Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-07-01 / 14. szám

PAKSI HÍRNÖK 6 1992. július 1. Kedves István! Mellékelt levelemet kérem közölni a Paksi Hírnök következő számában. Méltánytalannak és etikátlannak tartom eljárásodat, ahogy és amilyen mó­don írsz. Rám nézve mindez sértő és hitelrontó. Részemről ez az írás egyfajta hely­reigazítás, aminek megjelentetéséhez ragaszkodom. Nyilván sem rövidítés­hez, sem pedig a levél szerkesztett formában történő leközléséhez nem járu­lok hozzá. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA Levél Gutái Istvánnak Sem veszekedni, sem pedig vitát provokálni nem akarok, kedves Ist­ván, hiszen az elmúlt hónapok alatt bőven volt részem áldásosságában. Ami miatt mégis kurtán-furcsán ér­zem magam, az a legutóbbi szám­ban (1992. június 3.) megjelent „T es­sék, Madám!” című cikked. A baj nem is itt kezdődik, mert mindenki olyan címet választ cikké­nek, amilyet éppen akar. Még csak a 13 soros körmondat sem zavar: lel­ked rajta. Ám, hogy a nyelvészek mit szólnak hozzá, az már más kérdés. Ami viszont engem megdöbbent, az az első bekezdés második, har­madik és negyedik sora, mely így szól: „...a keskeny járdán hömpö­lyög a tömeg a piactér felé, megáll, összetorlódik, testek koccannak egymáshoz, (sic!) testszagok keve­rednek...” Csak emlékeztetőül idézném föl számodra, hogy hangulatában és té­májában két hasonló jellegű írásom is megjelent a Paksi Hírnökben. Az első 1991. július 3-án, Fájdalmaink, míg a második 1992. április 22-én, Árnyékban címmel. A sorrendiséget figyelembe véve hadd idézzem saját gondolataimat: „Körülöttük a dél­előtt okádta magából az embereket, színes összevisszaságban hullám­zott a járdányi tömeg, lökdösve, fal­hoz nyomva a másikat.” „Körülöt­tünk a délelőtt ontja magából az em­bereket, lökdösik, falhoz nyomják egymást. Színes összevisszaságban hullámzik a járdányi tömeg, remeg, lüktet az áradat. Amolyan igazi vásá­ros nap van.” Eddig tartanak hát a mondatok, amelyek akár tetszik, akár nem, vala­hol kísértetiesen hasonlítanak Ist­ván, a fentebb említett írásodhoz. Nos, az idézetek - esetleg az írások - olvasásakor mi is juthat eszébe az embernek? Pro primo: együtt járjuk a piacot, következésképpen a semmi mással össze nem keverhető vásáros napok hangulata ugyanazt a benyomást kelti bennünk. Pro secundo: együtt írunk. Pro tertio: egymás írásait pla­gizáljuk. Persze ez nem igaz - már ami engem illet -, hiszen az idézett művek keletkezését tekintve a Fáj­dalmaink című szociográfia és az Árnyékban című irodalmi riport egyaránt régebbi keletkezésű, mint a Tessék, Madám! című cikk. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy „óvatos duhaj” voltál, mert vájtfülű legyen a talpán, aki első olvasásra azonosságot vél fölfedezni az írások között. Dolgo­dat megkönnyítve, mindazonáltal fi­gyelmedbe ajánlom Pápai Eszter szintén azonos témájú és hangulatú riportját ami a folyóirat III. évf. 18. számában jelent meg (Kis) - piaci körkép feleimmel. Baudelaire óta nagyon sokan ír­tak A szépségről (Párizs, 1857. Fleurs du mal - A romlás virágai) és csak gyanítani tudom, hogy előtte is megfogalmazták költők, esztéták és írók gondolataikat e tárgykörben. Mégsem hiszem, hogy a Wasszikus­­nak számító sorokat valaki is, akár hangulatában, akár pedig formájá­ban utánozni merte volna. Ám mielőtt a nagyképűség vádjá­val illetnél, hadd utaljak az írói sza­badságra, amit te igen sajátságosán értelmezel. Számomra tehát a leg­csekélyebb mértékben sem elfogad­ható az az írói módszer, amelyet kö­vetsz, hiszen az írás felelősség, és tiszta szándékot feltételez. S abban a pillanatban, ha ez megkérdőjelezhe­tő, megkérdőjelezhető morális tartá­sod is. Ha, mint „újságírónak” nin­csenek önálló gondolataid, és létez­ni csak mások árnyékában tudsz, ak­kor jogod sincs az íráshoz, sem pe­dig a publikáláshoz. A nyilvános bocsánatkérés rajtad múlik, bár jól tudom, hogy az átlag­ember nem megbocsájt, hanem akasztófát követel. Paks, 1992. június 7. