Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-04-22 / 9. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. április 22. ÁRNYÉKBAN Nincs piaci nap, hogy ne lenne ott A zsinagóga falának támaszkodik. Töredezett, füle nélküli vesszőkosárban maroknyi fonnyadt alma, azt kínálja eladásra. Sétabotját a műmárvány falhoz állítja. A helyi választáskor kapta Paks kereszténydemokrata alpolgármesterétől, vigyázza is, mint a szeme fényét Igaz, szüksége nincs rá, bár az idő jócskán elhaladt fölötte. Feleségét alig pár hónapja temette el, ő volt a második. Azóta egyedül él. Gyermekei elköltöztek, mindegyik máshol alapított családot csak néha látogatja őket. Azt mondja, megszokta a magányt, meg aztán dolgozik is zsebkendőnyi kertjében. Ez neki pont elég, a fölösleget pedig eladja.- A szomszédasszony segít - magyarázza s én cserében megekézem, fölszántom a földjét Később mégis hozzáteszi, nősülni szeretne, segítsek rajta, ha tudok. Fényképet is ad. Magas, szálfaegyenes férfi lehetett fiatalabb korában. A nők biztosan megfordultak utána.- Az újságba tegye - biztat s kezével megigazítja fején a kalapot. Körülöttünk a délelőtt ontja magából az embereket, lökdösik, falhoz nyomják egymást Színes összevisszaságban hullámzik a járdányi tömeg, remeg, lüktet az áradat. Amolyan igazi vásáros nap van.- Mennyiért adja az almát, papa? - kérdezi egy hang a hátam mögött- Ötvenért!- Ne hülyéskedjen! - méltatlankodik a férfi, azzal otthagyja.- Ezek mind ilyenek - szorítja meg a karomat. Az öreg, talán ha egy kilót adott el az almából, nem veszi senki. Még kompótnak sem jó, meghámozva marad is belőle, meg nem is. Élni azonban kell, s ahol a szükség hajnalonta a harang szavával beköszön az ablakon, ott ez is számít. Mint a fizetnivaló helypénz. Fejét oldalra hajtva beszél, kezével karéjba fogja maga előtt a teret a Polgármesteri Flivatal felé mutat Innen is jól kivehető a fehér, háromemeletes betonmonstrum. Mondják, a gigantománia alkotta meg az épületet mint az alig pár lépésre található volt MSZMP-székházat Homlokzatán még ma is látszik az ötágú csillag helye. Fáradságot senki nem vesz arra, hogy lemeszelje. Fordult a történelem kereke azóta.- Ordított velem a polgármester - halkan ejti a szavakat, s közben szemével arcomat kutatja. Valamiféle bölcs, ám huncut mosoly suhan át vonásain, de csak egy pillanatra, mert arcéle megkeményedik.- Azelőtt is volt zöldhatár, azon jöttem keresztül Erdélyből Magyarországra. Sok mindent otthagytam, élőt holtat. Most már itt is vannak halottaim. Ismeri Erdélyt? Fejemet rázom, valamikor ’76-ban jártam Romániában, Erdélyt elkerülve. Azóta sem. Bólint kopaszodó homlokán izzadságcsöppek jelennek meg, hüvelykujjával törli le őket majd feje búbjára tolja a kalapot Meleg van, az idő haladtával ritkul a tömeg, árusok szedelőzködnek, autókba rakják eladatlan portékáikat A piachoz ez is hozzátartozik. A sarkon két egyenruhás tűnik fel, az egyik nevet messziről akár rendőröknek is nézhetnénk őket. A közterület-felügyeletről érkeznek vigyázni a rendet vigyázni az emberek nyugalmát. Megállnak a bejárat előtt felállított klasszicizáló szobor előtt, talpazata majd háromszorosa a kisfiút ábrázoló alaknak. Valamikor víz folyhatott a csövén, talán artézi víz. A környék lakossága innen hordhatta a gyógyító, pezsgőerejű innivalót A koszorúba font föliratot ma már szem el nem olvassa. Eső, szél csiszolta simára. Az idő tette a dolgát anélkül, hogy megkérdezte volna. A homokkő rövid életű, de az emberi élet még rövidebb. S talán ez a sors vár a meszeletlen foltra is. Egy torz, egy hamis ideológia szimbóluma tűnik el örökre, pereg le a sárgásfehér falfestékkel. Mi utolsónak maradunk, csak itt-ott látni néhány piacozót ők is sátrukat bontják, elpakolják áruikat minden sietség nélkül, mennek a dolgukra. Az öreg egy elnyűtt táskába borítja a megmaradt almát otthon majd föléteti a disznókkal, hiszen másra úgysem lesz jó. Ma a buszravalót sem kereste meg, szerencséje, hogy ingyen utazhat valahová föl a kömlődi hegyre. Onnan ellátni egészen a túlfélre és végig a Dunán. S látni a partját az Imsósi-erdőt az atomerőmű zöldesszürke tömbjét A mérhetetlen hatalomvágy jelképrendszerét amely mellett úgy törpülnek el a fák, mint ahogyan eltörpülnek a sirálymadarak a szürkén hömpölygő víz fölött. Lokalizációs tornyai árnyékot vetnek a földre, s árnyékot a kiszolgáló, betonig hajló emberre. A mű, a város részévé vált felnőtt ahhoz a Duna-menti kistelepüléshez, amely csak halételeiről volt ismert. Mára ez eltűnt ami megmaradt az csupán a hatos út mellett üzemelő halászcsárda. Forgalma visszaesett, akárcsak a kömlődié. Az emberek mással vannak elfoglalva, építkeznek vagy a szőlőt művelik. Kell a pénz telekre, házra, bútorra, ami nagy kincs és egyre nagyobb lesz, hiszen egy emberi élet is kevés ahhoz, hogy mindez előteremtődjék. Persze azért itt Pakson is akad üresen álló, lakattal elzárt lakás. Az erőmű tartja fenn, biztonsági okokra hivatkozva. Halandó emberek oda nem költözhetnek be, ők legfeljebb járhatják a hivatalt vagy mehetnek az öregistenhez kérni, mert ezekhez az emberekhez közelebb van a mennyország, mint a föld, amelyen járnak. Proletárlét az atomerőmű árnyékában, kemény és kérlelhetetlen világ, felemelkedésre nincs lehetőség, csak a bűnhődésre. Járni az utcát, a kocsmát, mert valahol besoroltattak az örök nyomorúságba. Besoroltattak egy olyan társadalomban, ahol az ember nyűg volt, s ahol az ember megörökölte a múlt monolit rendszerének öszszes gazemberségét. Segíteni rajtuk? Azt kellene... Hallottam, hogy van, aki nem is érzi jól magát, ha nem keres napi 1 milliónál többet. Végignézek az öregen, a ruha, ami rajta van, talán ér ötszázat Ez minden, s a naponta lenyelt alázat, amely vasmarokkal szorítja össze torkát, juttatja mind közelebb Lúdvég földjéhez. Még érzékelem, amint elmenőben mondja:- Aztán az igazat írja ám! Azt írja meg, hogy ordított velem a polgármester. Megígérem. 1991. május LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA A Városi Művelődési Központ Gagarin u. 2., telefon: 11-673,11401 programjaiból: Április 27-én 16 órakor, 28- án 10 és 14 órakor: BUDAPESTI KAMARASZÍNHÁZ VÁLLALKOZÁSI SZÍNHÁZA Frank L Baum ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ zenés mesejáték 2 részben Jegy: 50 Ft 27-én 17 órakor nyílik PÉTER ÁGNES szobrászművész KIÁLLÍTÁSA. 29- én 10 órától BÁLÁS VÁSÁR.
