Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-15 / 2. szám
1992. január 15. 7 PAKSI HÍRNÖK „Még a régi jogszabályok vannak érv” Beszélgetés dr. Blazsek Balázs jegyzővel- Jegyző úr, ön hogyan tekint vissza az 1991-es évre?- Tavalyelőtt december 17-én választottak meg, s január elsején kezdtem el a munkát. Előtte lényegében más szakterületen dolgoztam. Amikor idekerültem felbomlóban volt a régi szakigazgatási szervek maradványán lévő polgármesteri hivatal. Tehát új feladatként állt előttünk, hogy létre kell hozni egy teljesen új típusú hivatalt, ami több, mint negyven éve nem volt az országban. Tehát még a rutinos közigazgatási szakemberek sem emlékeztek arra, hogy valójában hogyan is nézett ki annak idején egy egységes polgármesteri hivatal. Ezért negyedévi informálódás után tavasszal átalakítottuk a hivatalt, amelyre a testület nagy szótöbbséggel bólintott is, ami azt jelentette, hogy tudomásul vette az átalakítást.- Miben különbözik a jegyző feladata a vb-titkárétól?- A jegyző feladata annyival másabb, mint a régi vb-titkáré - amelynek jogutódja a jegyző -, hogy a hivatalban nincsenek osztályok. Tehát a hagyományos értelemben vett osztályvezetői hatáskörök sem léteznek. Az 1991 őszére tehető, időközben megjelent jogszabályok túlnyomó többsége a jegyzőhöz telepített minden hatáskört. Jelentkeztek új feladatok is, mint például a tűzoltóság szakhatósági feladata, amely azelőtt véleményem szerint soha nem volt tanácsi feladat, mert a tűzoltóság, mint államigazgatási hatósági szerv, járt el a tűzrendészet! ügyekben. Bővült az önkormányzatok, és ezáltal a jegyző hatósági feladatköre az oktatásban és a hagyományos értelemben vett jogorvoslati fórum megszűntével.- A megyei irányítás megszűnte mennyivel nehezítette a munkát jegyző úr?- A város önkormányzati szempontból teljesen önálló lett, ugyanez vonatkozik a jegyző hatáskörére is. Természetesen van fellebbezési fórumunk, de olyan értelemben nincs másodfokú szerv, amely állandóan állásfoglalásokkal, útmutatókkal segítené a munkánkat. Tehát nagyrészt az új jogszabályokból, és a szintén új hierarchiából következően mindent magunknak kell megoldani. Egyébként ez év elejére tehető, hogy megjelenik az utolsó olyan jogszabály, amely a hatósági jogköröket telepíti szét a különböző szervek között. Ezzel együtt, ha szükséges, akkor újabb módosításokat kell még végrehajtani a hivatal szervezetén.- Melyek azok az új tevékenységek, amelyek újként jelentkeznek az önkormányzati rendszer munkájában?- Ami mindenképpen új és az időnk egy részét leköti, az az önkormányzati vagyon rendezése. Az állami tulajdonok szétosztásával az önkormányzatok tekintélyes vagyontömeget szerezhetnek meg. Itt olyan szempontból kell figyelni, hogy minden átalakuló vállalat, amely a magyar állam tulajdonában volt, meg akarja tartani magának a vagyonát, és egyáltalán nem az az érdeke, hogy az önkormányzatok tulajdont szerezzenek. Mindez azt jelenti, hogy nekünk, minden egyes vagyontárgyért meg kell küzdeni. Hiányossága még a munkánknak, hogy nincs meg a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, éppen ezért - bár a hivatal új szervezeti felállásban működik -, még a régi jogszabályok vannak érvényben. Az államigazgatási dolgozók munkaviszonyára vonatkozó jogszabályok alapján végezzük munkánkat. A besorolások, a minősítések stb. a személyzeti anyag is, ez alapján van nyilvántartva. Ügy volt, hogy az országgyűlés a ’91-es év végére megalkotja ezt a törvényt, ám ez eddig még nem sikerült.- Jegyző úr, a törvény hiánya mennyiben hátráltatja munkájukat?- Amíg ez a törvény nincs meg, addig a hivatal átszervezése jogi értelemben nem fejezhető be. Nem tudunk új besorolási számokat adni, tehát a köztisztviselői jogállás tisztázatlan marad. Minőségében akkor lesz teljesen új, ha ez a jogszabály egyfajta létbiztonságot fog teremteni, mind anyagi, mind pedig munkajogi értelemben.- Milyen tervei vannak az 1992-es évre vonatkozóan?