Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-07-01 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1992. július 1. Választottjaink „ Világéletemben a kisemberek közé tartoztam” „Kálózon, Fejér megyében •nevelkedtem. Nagyszüleim és szüleim munkások voltak Aztán Pestre kerültem édesanyámmal, aki egész életében másoknak dolgozott; hogy engem fel tudjon nevelni, házakhoz járt mosni, takarítani” - mondja László Imre. „Egyszerű, szerény életmódot kell folytatni; egymás megértésében teljen az élet Ezt az életfilozófiát nagyszüleimtől örököltem. Tízéves voltam 1945-ben. Van tapasztalatom a háború borzalmairól: Kálóz ötször cserélt gazdát Én még jártam egyházi iskolába is. Majd ezeket összevonták állami iskolákká és a felső tagozat már állami iskolaként működött tovább. ’54- ben érettségiztem élelmiszeripari technikumban Budapesten, az Izabella utcában. Ott tanultam meg a konzerves szakmát Az ’50-es évek „keményebb” idejét tehát középiskolásként éltem végig. A katonaéveket Hároson, Egyeken és Recsken töltöttem, itta völgykatlanban robbanóraktárakat őriztünk” László Imre a Belkereskedelmi Minisztérium megbízásából került, mint minőségi átvevő 1958 januárjában a Paksi Konzervgyárba és azóta tanult szakmájától nem szakadt el.- Miért tart ma ott a magyar konzervipar, ahol tart?- Ennek több oka van. Az egyik: a fejlesztés nem a piachoz igazodott A tervutasításos rendszer alapján megszabták, hogy melyik gyárnak mit és mennyit kell gyártania. A szállítás a szocialista - főként szovjet - piacra irányult ami látszólag jó piac volt, mert abban a pillanatban, amikor Csapnál átért a határon az áru, a fuvarokmányok azonnal felkerültek Budapestre, ahol rögtön fizettek. Nyomták mellé az állami támogatást, a kétszáz százalékot Ez volt ám a jó világ! Ma, amikor más gazdasági feltételek vannak, ez így nem megy tovább. Ma már nem lehet drágán termelni, olcsón eladni és a dotációt beseperni. Az állam nem tudja ezt felvállalni és így padlón van majd’ minden konzervgyár, amelyik ennek a sémának a kiszolgálására rendezkedett be.- Köztudott, hogy a Paksi Konzervgyár csődöt jelentett Hogy tud ebből kilábalni a gyár?- Hosszú távon a konzerválásra, az értékek tartósítására, megőrzésére mindig szükség lesz és ezt csinálja, aki konzervál. A mai inflációs helyzet azonban nem kedvez a gyártás meghitelezésének, az új gépek beszerzésének, a versenyképes technológia kialakításának, így nem igazán adottak a gazdaságos konzervgyártás feltételei.- László úr! Hogyan élte át a rendszerváltást hogyan került kapcsolatba a Kereszténydemokrata Néppárttal?- Nekem könnyű volt a néppártba - hogy úgy mondjam - bejutni, hiszen a keresztény világban éltem addig is, attól nem is szakadtam el soha. Ezt a hitvallást örököltem a családomtól és amikor felnőtté váltam, akkor az eszem után is ezt találtam a legigazabb, a legéletrevalóbb alapelvnek. Igyekeztem is eszerint élni. A rendszerváltással véget ért a diktatúra, esélyt láttam a demokrácia kibontakozására, úgy éreztem: valakinek tenni kell a köz érdekében a keresztény elvek képviseletében is.- Miképpen értelmezi, hogy Pakson ekkora szavazótábort szereztek a kereszténydemokrata képviselők?- Igen, a paksi kereszténydemokrata szervezet komoly szavazóbázissal rendelkezik. Érzelmileg, felfogás szerint a paksi emberek többsége keresztény elveket valló ember, akik a keresztény hagyományokon nevelkedtek. A keresztény értékeket becsülik, a magántulajdonhoz ragaszkodnak, nincs ellenükre a piacgazdaság sem. Úgy érzem, szavazótáborunk igen határozottan és nagyon magabiztosan szavazott a Kereszténydemokrata Néppártra, dacára annak, hogy utolsónak indultunk és nem voltunk igazán kiforrottak.