Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-11-04 / 23. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. november 4. Zengett a Sárgödör! A szüret után elevenítsük fel gondolatban a régi paksi szüreteket! A paksi szőlősgazda a szüreti előkészületeket már hetekkel a nagy esemény előtt elkezdte: a hordókat átvizsgálta, abroncsot igazított, míniummal átfestette, a hordókat átszínezte diópáccal. A jó gazdának nem volt penészes hordója! Ha mégis akadt, azt szétszedték, kikaparták, kiégették. Az üres hordókat kiforrázták, áztatták, hogy megdagadjanak, tiszta vízzel rendszeresen permetezték, vagy vizes rongyokkal beteregették. A facsapokat elvitték parafázni, ha kellett szűrőt cseréltek a szüretelőkádban. Kitakarították, kimeszelték a présházat, megvizsgálták, bírják-e tovább a hordókat tartó csántérok nemes terhüket. A pince, a présház levegőjét is fertőtlenítették, kénlapok elégetésével. A kisebb, néhány száz öles, 1-2 holdas gazdáknál a nagyobb család oldotta meg a szüretelést - kölcsönösen segítve egymást A nagyobb ültetvényen gazdálkodóknál napszámosok is dolgoztak. A gazda szekerén szállította - a kellékekkel együtt - a szüretelőket a szőlőbe, akik már menet közben bekapták a reggelit, ami akkor szalonnából, sonkából, gömböcből állt Elkezdődött a szüret. Vödörbe, sajtárba és más edényekbe szedték a termést, amit az életerős férfiak vállán - hátán levő puttonyba ürítettek. A félfenekű hordók fenn álltak a kocsin, ezekbe került a szőlő, amit csomiszlóval tömörítette, hogy több férjen a hordókba. A munka további része a községben lévő pincesorokon, vagy a háznál levő présházban folyt A présháznál a kocsin lévő hordóból sajtárba, a káferkával merték le a csömögét melyet a kádra helyezett darálóba (zúzóba) öntöttek. A kádból a must csapon keresztül a bocskásba folyt, onnan került a hordókba. A préselés még napokig eltartott A szüret régen olyan munkanap volt mint, a többi. A mai, leginkább lakodalmihoz hasonlatos szüreti étrend ismeretlen volt. A gazda felesége este a család, az állatok ellátása mellett egyszerű, hétköznapi vacsorát főzött. A szüretet igyekeztek gyorsan elvégezni, mert ott volt az őszi búza vetése, a kukoricaszedés ideje, az ember ereje, az iga oda kellett. A szüreti ünnep persze nem maradt el, csak későbbre, a borok elforrása utáni időkre tevődött. Ilyenkor messzire hallatszott, nótaszótól zengett a Sárgödör. A paksi polgárok vasárnap délután végigjárták egymás pincéit A legények elkérték, ha nem kapták, elcsenték a présház kulcsát, barátokat „könnyebb” lányokat is odahívtak. Bizony, a régi községben nem élt volna meg az a 16 kocsma, ami napjainkban csak a város főutcáján virágzik, mert a paksiak megvetették, a családjával szemben felelőtlennek tartották azt a férfit aki rendszeresen kocsmázott. Meg abban az időben nem is került az átlagembernek pénz a kocsmázásra; itta, amit termelt A felesleget a helyi borkereskedők felvásárolták, a nagyobb városokba továbbították. (A fővárosban volt egy városrész, ahol többnyire a paksi borokat mérték a kocsmák, fogyasztották az emberek.) Milyen a mai szüret Pakson? Ma is segítik egymást a családok, barátok. Egy-egy hektárnyi részes szőlő szüretelésére 25-30-an is öszszejönnek. A munka 7 óra körül kezdődik, személygépkocsival, esetleg nyugati mikrobusszal érkeznek a szüretelők és máris kezdetét veszi a lucullusi lakoma, ami friss, meleg fasírozottból, sülthúsból, sajtból, sonkából, gömböcből, pogácsából stb. áll. Mindenki tökéletesíti, hozzátesz valamit Kávét, üdítőt, bort röviditalt esetleg még sört is kínálnak. A vendéglátás aztán a szüret apróbb szüneteiben, az új sorokba álláskor is folytatódik. A szüretelők létszámát úgy illik beállítani, hogy a munka délre, vagy legkésőbb délután egykét órára befejeződjék, utána ünnepi ebédre hívják a szüretelőket ami halból, vadból, birkából, marhahúsból, baromfiból állhat. A szüret családi, baráti ünnep is. Találkoznak, beszélgetnek a családtagok, barátok. Egy gond van a mai szüretekkel, hogy lassan a termés, a szőlő, a bor eladhatatlanná válik. Tudja a gazda, hogy van szőlője, termel is, csak nem tudja, a zsebébe kerül-e valaha a munka, a befektetés értéke. Elmondták: Feil József és a paksi szőlősgazdák. Lejegyezte: KATONÁNÉ SZALAI IRÉN A Spaten sörpatikából jelentjük Október 14-én fél órás késéssel, tehát este fél nyolckor kezdte el koncertjét Gömbös G. Gyula és társa, Németh László. Az ötven-hatvan fős érdeklődő seregnek megérte, hogy türelmesen vártak a duóra, mert a kétórásra beharangozott előadásból hat és fél órás lett, vagyis 2 óráig (záróráig) tartott „Gömbi” a régi, már jól ismert dalai, megzenésített versei mellett klasszikus, ősi bluesdalokat is játszott a tőle megszokott virtuozitással. Jellemző volt a hangulatra, hogy a vége felé már igazi jembory jelleget öltött a koncert Gömbi hírére nemcsak Paksról, de még Pécsről, Szekszárdról is ellátogattak a sörpatikába, s beszálltak egy-két szám erejéig zenélni. Az ismét Pakson élő Volf Attila (Gömbi egykori társa), ha hosszas rábeszélés után is, de beugrott régi társa mellé. Ketten többek közt a Pakson élő költők, Szarka József, Kuti Horváth György, Tóth Attila és Oláh Zoltán megzenésítettverseiből adtak elő, a szép balkán és magyar népdalok mellett Volt itt minden, s ami a legfontosabb: szépszámú, kitartó közönség, és óriási hangulat. A hála se maradt el, mert a közönség ünnepelve búcsúztatta el Gömbiéket. * * * Rá két napra, 16-án a városunkban élő Korpácsi Ferenc festő kiállítása nyílt meg. A 32 éves festőnek ez az első önálló tárlata, csoportos kiállításon már többször is szerepelt a Vizuális Alkotótelep művészeivel. Most a lírai hangulatú akvarelljeit és a tempera technikájú képeit állította ki. Képeinek zöme az óváros utcáit, házait és világát idézik. Festményei mélyen vallanak Paks iránti hűségéről, szeretetéről. Korpácsi Ferenc tárlatát november 11-ig tekinthetik meg a látogatók. Ezt követi majd a Dunaszentgyörgyön élő Kőműves alkotó házaspár érem- és kisplasztikái kiállítása, amely november 12-én 17 órakor nyílik. Mindenkit szeretettel várunk a Paksi Hírnök rendezvényeire. - oz -/ k '