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA Válasz László-Kovács Gyulának Kurtán-furcsán eljutottál, kedves Gyula leveledben apró tertióhoz: azt állí­tod, hogy plagizálom írásaidat Hasonlítsd össze a ’91. július 3-i Fájdalmaink című szociográfiád és a ’92. április 22-én megjelent Árnyékban című irodal­mi riportod leveledben idézett sorait: az egyikben is színes összevisszaság­ban hullámzott a járdányi tömeg, a másikban is - rá majdnem tíz hónapra. Két írásod és a Tessék, Madám! című bevezetőm általad idézett szövegé­ben három azonos szó van: a hömpölyög, a tömeg és a járda. Úgy gondolod, hogy íróasztalomnál a piaci helyzetről elmélkedvén (mi­közben tehetetlenül rágcsáltam golyóstollamat) kínomban előszedtem a ré­gebbi Hírnökökben megjelent írásaidat és addig-addig hamisítottam, változ­tattam a lopott szavakat és a hangulatot hogy még a vájtfülűek se vegyék észre - első olvasásra? Nem. Május 15-én én is elmentem a piacra és saját szavaimmal leírtam, amit ott láttam, hallottam. Annak ellenére, hogy Baudelaire előttem már járt ott Paks, ’92. június 15. GUTÁI ISTVÁN Búvárbébi Gyerek a vízben! Várnai Péternek, a szakközépis­kola testnevelő tanárának úszásból segédedzői képesítése van és feb­ruártól babaúszással is foglalkozik. „Tavaly, ősz végén láttam egy ri­portot a tévében. A filmen csecse­mők mozogtak, úszkáltak a víz alatt Érdekelt a dolog, ezért utánajártam, így kerültem Budafokra, a Tétényi úti uszodába Karsay Ferenc testne­velő tanárhoz. Ő saját gyerekein (négy van neki) próbálta ki a módszert majd bará­tok, ismerősök csecsemőkorú gyer­mekeinek „úsztatását” vállalta. Az­óta a többi között - Gödöllőről, Ka­locsáról, Sárvárról hordják Buda­fokra a gyerekeket Két hónapig jártam - szombaton­ként - Karsay tanár úrhoz. Eleinte fi­gyeltem, mit csinál, a második nap már részfeladatokat adott: napi nyolc órában óránként harminc­negyven csecsemő fordult meg a ke­zem alatt, majd önállóan dolgoz­tam; kitapasztaltam a mesterséget. Ez speciális egészségvédő prog­ram. A rendszeres, intenzív mozgás hatására ugyanis a babák edzettségi szintje növekszik, ennek következté­ben erősödik a szív, tökéletesebb lesz a keringés, ez magával hozzá a tüdő, az izomzat, a csontozat erősö­dését Oroszországban kétszázharminc­­egynéhány uszodában csinálják ezt, ott figyelték meg: azok a csecsemők, akik részt vettek ezeken a foglalko­zásokon, előbb kezdtek járni, sokkal jobban fejlődött az egyensúlyérzé­kük, harmadannyi volt köztük a lég­úti megbetegedésben szenvedők száma, a koraszülött gyerekek pár hónapos ilyen „edzés” után utolér­ték a fejlődésben normálidőre szüle­tett társaikat. Van már személyes tapasztala­tom is: egy oxigénhiánnyal született kislány, aki huszonhárom hónapos korában nem tudott mást csinálni, mint a hasáról a hátára és visszafor­dulni, egyhónapos intenzív foglalko­zás után segítséggel fel tudott állni. Három hónap után már mászik és több percig egyedül tud állni. Pakson négy ismerősöm csecse­mőivel kezdtem ezt a programot, négy foglalkozás után tizenhatan voltak (hetente két-három alkalom­mal találkoztunk a tanuszodában), most a nyári szünet előtt harminc fölött van a számuk. Ugyanez Szekszárdon is beindult heti egy alkalommal. Amikor híre ment a babaúszásnak, sok olyan szülő megkeresett, akinek bölcső­­dés és óvodáskorú gyermeke van. Arra gondoltam: nemcsak a csecse­mőknek, hanem az óvodásoknak is hiányzik a mozgás, ezt pótolni kell. Ha Pakson körülbelül kilencszáz óvodáskorú gyerek van, a városkör­nyékkel együtt ezerötszáz körül, ak­kor ezt a hiányt pótolni kell. A gon­dolatot tett követte: elmentem vala­mennyi paksi óvodába szülői érte­kezletre, ismertettem javaslatomat az óvodáskorú gyermekek rendsze­res uszodai foglalkoztatásáról. Ennek a lényege a következő: napközben a Búvárbébi Kft. mikro­busza elmegy az óvodákba a gyere­kekért (egyszerre tíz-tizenötöt tu­dunk vinni), az uszodában szakkép­zett oktató foglalkozik velük negy­venöt percig, majd visszavisszük a csoportot az óvodába. Naponta ki­lenc csoportot szállíthatunk, ez hetente úgy hatszázhetven gyereket jelenthet Áz igényfelmérés után kö­rülbelül nyolcszáz középső- és nagy­­csoportos vár arra, hogy a tanme­dencében rendszeresen mozoghas­son és megtanuljon úszni. Ősztől pedig elkezdtem szervezni a vidéki gyerekek uszodai foglalkoz­tatását is; annyira, amennyire a pak­si uszoda befogadóképessége ezt engedi.” Lejegyezte: g. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom