Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-01 / 1. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1992. január 1. ÉLETSORSOK címmel riportsorozatot indítunk a lap hasábjain azokról a 60 év feletti emberekről, akik valaha sokat tettek Paks és környékének kultúrájáért, szellemi felemelkedéséért. A város hagyományokkal rendelkezik, gyökerei szerteágazóak és ez a tény immár meghatározza ennek a mezőföldi településnek múltját s jelenét egyaránt. A nalálomig őrizni fogom... Riport Hellinger Sándorral - III. rész- Tudom, Sanyi bácsi, hogy jellemcs voltál mindig, s nem tudtak hivatalosan befolyásolni abban, hogy mit adtok elő. Nem tudtak megvesztegetni, megfélemlíteni. De vajon mindig azt játszottátok, amit művészi elképzeléseitek diktáltak?- Megmondom őszintén, hogy én soha semmiféle politikai pártnak nem voltam a tagja, csak a Katolikus Legényegyletnek. Ez egy vallási testület volt, amelyet a Holding-testvérek alapítottak, s amely egész Európát behálózta.- Ezek szerint csak kimondottan művészettel foglalkoztál!- Igen. Ez tetszett nekem, ez töltötte ki az életemet.- Sokat beszéltél a fiatalokról, a tenniakarásukról, segítségükről. Voltak-e kiemelkedő tehetségek, akikre mindig is számíthattál...?- Nos, valamennyien nagyon tehetséges fiatalok voltak. Én nem úgy választottam ki az embereket, hogy kiálltam az utcára, s aztán fülöncsíptem valakit, mondván, hogy te jó leszel valamilyen szerepre, hanem már előzőleg elbeszélgettem a különféle szerepkörökre általam kiszemelt emberekkel. Jó emberismerőnek tartottam magamat, hiszen volt alkalmam bőven megfigyelni az embereket. Valahogy megéreztem, hogy kiben van meg a hajlandóság a művészetek iránt. Nekem mindegyik szereplőm egyformán kedves volt. Nem akarok senkit kiemelni, de azért mégis említenék néhány nevet: Peresztegi Jóska, Sipos Jóska, Zsíros Lajos, Bányai János, Darnai Pista, Dékány Margit, Tóth Sanyi, Hernádi Pista és felesége, Babai Béla, Kuti Horváth György, Kuner Imre stb. Egyébként, még meg kell jegyezni, hogy elég sok pedagógus vett részt a színjátszásban. Visszatérve az Énekes madár c. műre: lényegében ez az egyetlen egy székely rege, gyönyörű, ízes magyar szöveggel, csodálatos díszletekkel. Ebben a darabban egy aranyos, csinos lány játszotta a főszerepet. Név szerint Haaz Mária.- Sanyi bácsi, feleséged, Katus néni hogyan fogadta színjátszói, népművelői munkásságodat? Miben segített neked?- Tulajdonképpen örült neki. Ha vidékre mentünk játszani, nagyon sokszor elkísért minket. Segített nekem különböző problémák megoldásában, mert ez a munka elég sok gonddalbajjal is jár. Ilyenkor mindig kitartott mellettem, bátorított, segített erőt gyűjteni. Például a jelmezek beszerzésénél, szállításánál óriási segítséget adott. A jelmezeket általában Pesten kölcsönöztük. A Bécsi út 5. szám alatt volt egy hatalmas állami jelmezkölcsönző, s innen szokta a feleségem a Kántorné Ilus nénivel a jelmezeket elhozni. O mindig belátó volt. Nos, egy teltházas
