Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-08-12 / 17. szám
1992. augusztus 12. 13 PAKSI HÍRNÖK „Aki sosem élt a sport közelében, az nem érti meg” Beszélgetés Hermész Anitával- Ezt a nagyszerű eredményt csapatban érted el Egyéniben hová helyezed magad a magyar mezőnyben?- Az első 16-ban benne vagyok. Tavaly 8. helyen álltam, de most új sorrend alakul majd ki szeptemberben.-Ha valaki látja a csapatot, hat vidám lányt lát teljes összhangban. Legalábbis gyakorlat közben. De egyébként hogyan jöttök ki egymással? Hiszen nagyon sok időt kell együtt töltenetek- Éppen nemrég beszélgettünk arról, hogy érdekes módon nagyon jól megértjük egymást - az apróbb, jelentéktelen összezördüléseket leszámítva. Az előző csapat többek közt azért is bomlott fel, mert a végsőkig elfajultak a nézeteltéréseik. Sokan csodálkoznak is rajtunk. Szerintem a mi jó közösségünk nagyrészt az edzőknek is köszönhető, jól összefognak minket-Az már eddigi válaszaidból is kiderült, hogy jelenlegi sporttevékenységed meghatározza, befolyásolja az egész életviteledet Mire jut szabad időd? Mi jelenti a kikapcsolódást?- Mindig változó, hogy mikor van szabad időm. Az edzésektől függően hol hét közben, hol hétvégém Olyankor elsősorban a barátommal vagyok (aki szintén sportoló) és persze a családdal. Hobbim a sport mellett nincsen. Ha módom lenne rá, nagyon szeretnék lovagolni, de sajnos erre a környéken nincs lehetőség. Egyébként pedig a szabad időmet tanulásra, az elmaradások pótlására kell fordítanom.- A sikerekkel nagyon sok munka, lemondás jár együtt Sok korodbéli lány el sem tudná képzelni hogy a fárasztó edzések után szórakozás helyett mulasztásokat pótló dolgozatokra, vizsgákra készüljön. Talán fölösleges is megkérdeznem: ugye, mégis megéri?- Persze, hogy megéri! - vágja rá azonnal. - Aki sosem élt a sport közelében, az nem érti meg. Talán haszontalan őrültségnek is tartják. Amikor az EB előtt kiderült, hogy mennyi pótolnivalóm lesz, sőt a 300 órát meghaladó hiányzás miatt augusztusban vizsgát kell tennem, akkor valaki hitetlenkedve, gúnyosan megkérdezte: - „És ez neked megéri, kislányom?” Boldog vagyok, hogy a jó szereplésünkkel utólag válaszolhattam a kérdésére. A mi mulasztásunk nem azonos a lógással!- Térjünk vissza az Európa-bajnoksághoz. A bronzérmetek egy kicsit meglepetés is volt, ugye?- Valóban, úgy utaztunk ki, hogy fogalmunk sem volt; hol végzünk. Úgy számítottunk, hogy örülni fogunk, ha az első tízben benne leszünk. A volt Szovjetunióból ezúttal öt csapat jött; azt hittük, sokkal jobbak lesznek. Az első gyakorlatunk jól sikerült, s a második után már titkon szorítottunk, hogy az ellenfeleink - németek, olaszok, görögök - rontsanak egy kicsit Amikor megtudtuk az eredményt mindenki sírt, még a szurkolótábor is.- Amikor az előbb a lemondásokról beszéltünk, nem is említettük az egyik legérzékenyebb pontot A versenysúlyra gondolok, aminek biztosítása állandó önfegyelemre kényszerít Te hogy állsz ezzel a dologgal?- Hát nekem elég nehéz tartani a súlyom. Nem vagyok egy szerencsés alkat (Ezt aztán tényleg ne vegyék szó szerint!) Versenyek előtt alig eszem valamit két edzés között- Korodat tekintve még a pályád elején tartasz. A sportágad viszont igen szigorúan megszabja a felső korhatárt Mi lesz, ha „kinősz” belőle? Gondoltál esetleg arra, hogy más sportágat válassz?- A Testnevelési Egyetemre szeretnék menni, s ha ez sikerül, akkor az iskola csapatában kell versenyeznem még három évig. Aztán - még nem tudom. Valamit biztosan kitalálok. Talán egyszer ide is visszajöhetek, mint edző.- Lesz utódod a válogatottban? Úgy értem: van, aki a helyedbe léphet Paksról?- Igen. Bogár Szilviának minden esélye megvan rá. A többiek közt is sok tehetséges akad, csak még fiatalok- Az olimpia nyitányakor az úszókkal és a tornászokkal együtt - ha nem is indulóként-ti is kiutazhattatok Spanyolországba. Mesélj nekünk erről!- Az EB után félig jutalomként félig propagandacélból került sor erre az útra. Az olimpián egyelőre még nem szerepel a csapatszám, bár már tervezik a felvételét Az 1995-ös vb-t Budapest szeretné rendezni, ezért a magyarok adtak kinn egy fogadást amelyen mi bemutatót tartottunk Több mint kétszáz vendég, minden érdekelt ország jelen volt A kanadaiak és az osztrákok is pályáztak még. A legjobban persze annak örültünk amikor szabadon strandolhattunk a tengerparton. Gyönyörű volt az idő, kicsit túl meleg is, a szállodánk a tenger mellett, szóval: ritka élményben volt részünk- Tudom, efféle megpróbáltatások előtt nem szabad sok szerencsét kívánni. Ezért búcsúzóul csak annyit mondok: szorítunk neked azon a bizonyos vizsgán. Mint a versenyeken. * * * Éppen a fenti cikk összeállításán dolgoztam, amikor a televízióban bejelentették az örömhírt: Meglepetésre újabb arany született Barcelonában A húszéves Kovács Antal profi módon küzdötte magát a döntőbe, s szerzett aranyat a magyar cselgáncssport számára. Kovács Antal egyébként paksi, edzője Hangyási László. Az első gondolat a szívet melenge tő örömé. A második már kevésbé derűs. Aki nem is tartja valami sokra a sportban elért sikereket, az is kénytelen elismerni: ma igenis az ország figyelmének középpontjába kerülnek és elismerést vívnak ki azok, akik hosszú évek munkájának gyümölcsét most „leszüretelhetik”. Nyíregyházán egy egész város ünnepelte Szabó Tünde második helyét S azt hogy nemcsak a főváros sportolói léphetnek az élvonalba. Ez a paksi fiú itt él köztünk. Meglepetés volt a győzelme, de „akárkiből” nem lesz olimpiai bajnok. A nevét most az egész világ megismerte. Nagy dolog ez! De vajon kellőképpen megbecsüljük az ilyen tehetségeket? Kiutazása előtt szó alig esett róla, sokan azt sem tudták, hogy kijutott az olimpiára. Pedig ő nemcsak Magyarországnak, hanem a városnak is dicsőséget szerzett Legyünk büszkék rá, és mondjuk ki őszinte szívvel: Kovács Anti, köszönjükL. Epilógus Aznap este néhány barát - paksi fiatalok - végigjárták az utcákat, s örömüknek hangot adva megpróbálták „felrázni” egy kicsit az alvó várost De az néma maradt.. P. E.
