi vezetés sokkal többet tud tenni azért amit mi tenni tudtunk.- Milyen hatással voltak önre Herczeg úr a képviselő-testületi ülések?- Hogy mit jelent nekem ez az egy év a testület padsorában és nem a képzeletbeli asztalnál? A Pénzügyi Ellenőrző Bizottságban lehetőséget is kaptam arra, hogy dolgozzak, próbálok itt is valamit tenni. Ez egy nagyon érdekes és visszás helyzet Én tudom és olvasom azt a dolgot hogy nincs párttevékenység, nem pártok szerint szavaznak a képviselők, én viszont azt látom, hogy ez nem így van. Aki a képviselő-testület ülésein ott van, az látja, hogy pártok szerint szavaznak a képviselők Fültanúja voltam, amikor az egyik pártnak a vezetője odajött a későn beérkező mellettem lévő képviselőhöz és kiadta neki, hogy hogyan szavazzon. Ilyenkor az ember elgondolja, hogy próbál ugyan tenni, de hát mi értelme van annak, ha a gépezet szavazza a jót. Ami a környezetemben van, csak azt tudom elmondani. Próbálok informálódni, kimegyek az emberekhez, akik furcsálják, hogy most több időm van foglalkozni az ilyen emberi problémákkal, mint hajdanán. Hajdanán sokkal több emberért kellett felelnem, sokkal többet és másként kellett képviselnem, mint most. Örülök neki, hogy nagyon sokan még most is fölkeresnek elmondják a gondjukat és kérik, hogy segítsek. Most, ez attól kezdve, hogy kárpótlási jegyet segítsek kitölteni, egyfajta segítség mindenféleképpen megvan. Amit elmondanak és kérnek az út- és szennyvízhálózat további bővítése, ebben a körzetben nem egészen fejeződött be, és nem tudom képviselni, mert erre a költségvetés nem is ad lehetőséget Most mások az elképzelések Ha lakáskérelem van, elbírálás, ami a körzetemben érint embereket, kimegyek én is, megnézem mi a lehetőség, vagy érdeklődöm. Azért is fordult velem elő az, hogy amikor a képviselő-testület elé úgy került anyag, hogy testületi ülés előtt kaptam meg, akkor mondtam, én erre nem szavazok mert úgy nem tudok dönteni, hogy előtte nem informálódok. Ha a körzetemben lévő embereknek nem tudom képviselni az érdekeit akkor nem szabad tovább csinálni. — Részt vesz-e még valamilyen bizottsági munkában?- Tagja vagyok az Egészségügyi Bizottságnak kudarcként kezelem például, hogy a pártházból nem lett egészségügyi centrum. Költségvetési vitáknál mérlegelik a képviselők nagy felelősségtudattal azt hogy a városnak mire lenne még nagyon-nagyon szüksége. A testület ülésein, munkájában próbálok mindig úgy részt venni, hogy hallják a véleményem, és a környezetem véleményét. Nem húzódok vissza, hanem próbálom az általam legmegfelelőbbnek ítélt irányba fordítani a testület munkáját Nyilván így van a többieknél is, én lelkiismereti kérdést csinálok belőle, mert nekem nem az a célom, hogy lássam, és örüljek hogy most rosszabb, mint hajdanán volt. Én itt születtem 44 évvel ezelőtt és itt szeretnék élni ebben a városban továbbra is. Nekem az a jó, ha az embereknek van munkája a városban, munkalehetősége, ha az emberek itt megelégedetten tudnak élni. Bárki csinálja, testület vezető, polgármester, én annak drukkolok hogy ezt a legjobban tudja elvégezni. Nekem az a szándékom a következő időszakra is, hogy aki a legjobbat akarja, annak a legjobb tudásom szerint segítsék.- Lát-e kiutat a várhatóan megnövekvő munkanélküliek számára, van-e erre valamilyen megoldás?- Erre furcsa választ kell adnom, teljes megoldási lehetőséget most nem látok Azt hogy ezt tompítani lehessen, arra látok lehetőséget Azt is tudom, ahhoz, hogy valaki ide munkalehetőséget hozzon, segítség kellene. Segíteni kellene a vállalkozókat is. Érdekes dolog volt, amikor a testvérvárosi kapcsolatot felvettük az ottani polgármester úr bölcsességéből nagyon sokat tanultunk. Reichertshofen egy kis város és mégis kivin't a többi közül, sokkal szebb és gazdagabb, mint környezete. A polgármester úr elmondta, hogy amikor ipartelepítésre volt lehetőség, ők nem kértek pénzt a földterületért, nem adóztatták a vállalkozókat ingyen adtak területet és segítették őket Igen ám, de amikor ezek a vállakózások beindultak adót a városnak fizettek. A lehetőséget ott látom, hogy ezeket a váltakozókat akik csak 5-10 munkalehetőséget