Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-10-21 / 22. szám
1992- október 21-13 PAKSI HÍRNÖK Merre a hova? Ez a kérdés akkor merült fel bennünk, mikor a hatart szerettük volna átlépni. A magyar-roman hatart, Méhkeréknél. Tettunk végrehajtásához egyetlen tenyezö hiányzott: a határátkelő. A határátkelő, aminek megnyitásáról a televízióból értesültünk. De jö, nem kell „kerülnünk”, mehetunk egyenesen Nagyszalontara! - gondoltuk. Mert a fent nevezett intézmény (na nem a tv) kapta magat, es bezárt Mikor? Miért? Errol mar nem tájékoztattak a médiák. Fordulhattunk vissza, a delebbre levő gyulai átkelőhöz. „Kilometerhianyunkat” ily módón kielégítettük, raadasul a hon áhított hatart is átléptük. Csupa nyereseg ez az atf Kalotaszegen is áthaladtunk. A mindenkori tehéncsordak sarun kereszteztek utunkat - mint máshol -, de akadt egyeb látnivaló is. Az ütőn esküvői menet jött szembe. Leányok, legények, lovak, szekerek, jókedv, dera. Magyar lakodalom. Az emberek a busz rendszámát meglátva a piros-feher-zold zászlót lengettek, lelkesen integettek. Jo volt magyarnak lenni. Mar a Kárpátok labainal jártunk, de a falvakban meg mindig csak magyar beszédet hallottunk. Ez mar - Romania -? Bar külföldön voltunk, a „belugyek” nem hagylak nyugodni bennünket A kovasznai Pokolsamal természetes, hogy megálltunk Ittunk is az itt feltörő ásványvízből. Aki latta mar az iszapban fortyogó gejzírszera jelenséget, az tudja milyen. Aki nem, az is könnyen elképzelheti. (A lehető legszomyubb!) Nekünk ez letta vesztünk Nem ezzel a néhány kortytyal, hanem az ez után következőkkel volt a baj. A tarsasagnak olyan önbizalma lett, hogy minden ihatot megkóstolt A folyomány elképzelhető. ♦ ❖ ♦ Csörgedező forrás mellett haladtunk el. Tanárnő, álljunk mar meg! Ebből a bugyogo patakból meg nem ittunk! Az egyik „liberos” elegedetlenkedett elhaló hangon. Egész masert szeretett volna kiszállni... ♦ •> ♦ Minket minden etkezesnel ügy kezeltek mint aki az „ohazaban” fel disznókat vacsora!. Ebed közben mogenk állt a szakácsnő. Szeretitek gyerekek? Igen, nagyon finom! - mondta valaki „vigyázatlanul”. Egy pillanat múlva mar gőzölgő levesestallal a kezeben tant fel a néni, es csordultig merte cimborám tányérját Máshol meg szekerderéknyi friss kaláccsal, meg egy gyümölcsös teljes almatermesevel fogadtak minket - egy kis uzsonna! Hosszú üt végén érkeztünk vissza Marosvásárhelyre. Vendéglátóink szfl/elyesseget másodszor is módunk volt tapasztalni. Pisztrangos vacsorával várták utana ESZI-Bolyai iskolák közötti játékos viadal tombolt majd diszkó következett Mindez a mai romániai állapotok kozott Hat lehetnevendegszeretet tanulni az itthoniaknak! Meseszep tájakon utaztunk at A termeszei nem fukarkodott csodáival, mikor ezt a vidékét formálta. A Királyhágó, a Hargita, a Kárpátok hatalmas hegyláncai, az ingatagnak tűnő, több ezer eves sziklak a Bekas-szorosban. A Gyilkos-to, a Szent Anna-tö, a gyors folyása hegyi patakok a végtelen fenyvesek megannyi maradandó emlék szamunkra. ♦ ❖ ♦ De mast is tapasztaltunk. Ezen a gyönyörű tájon az emberek szegények sokan nyomorban élnék Pifne - kenyér. Utunk során sarun láttuk a fenti cégtáblát Minden varosban volt több is. A bolt előtt apró gyerekek csapata ácsingózott, varva, hogy valaki majd csak megszánja egy kiflivel, vagy néhány falatka kenyérrel. Mert otthon nekik nem jut Mi, ha bementünk vásárolni, a híres erdélyi kurtoskalacsot, 12 Ft-nak megfelelő árért vettük Ilyen olcsö, es mégsem fogy? Mégsem. Nincs pénzük az embereknek Vajon mikor látták azok a kölykök utoljára ilyen eledelt? Egyiküknek adott valamelyikünk néhány lejt amennyi apró eppen a zsebében volt A jelenetet a sarkon allo felnőttek is észrevették. Egyikük szigorúan intett, a kislány odament hozza. Tudta, hogy lehetetlen fenne megtartani az adói manyt Átadta a néhány fémpénzt es ment vissza a forgatagba. A történetnek nincs befejezése. Csak folytatása. Egyszer tálán vege lesz. Románok es erdélyi magyarok gyakran kerültek közös élettérbe a történelem sokat emlegetett viharaiban. A jelenlegi Romania, pontosabban Erdély is egy ilyen eletter. Érdekelt milyen mödon el együtt a két nép. Beszélgettem magyarokkal, akik roman környezetben élnék. Megtudtam, hogy nekik semmi súlyos problémájuk nincs az együttélést illetően. Ami fenne, abba ők mar mondhatni beleszülettek, nem érzékelik. Élik a mindennapokat Ápoljak hagyományaikat amennyire lehetőségük van ra. A románok is élik a