Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-10-07 / 21. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1992. október 7. Az ötvenezer tonna mára keserű-édes álom! Napjainkban az élelmiszeripar válsággal küzd. A Kelet-Európábán végbemenő politikai változások érzékenyen érintették az iparágat hiszen a magyarországi konzervgyárak termékeik nagy részét keleti piacokon értékesítették. A Paksi Konzervgyár is áldozatául esett ennek a folyamatnak. Az atomerőmű közelsége miatt külföldi érdeklődő eddig nem igazán akadt a gyár gépsorai elavultak, kívülről sem rózsás a gyár képe, tehát csak a területe lenne értékes, no meg talán az, hogy igen olcsó errefelé a szakképzetlen munkaerő. Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel a gyár igazgatóját, dr. Ferenczi Istvánt- Körülbelül két éve folynak tárgyalások a konzervgyár megvásárlásáról angol, franca, arab és német érdeklődőkkel. Ha körülnézünk az országban, még egyik konzervgyárnál sem sikerült előbbre lépni az ilyen jellegű tárgyalásokon. A tárgyalások során az atomerőmű közelsége, mint probléma sohasem merült fel. Ismeretes, hogy nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országok több erőművel rendelkeznek, és igencsak élen járnak a mezőgazdasági termékek gyártásában. Szóval, én ezt a gyár eladásának szempontjából nem tartom kizáró oknak. Hogy gyártósoraink elavultak? A Paksi Konzervgyár műszaki színvonala - a magyarországi konzervipari cégekével összehasonlítva - a közepesnél jobb. (Tizennégy konzergyár működik még hellyel-közzel az országban.) Épületeink műszaki színvonala is jónak mondható; igaz, hogy régi berendezések működnek, de a legmodernebb technológiával is rendelkezünk, tehát bármikor tudunk váltani. Ez a gyár egy pillanatig sem volt működésképtelen, a termelés megszakítás nélkül folyt.- De Önöknek is csődöt kellett jelenteni!- Ez törvényszerű volt azoknál a cégeknél, amelyek termelésük nagy részét keleti piacokra szállították. Nekünk is értékesítési nehézségeink támadtak, több árut gyártottunk, mint amennyit a fennmaradó piacokon el tudtunk adni. De el kell mondani, hogy önköltségi áron számított árukészletünk 260 millió forint volt a csődhelyzet bejelentését megelőzően. Ezzel szembmen a beszállítóinknak a tartozásunk 230 millió forintot tett ki. A Budapest Banknak 105 millió forint rövid lejáratú hitellel tartoztunk A hiteles pénzügyi képhez tartozik hogy követelésünk a vevőinkkel szemben 130 millió forint volt. 1995-ig esedékes arányos részletekben viszszafizetünk egy huszonnyolcmillió forintos középlejáratú tőkepótló hitelt. Lizingköltségünk - 61 millió forint kiegyenlítése - is ’95-ig merül fel, hasonló módon. Ezeknek az adatoknak az ismeretében július 13-án a csődbejelentést követő első egyeztetési tárgyaláson hitelezőink úgy foglaltak állást, hogy megadják az esélyt a Paksi Konzervgyár további működéséhez. Az esélyhez természetesen az is hozzájárult, hogy az ÁPEH-nek nem tartozunk a társadalombiztosításnak 4,5 millió tartozásunk van. Ennek a követelésnek a velük való megállapodás értelmében 1992. december 31-ig kell eleget tennünk ígéretes, hogy a csődbejelentést követően moratórium illeti meg a céget, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy kilencven napig nem kell hitelezőinknek a követeléseket teljesítenünk. Eközben a vevőinktől beérkező pénzt alapanyagvásárlásra, működtetésre tudjuk fordítani, amiből vélhetően bevételünk is lesz.- Az újabb csődegyeztetési eljárásra augusztus 10-én került sor.- Ezen a tárgyaláson megállapodás született arról, hogy kishitelezőink hétszázezer forint alatti követelését hatvan napon belül átutaljuk Ide széles skálájú hitelezői kör tartozik: mezőgazdasági üzemek áfészek.. stb. Azokkal a hitelezőinkkel, melyeknek a követelése nem ebbe a nagyságrendbe tartozik olyan megállapodást kötöttünk hogy a tőke és a kamattartozás 40 százalékát egy éven belül törlesztjük és a fennmaradó tartozás fejében ezek a cégek a majdan részvénytársasággá alakuló konzervgyárban részesedést szerezhetnek. A Budapest Bank pedig három évre átütemezte rövidlejáratú adósságainkat.- Mindezek ellenére csak-csak kell pénz a működéshez.- Természetes, hogy tőkeinjekcióra is szükség van, ezt exportfinanszírozó hitel révén kívánjuk megszerezni. Hitelkérelmünk a Budapest Bank paksi fiókjánál van. A hitel reális alapját egy némemt céggel kötött szerződés biztosítja. A szerződés értéke 4 millió DM. A szerződő fél százszázalékos bankaranciát nyitott erre az üzletre. A szerződés alapján már legyártottunk 80 millió forint értékű árut (magozott meggyet, lecsót, csemegeuborkát). Várjuk a szállítás kezdetét.- Ezek az adatok igen örvendetesek. A cég menedzsmentje miképpen fogott hozzá a stratégiaváltáshoz?- ’91-ben minimumon volt a nyugati export (háromezer tonna). ’91 végére ez a mennyiség 5600 tonnára változott. A ’92-re szerződésben lekötött szállításaink meghaladják a 10000 tonnát. A gyár menedzsmentje nem ül tétlenül, hanem próbálja a nyugati piacot megszondázni. Hogy ez nem mindig jár sikerrel? Magyarországról rajtunk kívül még tizenhárom gyár ott akarja a termékeit elhelyezni! Oroszországi szállításokra ’92-ben 3700 tonna árura kötöttünk szerződést, melynek értéke 200 millió forint Ebből kétezer tonna zöldborsót már kiszállítottunk, ellenértékének a 80 százaléka már cégünk bankszámláján van. A szerződésben szereplő 1700 tonna különböző dzsem gyártását a jövő hónapban fogjuk elkezdeni.- Mindezek ismeretében hogyan látja a jövőt?- Minden híresztelés ellenére igenis bizakodó vagyok. Látható, hogy a Paksi Konzervgyár termékeire szükség van; eladható termékeket gyártunk. Az tény, hogy létszámunk 580 főre csökkent, ötvenöt dolgozónk korengedményes nyugdíjazására került sor. Az 50 ezer tonnás termelés mára csak keserű-édes álom. Marad a realitás, az idei évre tervezett 18 ezer tonna, melyből ez idáig 13,6 tonnát már kiszállítottunk. Ez a mennyiség 800 millió forint árbevétel mellett 8 millió forint eredményt hozna. Ez, ebben az iparágban nem semmi. FEKETE ARANKA