- Ha befejeződik a vagyonátadási munka, akkor szeretném a hivatalnak az ügyfélfogadását oly módon gépesíteni, hogy a már meglévő számítógéppark megkönynyítse a népességnyilvántartást az anyakönyv-nyilvántartást, a szociális-segélyezés nyilvántartását stb. Nyilván rászervezéssel tudjuk csak megoldani. Feltétlenül szükséges, hiszen megkönnyíti és meggyorsítja munkánkat. Persze ez attól is függ, hogy a további dekoncentrált szerveket hogyan alakítják ki. Legutóbb például a megyei sporthivatalokat hozták létre, amely végérvényesen a sportigazgatást kivonta az önkormányzatok hatásköréből. Várjuk továbbá még az építésügyi feladatok rendezését, mert csak azután lehet mondani, hogy hogyan fejlesszük tovább a szakmai munkát. Mindenképpen több időt szeretnék majd fordítani a vagyonátadás után a szakmai munkámra is.- Jegyző úr mennyire elégedett a költségvetéssel?- Az én véleményem az, hogy mindenképpen eredmény az, hogy a város működik, és még ilyen helyzetben sem szorulunk állami segítségre. Tehát nem tartozunk a hátrányos helyzetű térségek közé. Marad egy nem nagy, de szép summa fejlesztésre is, amelyet kevés város mondhat el ma magáról Magyarországon. Nincs gond a tömegközlekedéssel, az infrastruktúra úgy ahogy, de működik. Természetesen látványos eredményeket, csak akkor fogunk felmutatni, ha elkészül a szennyvíz-gerinchálózat kiépítése. Nyilván a konkrét eredmények a következő évben fognak jelentkezni. Ezek olyan munkák, amelyek nem mindegyike van szem előtt, azonban a város költségvetését jelentősen megterheli; szinte nem is marad pénz másra. Én bízom abban, hogy a következő két évben - a beruházások befejeztével -, a költségvetésből olyan munkákat is el tudunk majd végezni, amely a lakosság számára is szemmel láthatóbb. Tervezzük, hogy az egész alvéget rákötjük majd a gerincvezetékre, amely csak akkor lesz elérhető, ha a gerincvezeték elkészül.- Mi a véleménye, kell-e a városnak új iskola?- Nehéz nekem magánvéleményt megfogalmazni. Az iskola, az tény, s az is tény, hogy mennyibe kerül. Mennyi lesz a fejlesztési költségvetésünk. Sajnos még nem látom az új oktatási koncepció kidolgozását, s nem látom azt sem, hogy hány osztályos modellt fog megvalósítani az új oktatási törvény. Vajon mennyi lesz a gyermek X év múlva, amikor iskolaéretté válnak a mostani óvodás, bölcsődés gyerekek? Amíg ez nincs, addig megnyugtatóan nem tudnék állást foglalni, hogy egyáltalán kell-e úi iskolát építeni! Nyilván a testület dönt majd ebben a kérdésben is. A véleményem az, hogy nem szabad elhamarkodni a kérdéskört, én ezzel nem azt mondom, hogy évekre halasszuk el a döntést. Láttam olyan elemzést, mely szerint 1997-re a gyermeklétszám mintegy 400 fővel fog csökkenni Pakson, de láttam olyant is, amely éppen az ellenkezőjét bizonyította. Szerintem az mindenképpen meghatározó lesz, hogy a városban hogyan fog alakulni az iparfejlesztés. Vajon lesz-e népesség-elvándorlás, vagy esetleg új beruházások révén újabb népességszaporulat várható.- Jegyző úr, köszönöm a beszélgetést és kívánok sikerekben gazdag új esztendőt! H. NAGY JÚLIA GALÁNTA 1991 Paks és Galánta többéves kulturális együttműködésének jeleként meghívást kaptunk 1991. december 14-15-re a galántai Kodály Zoltán Daloskört 35 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepi karácsonyi hangversenyre. Paks város képviseletében dr. Széchenyi Attila alpolgármester és D. Szabó Mária a Városi Művelődési Központ igazgatója vett részt az igen színvonalas, meghitt hangulatú találkozón. Küldöttségünket a CSEMADOK Járási Bizottságán Mézes Rudolf titkár és Józsa Mónika az énekkar karnagya fogadta. 14-én este az ősi deáki templomban adott hangversenyt élvezhettük, ahol magyar részről a csornai Bárdos Kórus is szerepelt. 15-én Galántán Kodály Zoltán emlékművénél rendezett ünnepségen helyzetük el Paks város tiszteletét jelképező koszorúnkat. Ezt követően a polgármesteri hivatalban tartott fogadáson Horváth Zoltán polgármesterrel és a város vezetőivel beszélgettünk el a két város ügyes-bajos dolgairól, és hívtuk meg őket paksi látogatásra. Az esti ünnepi kórushangversenyen főként Kodály és Bárdos kórusművei csendültek fel, majd befejezésként ismert karácsonyi dalok hangzottak el a Városi Művelődési Központ színháztermében, mely nagy örömöt és maradandó élményt szerzett minden résztvevőnek. Baráti vacsorán búcsúztunk el a nagyon kedves vendégszerető galántai emberektől a ’92. évi találkozás reményében. DR. SZÉCHENYI ATTILA alpolgármester