- Nem játszott ebben az is közre, hogy az itteni kereszténydemokratákat dr. Széchenyi Attila neve fémjelezte?- De igen. Nyilvánvaló, hogy hiteles emberek fémjelezhetik a kereszténydemokráciát, pecsovicsok nemigen fémjelezhetik.- Mondjon néhány szóban véleményt a testületi munkáról!- Mi együttműködést vállaltunk a liberálisokkal, mivel nem mások ellen, hanem a közérdekért dolgozunk. Mi együttműködünk minden képviselővel addig, amíg az elveink nem ütköznek. Úgy érzem, ez többé-kevésbé sikerült is. Szerintem ez a szavazásoknál is látszik, hisz nagyon sok esetben a képviselők véleménye teljesen megegyező. Nyilvánvaló azonban, hogy vannak olyan esetek, amikor nem értünk teljesen egyet mint például május 5-én, amikor az egyházi ingatlanok visszadásáról, az egyházi iskolák indításáról volt szó.- Nem érzi túl gyorsnak a katolikus egyháznak az egyházi iskolák indításával kapcsolatos terveit?- Ez nagyon komplex kérdés. Meg kell jegyezni: az egyház nagyon nehéz helyzetbe került azzal, hogy az elmúlt rendszerben szinte kiirtották a papokat az apácákat; nincs utánpótlás, itt vetődik föl a kérdés: kikkel is szeretné működtetni az egyház ezeket az iskolákat Hadd mondjak egy máshonnan vett példát Az előző megyéspüspök, Cserháti József megállapította, hogy Paks súlypontja áttevődött a Kishegyre, ott él a sok fiatal, a sok gyerek, az egyháznak köztük van evangelizációs feladata, hogy az ott élőknek is felkínálhassa a hitet Nagyon sok ilyen város alakult ki Magyarországon, ahol az új városrészek lakosságának a száma ugrásszerűen megnőtt Ezekben a városrészekben az ifjúság nagy része templom nélkül, pap nélkül, Isten nélkül volt kénytelen nevelődni, így érthető, hogy generációk nőttek föl anélkül, hogy bármi pozitívumot is tudnának a hitről és az egyházról. Ennek alapján indult el Pakson is az a gondolat, hogy az új városrészbe templomot kell építeni. Ezt sokan, az Ön szavával élve, túl gyors lépésnek találták akkoriban. Tudott dolog, hogy a templom a tervezett helyére nem épülhetett meg, hanem oda vásárcsarnok került De a templom mégis felépült és csodaként könyvelhető el, hogy az egyházközség pénzalapjának több mint a tízszereséért elkészülhetett A Paksi Atomerőmű is - ha jól emlékszem - ötmillió forintot adott az építkezéshez, ezt nem tekinti csodának? Az életprodukálta csoda, azok után, hogy korábban a helyi egyházközséget nem tekintették tárgyalópartnernek az erőműben. Amikor a kompszerencsétlenség eredeti emlékművét (ami az erőmű építési területére került) szerettük volna a helyszínen felújítani vagy kihozni onnan a századik évfordulóra, szóba se álltak az egyházközség képviselőivel. Ezért készült egy másik emlékmű a nagytemplom előtti téren. Most megkérdezem: hol van akkor az erő? A hitben, vagy a racionalizmusban? Nohát, ha így közelítünk az iskola témájához is és figyelembe vesszük, amit Ön mondott: hogy nincsenek adottságok, hogy nincsenek apácák, papok; ha így nézem, az iskola ilyen szempontból tényleg nem lehet realitás. De akkor hol kell elkezdeni? Nincs iskola, de hívjunk bele tanulót, tanárt, igazgatót apácákat? Hívjunk szerzetest abba az iskolába, amelyik nem létezik? Én úgy érzem, legyen előbb iskola és majd megszervezünk mindent ami kell. Ha nem kapjuk meg az épületet akkor nem is lesz időszerű soha. Sok véleményt hallottam, illetve hallgattam meg, de ezek a vélemények nem egy meglévő iskoláról szóltak. Ez az alfája és ómegája ennek a kérdésnek. FEKETE ARANKA
