Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-11-04 / 23. szám

PAKSI HÍRNÖK 12 1992. november 4. Volt egyszer egy tanbaki Alig több mint egy esztendő múlt el azóta, hogy ama bizonyos „pirha­­na” - melyet Solt Sándor fogott ki ’91. augusztus 20-án az erőmű hűtő­vizének kiömlőnyílása előtt - lázba hozta a várost. E különös zsákmány­ról a Paksi Hírnökben is olvashat­tunk akkoriban. A lap kitűnő cikket közölt Pápai Eszter tollából. Mégis úgy gondolom, érdemes feleleveníteni - ha egy év távolából is - ezt a szokatlan fogást, a hal to­vábbi sorsát, hiszen egy év múlva sem nyelte el teljesen a feledés. So­kan ma is megkérdőjelezik; fogtak-e egyáltalán ilyen halat Paksonf?), il­letve azok közül, akiknek volt sze­rencséjük megtekinteni, ma is sokan piranhát vélnek felfedezni benne, sőt egy részemről ismeretlen szak­értőre is hivatkoznak. Nos, tudomásomra jutott, hogy az említett „piranha” jelenleg Kern Zol­tán tulajdonában van, preparálva, biztonságban, végső gazdára várva. Felkerestem őt és megkértem, mondja el véleményét mondja el, hogyan került hozzá. Megtudtam; tavaly az erőmű horgászegyesületé­nek elnöke kereste fel a zsákmány kikészítését kérve - az egyesület ré­szére. A hal akkor már formaiinban érkezett előtte ugyanis Budapestre szállították szakértői véleményezés céljából. Később azonban ilyen vagy olyan okból nála maradt. - Úgy lát­szik mégsem volt szüksége rá senki­nek. Neki személy szerint egyébként továbbra is az a meggyőződése, hogy a hal piranha. Jó néhány hiteles fotót megvizs­gáltam erről a félelmetes ragadozó­ról, mielőtt rászántam magam, hogy felkeressem Kern Zolit és a mi „pir­­hanánkat”. Tudom, hogy a világ leg vérengzőbb édesvízi hala, hogy Dél- Amerika nagy folyóinak lassú folyá­sú vizeiben tanyázik, lesi áldozatait hogy a Serrasalmus, Pygocentrus és Pygopristis nemekhez tartozik, hogy kétféle piranhát különböztet­nek meg stb. Szóval tudom, amit mi, akik nem vagyunk szakértők, min­dannyian tudunk. Emlékszem, an­nak idején 1981-ben borzadva olvas­tuk az újságokban, hogy a brazíliai Obidosban, amikor egy túlterhelt utasszállító hajó kikötés közben fel­borult a piranhák rövid időn belül több mint 300 embert öltek meg, il­letve faltak fel. Hitetlenkedve indultam tehát megtekinteni „pirhanánkat”. Mégis, amikor ott álltam előtte, megdöb­bentem. Valóban elképesztő a ha­sonlatosság. Ismétlem, nem vagyok szakértő, nem csoda hát hogy ön­kéntelenül megfordult bennem a gondolat; ez volna az a bizonyos „második egyed”? Jómagam, aki számtalan pira­­nháról készült fotót láttam, nem hit­tem, hogy meglepetés érhet. Bár azokról a fotókról kissé nagyobb fejű, és erősebb fogazató halak néztek visz­­sza az emberre, mégis, felépítésükben teljesen azonosak a miénkkel. Nem, nem; gondoltam, mégis tanbaki. Bár itt is erős, jól fejlett fogsorokkal, sőt a felső fogsor mögött négy, az alsó fog­sor alatt pedig kettő tépőfogat láthat az ember. Talán ezért bizonytalanod­tam el a szakértő kijelentését olvasva; nem ragadozó. A tanbaki tehát - ha ugyan tanbaki - nem ragadozó. Sze­rencsénkre. Eszembe jutott, hogy nálunk időnként a ponty is ragadozóvá vá­lik, hogy mi is - akár a tanbakit Dél- Amerikában, húsáért tenyésztjük a süllőt, harcsát Persze a közel kétmá­zsás, szelíd, - hozzá nem értő ember számára - cápához hasonlító vizá­nak az volt az egyetlen hibája, hogy nem voltak fogai, ugyanis növény­evő tokhal létére nem feltétlenül szükséges ez a fegyverzet Természetesen ezzel nem kívá­nom azt állítani, hogy hosszú, ívni készülő, édesvízi vándorlása alatt a nagy hal nem falta fel a kicsit. Nem kívánom azt állítani, hogy - ne adj is­ten - a jövőben horgászaink angol­na helyett anakondát kecsege he­lyett pedig macskacápát akaszta­nak. Sőt - ne adja az ég - a mi ked­ves, zöldben játszó fürgegyíkjaink helyett krokodilusok sütkéreznek majd a Duna partján, egyre igyek­vőbb, állatok iránt egyre komolyabb felelősséget érző akvaristáink jóvol­tából. Igen, volt egyszer egy tanbaki. Igen, van egy preparált növényevő piranhánk is - veszélytelen. SZARKA JÓZSEF Látogatás a 45 éves Paksi Horgászegyesületnél Városunk mellett folyó Dunáról már több írás jelent meg. Szó esett a halászatról, hajózásról, strandolásról, de a közel hatszáz fős horgásze­gyesületről nagyon keveset tudunk. Az egyesület közelebbi megismerése miatt kerestük fel Frast Antalt a Paks és Környéke Horgászegyesület el­nökét- Elnök úr, megkérem, mutassa be a vezeté­se alatt álló horgászegyesületet- Az egyesület több mint negyven éve, egész pontosan 1947-ben alakult lOl.-ként az ország­ban. Olyan alapító tagok voltak, mint Bálint Bul­csú, Decsi József, Molnár János, Zalakovics Já­nos. Közülük már csak Molnár János él. Az egye­sületnek közel hatszáz tagja van, köztük több fia­tal és nő. Azon kevés egyesület közé tartozunk, amelyiknek nincs zárt vizű területe, a mi terüle­tünk kizárólag a nagy Duna.- Köztudott hogy a Duna szennyezettsége miatt alaposan megfogyatkozott a halállo­mány. Érződik ennek hatása a horgászoknál is?- Kétségtelen, hogy a Duna szennyezettsége miatti halcsökkenést mi, horgászok is észrevet­tük. A fogási eredmény évről évre csökken. Az el­múlt évben az egy főre jutó fogás átlag kb. 15 kg volt A kevesebb hal ellenére is szinte minden év­ben akad olyan fogás, ami a súlyát tekintve orszá­gos rekordlistára kerül. (Elsősorban a süllő, vala­mint márna.)- A folyó szennyezettsége hatással van a természetes szaporulatra is. Szükség van a halasításra. Mi újság ezen a téren?- A halasítás a halászati tsz. üzemtervében van rögzítve. Visszahalasításra az eladott területi jegy árának 70%-át kell fordítani, ez több százezer fo­rint Ezen túlmenően van központi halasítási kö­telezettség is, ami ebben az évben 10 000 db elő­nevelt süllő kihelyezését jelenti. Itt kell megemlíte­ni, hogy a Paksi Vörös Csillag HTSZ. az ország egyik legkorrektebb szövetkezete, minden eset­ben eleget tett ezen irányú kötelezettségének. Több halászati tsz. van az országban, amelyik el­maradásban van e területen.- Önökön kívül még egy egyesület működik városunkban. Milyen a két egyesület kapcso­lata?- Az Atomerőmű Horgászegyesülettel na­gyon jó kapcsolatban vagyunk. Együttműködési megállapodás alapján évente 240 db területi je­gyet kapunk az egyesület horgásztavaira. Termé­szetes, hogy bennünket is ugyanolyan kötelezett­ségek terhelnek mint a saját tagjaikat Ebben az évben együtt rendeztük a horgászversenyt a test­véregyesülettel és ezt a gyakorlatot akarjuk a jö­vőben is alkalmazni.- Apropó, horgászverseny. Milyen időnként rendeznek horgászversenyt milyen kategó­riákban?- Évente rendezünk horgászversenyt felnőtt, ifjúsági és gyermek kategóriában. (A közelmúlt­ban megrendezett horgászverseny eredményé­ről szeptember 23-i számunkban adtunk hírt - a szerk.) A felnőttverseny első helyezettjének jutalma Kormorán teleszkópos bot a másodiké 5 méte­res spitzbot a harmadiké orsó volt. Az ifjúságiaknál első díj 5 méteres spitzbot má­sodik díj 2,70 m-es spitzhot a harmadik díj hor­gászdoboz volt. A gyermekek eredményei: 1. Magó Rita 0,57 kg, 2. Varga János 0,49 kg, 3. Csontos Csilla 0,15 kg. Első díj 2,70 m-es spitzbot a második díj hal­tartó és horgászzsinór, a harmadik díj orsó és zsi­nór. A gyermek kategóriában induló valamennyi résztvevő kisebb-nagyobb horgászcikket kapott ajándékba.- Köszönöm a beszélgetést (zerza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom