Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-05-06 / 10. szám
1992. május 6. 11 PAKSI HÍRNÖK KORMENET K. Józsefné nyugdíjas: ’44-ben volt az utolsó körmenet húsvétkor, aztán, amikor az oroszok bejöttek, utána már nem volt. Elöl mentek az iskolások, a lányok az apácáikkal. Utánuk a papok, aztán a legmagasabb rangú pap (plébános, apát) a baldachin alatt az Oltáriszentséggel. Mellette az egyházközség lámpavivő férfitagjai, Márialányok a feltámadt Jézussal. A menetet a különböző egyletek folytatták (Legényegylet, Iparoskör stb.), mindegyik a maga zászlójával, aztán a nők egyletei (Jézus Szíve, Rózsafüzér Társulat) és a hívek. Az öregek és betegek a körmenet ideje alatt a templomban folytatták az áhítatot. A menetet a tűzoltók egylete védte, kötelükkel kerítve a tömeget. Valamikor a Kereszt utcán mentek föl a Széchenyi térig, onnan a Kossuth Lajos utcán vissza a templomba. A templom bejáratánál kétoldalt a tűzoltók álltak sorfalat Aztán lett ez az útvonal, amit most is bejártunk A menet útján levő házak mind gyertyával, virággal díszítették ablakaikat Mittler János nyugdíjas: Nagyon megható volt a húsvéti körmenet. Régen láttam ennyi embert a templomban. Mikor volt utoljára ilyen? A háború előtt, ’43-ban. Már sokan a fronton voltak. Én akkor 11 éves voltam. Az Oltáriszentség után ment az énekkar, ők vezették a körmeneten az éneket. A Kossuth Lajos utcán föl, a Jámbor Pál utcán le a Szentháromságig, a Főutcán vissza a templom főbejáratáig. Ez volt akkor is az útvonal. A körmenet útvonalán minden ház ablakában, a reformátusokéban, evangélikusokéban is gyertya égett és virág volt. Isgum plébános úr azt mondja, ’50 májusában az úrnapi körmenet volt még ilyen Kaufmann János apát úr vezetésével. Aztán már csak a templomot kerültük meg negyvenen, ötvenen, de ezt is figyelték. Lélekemelő volt ez a nagyszombati körmenet. Tűz a paksi össztűzre A „sekélyes” kérdező másképp látta Tisztelt ismeretlen tudósító! Ez idáig őszintén tiltakoztam minden alkalommal, amikor a hatalmon lévő vagy ellenzékbe szorult politikusok, közéleti személyek a tömegtájékoztatásból áradó félretájékoztatásról beszéltek. Sajnos, a Liberális Klub március 31-i összejöveteléről írt tudósítása (Paksi Hírnök, IV. évf. 8. szám, 1992. április 8.) alapján ezt a nézetemet módosítanom kell. Véleményem szerint az összejövetel hangulata egészen más volt, mint amilyenre az Ön tudósítása alapján következtethetnek a Paksi Hírnököt olvasó várospolgárok. Sekélyes kérdéseim közül az első tulajdonképpen válasz volt a polgármester úr azon kinyilatkoztatására, mely szerint ő „nem kavart nagy viharokat, nem váltott le sorozatban igazgatókat”. Megjegyeztem, hogy egyet azért kavart, a költségvetési üzemben. Az ügy a megyei és az országos sajtóban is nyilvánosságot kapott A kérdésem pedig ezen ügyhöz kapcsolódott, de nem a Dunacenter Kft vagyonát féltettem, hanem a város és az atomerőmű segítségével jól működő közszolgáltató és termelő üzemmé fejlődött, az önkormányzat tulajdonát képező létesítményvárosunk számára is fontos nyereségét Nem egy Renault gépkocsiról kérdeztem, hanem kettőről - esetleg azóta háromról. Úgy érzem ugyanis, hogy a cég által produkálandó eredményt nem pontosították előre, s így a városnak azzal a nyereségrésszel kell majd beérnie, ami marad. Egyébként a hatékonyabb reklámhadjárat érdekében javaslom, hogy néhány dolgozó alá is adjanak reklámautót. Nem kérdeztem volna meg a szavazógép árát ha az önkormányzat gazdálkodásáról időszakonként - mondjuk a Paksi Hírnökben - hiteles tájékoztatást kaphatnánk. A gép ára a köztudatban a polgármester úr által közölt kb. százezer forinttól hat és félmillióig terjed. Mivel az összejövetel témája a városgazdálkodás volt, megkérdeztem: a válaszadást segítendő, miért nincs jelen az önkormányzat gazdasági bizottságának valamelyik tagja? Azt is megkérdeztem: tudja-e ellenőrizni a polgármester úr, hogy a képviselő-testület tagjai milyen módon tartanak kapcsolatot a hajdanvolt választópolgárokkal? Ekkor a polgármester úr demagógnak nevezett és másodszor is arra inspirált, hogy induljak harcba „bizonyos közfunkcióért” a jövőbeni választásokon. Az egyik jelenlevő emiatt, nem pedig az általa sekélyesnek mondott kérdések berekesztése érdekében terelte más témára a beszélgetést, megkérvén a polgármester urat a minősítések mellőzésére. Úgy látom, tisztelt ismeretlen tudósító, hogy Ön semmibe vette ezt az intelmet, mert az újságcikkben folyamatosan minősít Közlöm Önnel, hogy a polgármester úr magyarázata nélkül is van elképzelésem a demokrácia és a közvéleménykutatás lényegéről. Úgy gondolom,"hogy a két választás közötti félidőben végzett reprezentatív felmérés - igen, nem, nem tudom válaszokkal - a polgármester úrnak is hasznára válhatna. Erre vonatkozó ingyenes ajánlatom Jólelkűnek” minősítését is sértőnek tartom. A Polgármesteri Hivatalban és az önkormányzat építési bizottságában talán még megtalálható annak - az érintett lakók 90 százalékának aláírásával hitelesített- a közvéleménykutatásnak az eredménye, amelyben egy újságospavilon elhelyezése és a Kurcsatov úti Csemege áruház melletti rendezetlen terület sorsáról érdeklődtünk. A pavilon elhelyezését illetően a lakók ellenére cselekedett a hivatal, a másik ügyben pedig máig sem teljesítette - anyagiak hiányára hivatkozva - a lakók kívánságát A polgármester úr valóban „fesztelenül” üldögélt, de nem mondanám, hogy a mesterségébe beletanult rutinos közéleti személyiség módjára verte vissza az „össztüzet”. Rövid, lényegre törő válaszok helyett a válasz megértését nehezítő kiselőadásokat hallgattunk. Folytathatnám, de nincs értelme! Az eddigiekből is látható, hogy minek van kitéve egy polgármester és a közügyek iránt érdeklődő várospolgár. Paks, 1992. április 16. BOGÁNCS JÁNOS