maguk eletet Mi okozza akkor mégis a marosvasarhelyihez hasonló eseményeket a nemzetiségi villongásokat? Ezek - tálán - nem is annyira az egyes ember, inkább a tömeg megnyilvánulását A helyzetről nekem egy nagy lekvarfözes jut eszembe. A háziasszonynak egyetlen hatalmas üstje van, amibe betesz mindenfele gyümölcsöt. Alagyujt es elkezdi főzni. A meggy, a barack, a szilva, a cseresznye mind-mind összekeveredik. Lassan készül el, mindehhez idő kell. Állandóan fortyogni fog, de végül összeáll. Az ízek elvegyülnek. Nem barack lesz, nem maina, nem cseresznye - hanem ezek együtt De mindegyik aromát meg lehet majd erezni benne. Óvatosan tesssek kevergetni! Szinte valamennyi magyar történelmi es irodalmi emlékhelyet felkerestük. Tamási Áron sfrjat Farkaslakan. Arany Janos egykori iskoláját Nagyszalontán. Jártunk az 1764- évi szekelymeszarlas színhelyen. A Bolyaimuzeumban, a híres Teleki-tókaban. Ott álltunk azon az utón, ahol Petőfit utoljára látták, ettünk a somfának gyümölcséből, ami alatt a Szeptember vegen-t írta, es minden alkalommal megindult valami bennünk. A hely varazsa ragadott meg minket, es az erzelem, hogy... Köszönet azoknak, akik ehhez az el. menyhez hozzájuttattak minket Osztályfőnökünknek, aki az egész utat megálmodta es megszervezte, erdélyi barátainak, akiksokatsegftettek, a csaladoknak, akik vendégül látták minket es mindenki masnak... B. P. A Spaten Sorpatikából jelentjük Dinnyés József daltulajdonos jött, játszott s megint győzött- Jóska, 25 éve járod az országot s a határainkon túli magyarlakta te. lepuléseket Mi a véleményed, mennyire változtak meg a falvak, városok, s az emberek?- Akárhányszor megyek vissza egy helyre, mindig ra kell jönnöm arra, hogy nem ismerem elegge. így vagyok Pakssal is, ami most a ti jovoltotokbol egy másik arcat mutatta be. Jo kezdemenyezesnek tartom a „vállalkozásotokat”, szurkolok, hogy tényleg váljon ez hagyománnyá, mert akkor ti paksiak be tudnátok bizonyítani, hogy a politikát képes legyőzni a maveszet, az a művészet, aminek óriási lehet az összetartó ereje, így tol tudja oldani a hazánkban mara annyira elhatalmasodó megosztottságot- Mit szólsz a közönséghez?- Meglepődtem, hogy ennyi fiatal, kozepiskolas korú kíváncsi ram. Igazan jólesett az érdeklődésük. Nem gondoltam volna, hogy nekik is mondanak még valamit Bob Dylan es az en dalaim. Rosszul esett viszont hogy a közönség soraiban nem láthattam azta Horanyi Györgyöt aki legelőször hívott meg ide Paksra.- Szerinted miért kíváncsiak még mindig az emberek a „szép szóra”, hiszen az újságokban, a rádióban, a TV-ben is csak elvétve olvashatunk, hallhatunk, láthatunk emberekhez szóló, meleghangú masorokat?- Tálán pontosan ezert, mert érzik a hiányát éhesek a szépre. A lfra és más maveszeti agak válságáról mindig azok beszeltek, akik sosem szerettek a könyveket képeket zenet stb. De hat mar huszonöt eve járom a falvakat varosokat itthon es külföldön es eddig meg mindig kíváncsiak voltak ram.- Mondj valamit kérlek, közeit távolabbi terveidről!- Jelenleg elsősorban Sinka István versei, balladai foglalkoztatnak, ezeket zenesítem meg, a lemez a Puski Kiadó gondozásában fog megjelenni remélem mihamarabb. Ot ev múlva, ’97-ben lenne Sinka 100 eves, ekkorra tervezek egy lemezt amelyen a nepballadak és Arany Janos balladai mellett Sinka-balladak is szerepelnének.- Megszánt a régi klubod. Hol játszol most rendszeresen?- A Tűkor utca 5. szám alatt makodik a versszínhaz, ahol hétfőként mondjuk és énekeljük Verebes Istvánnál a költeményeket- Miről szólnak a dalaid?- A dalok arról beszelnek, hogy vegre ismerjük meg egymást Lehet hogy most sokan naívnak tartanak, de szerintem nincs más kiútja az emberiségnek, így a Karpat-medence népeinek sem. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, hiszen most meg a politika játssza a főszerepet de ahhoz, hogy emberi módón, bekében tudjunk élni, meg kell ismernünk egymást Eppen ezert tartom örvendetesnek a ti „erőfeszítéseteket” is, mert szerintem Pakson nincs meg egy ilyen heiy, ahol a fiatal alkotok, művészeteket szeretők össze tudnának jönni. _ Hogy érezted magad nálunk?- Mikor telefonon pontosítottuk a dolgokat eppen ilyennek képzeltem el ezt a helyet vagyis tényleg jól ereztem magam. Köszönöm a meghívást- Mi köszönjük, hogy eljöttél hozzánk, máskor is szívesen látunk, mondjuk a Sinka balladákkal. OLÁH ZOLTÁN Sey László kiállításával indult a sorozat Dinnyés József a Spatenben ERDÉLYI ETŰDÖK