hoznának segíteni kellene. Nagy szükség lenne ipartelep kialakítására. A városnak erre is áldoznia kell. Tudom, most könnyű nekem azt mondani, hogy ezt meg kell csinálni, de milyen pénzből. Ebben a dologban a költségvetési vitánál igen is, állást kell foglalni. Sokan szidják a vállalkozókat azt mondják hogy ők a milliomosok Biztosan van közöttük néhány, aki munka nélkül sok pénzt tett zsebre. Én nyugodtan merem állítani, hogy akik isten igazából vállalkozók azok rengeteg munkával jutnak többletjövedelemhez. Nem tisztelik ezekben a vállalkozókban, hogy ők a saját vagyonukkal, családi házukkal felelnek a vállalkozásukért Mert, ha ők csődbe mennek, sehonnan sem kapnak segítséget elárverezik a fejük fölül a házat A kockázatukhoz képest nem megfelelő az elismertségük. Akkor, amikor nagyvállalatok mennek csődbe, a kisvállalkozásokba való átmenetben találják meg a kiutat. Akkor miért marasztalják el azokat akik saját fejükkel, a saját tőkéjükkel csinálják meg ezeket a kisvállalkozásokat? Az a meggyőződésem, hogy a mozgékony kisvállalkozásoknak a létrejöttét kell segíteni, mert ők ütőképesek. Ha nem termelnek annyit hogy meglegyen a munkabérük és egyre több pénzük, akkor elszegényednek és elveszítik a munkahelyüket Ezek a kiscsoportok a saját bőrükön érzik a létbizonytalanságot. Nagyon sajnálom, hogy sokan ebben vagyonmentést látnak, pedig az életüket mentik ezek az emberek.- Hogyan látja a mostani tizenévesek sorsát?- Ez a legfájdalmasabb kérdése, amit az este kaptam. Nekem is van egy 17 éves lányom, és egy 22 éves fiam és aggódok értük. Nagyon szeretném, ha újra eljönne olyan időszak amikor szégyen volt az, ha valakinek a munkakönyvében nem volt munkahely, most pedig sajnos; ez állapot Nagyon szeretném, ha az én gyerekeimnek és a többi gyereknek is lenne jövője. Nagyon rossz az ő sorsuk, ilyen helyzetben az ország fiatalsága még soha nem volt Ennek megoldása, a kormány dolga. Amit mi ebben tehetünk az, hogy a családban, ahol még van létbiztonság, próbáljuk valahogy ezeket a gyerekeket lelkileg is átsegíteni a problémákon. Iszonyatos dolog lehet ha egy tizenéves „felnőttgyerek” cél nélkül és munka nélkül van otthon. Ez nemcsak rá, hanem az egész családra rossz kihatással lehet Itt nem a pénz számít hanem az értelmes lét Ha engem megkérdeznének mit választanék a gyerekemnek: 20 ezer forintos munkanélküli segélyt vagy 10 ezer forintos fizető állást hát az utóbbit választanám. Nagyon szeretném, ha munkája lenne a gyerekeimnek, de nem látom az igazi központi akaratot Szavakat hallok, de akaratot nem látok, amivel segítenének. Ezeknek a fiataloknak az érdekében nagyon szép szavak hangzanak el, de tetteket nem látok Nem szeretném, ha a városban egy-két éven belül ittas, narkós, betörő gyerekek, fiatalok lennének, akiket nem a rossz, hanem a céltalanság sodort erre az útra.- Lát-e lehetőséget ezeknek a tengő-lengő gyerekeknek az összefogására, megsegítésére?- Nincs a városban ifjúsági érdekvédelmi tömegszervezet és ez hiányzik, akárhogy is hívják, erre kellene lehetőséget teremteni az önkormányzatnak Amikor megalakult a családsegítő központ, annak a feladata lett volna a cél nélküliek nehéz helyzetben levők segítése, korhatár nélkül. Megalakulásnál volt egy közös akarat Az egyházak vezetői is segíteni akartak de ezt nem lehet másodállásban, társadalmi munkában elvégezni. Ide olyan hivatásos ifjúsági vezetők kellenének, akik idejüknek minden pillanatát arra áldoznák hogy ezekkel a gyerekekkel foglalkozzanak. Nagy szükség lenne rá. Nem pártok vagy egyházak ifjúsági mozgalmaira lenne szükség, hanem egy olyan valamire, ahova mindenki mehet Ez egy nem termelő beruházás lenne, lehet hogy nem látványos, de lehet, hogy sokkal haszna sabb. Olyan tartozéka lenne a költségvetésnek, mint az egészségügy, ahol továbbra is állítom, nagyon kevés a pénz.- Kérem legyen szíves mondani valamit a Paks Városért Mozgalomról.- Találkozunk rendszeresen, és ennek van is értelme. Bízom benne, hogy a következő időszakban úgy tudunk dolgozni, hogy ez a városnak hasznára legyen.- Köszönöm, hogy lehetővé tette ezt az interjút. H. NAGY JÚLIA
