Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-29 / 3. szám
1992. január 29. 3 PAKSI HÍRNÖK Emlékezni és emlékeztetni „Soh9se fogom elfelejteti L. ” Magyar hadifoglyok, internáltak, elítéltek a Szovjetunióban Tisztelt Olvasó! STARK TAMÁS történész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, a hadifogolykérdés kutatója lapunk számára írta alábbi cikkét, amellyel a hadifogoly-visszaemlékezések közlését zárjuk. „Gyerekek, nem lesz jó ennek” - mondtam az útitársaknak. „Vége a háborúnak. Akkor mit keresünk mi Baján? Soh’se fogom elfelejteni - meséltem nekik Pakson Kis Kálmán boltja tele volt hatalmas plakátokkal: Győzelem vagy Szibéria. Ez volt rájuk írva.” így emlékezett Szelp János egy különös plakátra a Paksi Hírnök ez évi augusztus 14-i számában. A hadifogolykérdés kutatójaként én is hallottam erről a falragaszról, mely sok más fogolynak is eszébe jutott a Szibéria felé guruló rabszállító vagonban, az úgynevezett „sztolipinszki”-ben. A fenti jelmondat képpé szerkesztett grafikus változatát látta Szelp János Pakson. A plakát talán egyetlen megmaradt darabját a közelmúltban maga is láttam a Legújabbkori Történeti Múzeum nyomtatványtárában. A plakáton vonatszerelvény látható. Az utolsó kocsin a vörös csillagos sapkában, puskával a vállán a halál ül csontváz képében. A sín mentén holttestek fekszenek. A kísérőszöveg a következő: „Szibériába akarsz kerülni te is? SOHA. Akkor harcolj és dolgozz a győzelemért.” Valószínű, hogy a plakátrajzoló propagandista sem gondolta egészen komolyan műve mondandóját, hiszen a karikatúra éppen a valóság eltúlzásával ragadja meg az olvasó-néző figyelmét. Nem hittek a plakátnak a magukat - a közeli szabadulás reményében - tízezerszámra megadó honvédek. Elfelejtették a figyelmeztetést azon százezrek is, akik a szovjetek által megígért igazoló papír - „bumázska” - megszerzése végett gyalogmenetben, csekély őrséggel vonultak át az országon valamelyik magyarországi gyűjtőtáborba. De európai fejjel gondolkodva komolyan lehetett-e venni egyáltalán a plakát figyelmeztetését? Ki gondolhatta, hogy néhány hónappal a magyar zsidóság deportálása után a magát felszabadítónak és antifasisztának nevező Vörös Hadsereg az amúgy is megfogyatkozott lakosságot tömeges elhurcolásokkal tovább tizedeli? Oly hihetetlennek tűnik mindez még most is, a visszaemlékezések olvasásakor. Ráadásul az elmúlt évtizedekben a tájékoztatás őrei mindent megtettek az emlékek elnyomása és a dokumentumok hozzáférhetetlenné tétele érdekében. A tragikus események lényegét a „hadifogság” szóval próbálták elrejteni, mondván, ami Magyarországon történt a Vörös Hadsereg tevékenysége kapcsán, az a háború természetes velejárója volt. Sem a szovjet kormány, sem a fegyveres erők parancsnoksága soha nem adott ki teljes körű és megbízható adatot arról, hogy a világháború folyamán vagy azt követően az európai és az ázsiai hadszíntéren hány személy került a Vörös Hadsereg, illetve az NKVD fogságába. Az érintett országok becslései arra utalnak, hogy a szovjet fogságba esettek száma meghaladja az 5 millió főt. A szovjet fogságba esett, illetve a Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgárok számát pontosan nem lehet megállapítani. Teljesen egzakt adatokat csak a Honvédelmi Minisztérium Veszteségi Osztálya által kiadott összesített táblázatokból nyerhetünk. Az összefoglaló jelentés azonban csak 1944. október végéig követi nyomon a veszteségeket. (A háború utolsó hónapjaiban készített veszteség-lajstromok még ma is feldolgozatlanul állnak a Hadtörténeti Intézet Levéltárában.) Eddig az időpontig 5755 személy került fogságba, az eltűntek száma viszont 124890 volt. Mivel a statisztikai gyakorlat az eltűntek felét számítj a fogolynak - a másik felét pedig hősi halottnak -, az 1944 őszéig hadifogságba esettek száma 70 ezerre tehető. A hadműveletek későbbi időszakában és az 1945 nyarán fogságba esett vagy elhurcolt magyar állampolgárok számáról jelenleg csak bizonytalan, részadatokkal rendelkezünk. Kárpátalja magyar lakosságának - a terület nemzetiségi egyensúlyának megbontása érdekében történő - elhurcolása 1944. november 15-én vette kezdetét. A magyar férfi lakosságot (18 és 50 éves kor között) háromnapos közmunkára hívták be, a végállomás azonban valamelyik szovjetunióbeli kényszermunkatábor lett. A deportált magyarság számát a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége 40 ezerre teszi. A Kárpátalján kiadott kényszermunka-rendelet értelmében került sor a jelenlegi határok közt lévő Szatmár és Bereg megye lakosainak részleges elhurcolására. Egyes községekből (pl. T arpa, Tiszaadony, Mátyus, Tiszaszalka) az összes férfit elvitték. Nyíregyházáról 1944. november 2-án 2000 személyt hurcoltak el. Mindezek a tervszerűnek tűnő elhurcolások természetesen minden jogi alapot nélkülöztek. A német nemzetiségűek elhurcolására azonban látszólag jogi keretek között került sor. A fegyverszüneti szerződés megkötése előtt (1945. január 20.), de már a magyar delegáció elutazás (1944. december 28.) után, 1945. január 5-én jelent meg Erdei Ferenc belügyminiszter 5005/1945. BM számú rendelete „A Magyarország területén tartózkodó német származásúak összeírásáról, munkaszolgálatra való igénybevételük céljából”. A szovjet aszszisztenciával született rendelet csak „szentesítette” a magyarországi németség már hónapok óta tartó elhurcolását. A deportált németek számát Zielbauer György 65 ezerre teszi (lásd Magyar Nemzet, 1980. május 6.), hozzátéve, hogy bizonyíthatóan 44 013 volt azoknak a száma, akiknek hazahozatalát a helyi hatóságok később név szerint is kérték. A jelenlegi területről elhurcoltak számát a Központi Statisztikai Hivatal 1945 nyári felmérésében próbálta meghatározni. Összeírásukból - mely a Magyar Statisztikai Szemle 1946/ 1-6. számában jelent meg - 179 608 személy elhurcolása olvasható ki. Ez a szám nem tartalmazza a Budapesten fogságba esett, illetve a Pest környékéről elhurcolt civilek számát, melyet Gosztonyi Péter szovjet hadijelentések alapján - más szakértőkkel egyetértésben - 100 ezerben állapított meg. A jelenlegi területen a szovjet fogságba kerültek száma tehát 280 ezerre tehető. Az Ausztria, Németország, Csehszlovákia és Lengyelország szovjetek által megszállt részein 280 ezren estek fogságba. Miért történt mindez? Milyen célok érdekében hajtotta végre a Szovjetunió ezt a tömeges deportálást? (A cikket következő számunkban folyztatjuk.)
