Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-09-09 / 19. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1992. szeptember 9. „A nővérem férje Madocsán volt pék, a szüleim úgy gondolták, legyek én is az. Tizenhárom éves koromban, 1937-ben mentem el Túlsófélre. A Kohlmann-féle pékségben tanultam Foktőn. Jobbára kenyeret sütöttünk, süteményt csak hetente kétszer, csütörtökön és szombaton. Hátamon a krencli jól megpakolva, aztán hordtam szét a faluban a napi sütést. Három évig voltam ott” - mondja Réti Ferenc, aki az ünnepi kenyeret sütötte. I Közben lámpájával bepillant a kemencébe. Kint még alig pirkad. Réti Ferencné hozzám fordul:- Ebben a kemencében pár évig nem sütöttünk. Amikor a férjem nyugdíjba ment, azt mondta: „Te! Hát én most leüljek? Valamit nekem is kell csinálni!” Egyszer jöttem haza a munkából (a szülőotthonban dolgoztam három műszakban), itt volt a kőműves, már szétkapták a kemencét; kész tények elé voltam állítva. Aztán újra megnyitottuk. Van még egy kis lakodalmi sütés. Tavaly tavasszal három adag kuglófot sütöttünk ki. I- Az nagy lakodalom lehetett - mondom:- Nemsokára újra lesz, oda százat kell sütni. Réti úr akkor nyitja ki a kemence ajtaját, amikor megszólal a konzervgyár dudája. A kemencéből dől a meleg, a mester hosszúnyelű sütőlapáttal kezdi kiszedni a pirosra sült egykilós, kétkilós vekniket, majd egyenként tiszta vízbe mártott kefével megsimogatja valamennyit- Ezáltal lesz szép fényes - magyarázza, közben műanyag ládába rakja a kenyereket, amiket a felesége védőkesztyűben a polcra tesz. I Segíteni próbálok, Magdi néni figyelmeztet:- Vigyázzon, mert forró! Valóban. Fújdogálom ujjaimat Folyik tovább a munka, beszélgetünk.- A szövetkezetnél meg a sütőiparnál dolgoztam. Itthon 1969- ben fogtam hozzá, mint gebines. Utána átkerültem az Akác utcai sütődébe, onnan mentem nyugdíjba. Akkor kezdtem spekulálni: „Mit csinálsz ezután, Feri?” Mondom egyszer a feleségemnek: „Én elkezdek sütni.” „Meg vagy te bolondulva?!” „Nem vagyok én megbolondulva” - mondom, aztán belevágtam, megszereztem ezt a teknőt és elkezdtem kézzel dagasztani.- Kézzel dagasztott! - méltatlankodik a felesége. - Kézzel, három, négy mázsa kenyeret!- ’85-ben szereltettük be az olajfűtést - Verejtékcsöppek gyülekeznek a mester homlokán.- Azelőtt autót fogadtunk és Madocsáról hordtuk az almarőzsét, meg trepniket vettünk a gyárban, azzal fűtöttünk. Újabb rekesz kenyér kerül a polcra. IA kenyérsütés munkafolyamatát kérdezem. Ameddig újra megtelik a láda, Magdi néni egy kicsit ráér és elmondja:- Ez még anyáink fajta sütés. Krumpli van a kenyérben.- Egy szaktárs, valahol Győr környékén dolgozik, megírta a szakközlönyben, hogy hiába van olasz kenyér, meg mit tudom én, milyen kenyér, a magyar nép az ilyet szereti. Ezt szokta meg - mondja Réti Ferenc. A felesége folytatja:- A sütés előtti nap délutánján, pontosan hatkor van a kovászolás. Az olyan, mint az istentisztelet A kovász a lelke a kenyérnek. Én is tudok kovászolni, de ahogy a férjem vigyáz a kovászra, hogy jó legyen... azt a gondosságot kellene átadni a mai generációnak. Ha nem jó a kovász, mert ugye, ilyen liszt is van, meg olyan is, lelkileg le van törve, éjjel nem alszik, mert nem lesz jó a kenyér. Nagyon tisztelem ezért Hajnali háromkor kelünk, bedagasztunk, a tészta megkel, kiszakítjuk, tudjuk körülbelül, hogy menynyire van igény, a kemence el van készítve... IA házaspár magabiztosan, összeszokotton dolgozik. Amikor ezt megemlítem, Rétiné mondja:- Látja, ez az, amit tönkretettek. Pedig ez csak egy kis kóceráj... ha ezeket hagyták volna annak idején...- Meg a malmokat is hagyták volna - fűzi hozzá a mester.- A hatvanas években volt egy olyan hullám a politikában, hogy ezeket a kis üzemeket nyissák meg. Mégse kaptál ipart I- Az volt az új mechanizmus ideje - vetem közbe.- Akkor még nem bírta el az eszme - így Réti mester, majd a sütőipari vállalatnál eltöltött időre emlékezik:- Az igazgatónk azt mondta: nem számít ha elmennek a pékek. Az utcáról behív valakit az fog sütni. Meg is lehetett nézni hogyan. Szóval, ez volt a jelszó. Tudja, mi volt azelőtt az igazgató? Fodrász. Utána elment malomellenőrnek, még a reakcióban, utána jött ugye a fölszabadulás, akkor lett igazgató.- Kevesebbet keresett az uram, mint én a szülőotthonban, pedig az egészségügy se volt megfizetve. Kisütött 7 mázsa kenyeret egy műszakban! I Pontosan akkor, amikor az összes kenyér a polcra és a ládákba kerül, megjelenik az első vevő.- Már ilyen korán fölkelt? - tréfálkozik vele a pékmester. Nemsokára újabb vásárló érkezik, egy fiatalasszony, aki szüretre viszi a kenyeret- Jó szüretet, Zsuzsika! - köszönnek el tőle a háziak. Idős ember jön. Komótosan elrakja a kenyeret szótlanul fizet, aztán kérdezi:- Hallom, a kenyérre is áfát akarnak kivetni?- Csak azt nem tudom, minek - válaszolja a gazda.- Variálnak - teszi hozzá a felesége. I Váltanak még néhány barátságos szót, majd egy éppen most betoppanó fiatalaszszonyhoz fordul Réti Ferenc. - Haragszok magára, Tériké! Az érti a tréfát:- Nem baj, majd megbékül. Nevetünk. Mások jönnek, viszik a kenyeret Középkorú férfi lépi át a küszöböt.- Szép jó reggelt! - így köszön. - Szép jó reggelt! - fogadja a mester. I Beragyog a műhelybe a nap, indul az élet GUTÁI ISTVÁN
