Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-04-22 / 9. szám

1992. április 22. 7 PAKSI HÍRNÖK Most valamit arról, hogy milyen is ez az arany? Az a mosott vagy szebbik nevén sárarany, ami a Dunából, Mu­rából vagy a Drávából mosással nyerhető ki, nem bányaarany, nem aranyérc, hanem szinte 100%-os finomságú nemesfém. Te­hát nem véletlenül, vagy „tudatlanságukból eredeztethetően” tartották az aranyászok a legtisztább aranynak! Meghatározha­­tóan 22-23 karátos (nagyjából ilyennel dolgoznak a fogászok!), azaz 930-950 ezrelékes finomságú. Mit jelent ez a finomság? Ezer egységet alapul véve, abból 930-950 a színarany, a fenn­maradó 50, illetve 70 részecske pedig többségében ezüst tehát szintén nemesfém. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az erdélyi mosott arany­ban nagyjából negyedrésznyi ezüst van, tehát az „csak” 18 kará­tos, azaz 750-es finomságú. Erről a különbségről már az Erdély­be aranyért járó föníciai, majd görög kereskedők, később pedig a Dáciát leigázó rómaiak is tudtak, s az ilyen „gyengébb” aranyat „fehér aranyat’ elektronnak vagy elektrumnak nevezték, halvá­nyabb színe és nagyobb ezüsttartalma miatt A Duna, Mura és Dráva aranya nagyjából egyforma finomsá­gú, s felvásárlási áruk mégis gyakorta különbözött A Dráva ara­nyáért hosszú-hosszú ideig azért fizették a legmagasabb árat (Mária Terézia uralkodásának végéig), mert az az országban mo­sott legtisztább arany volt Igazolja ezt a „nagy pátenslevélben” történő utalás is a különböző folyóvizek fövenyéből mosott arany - egymástól eltérő - felvásárlási árára. Ez azonban ne té­vesszen meg senkit! Ugyanis nem a Dráva aranya volt tisztább a Dunáénál, hanem a drávai aranyászok mosó és tisztító eljárása volt tökéletesebb a dunai aranyászokénál. Amikor Mária Terézia - erőszakos be­avatkozásával - idegeneket telepített a Dráva mellé, s a bennszü­lött aranyászok onnét elvándoroltak, akkor a dunai aranyért fi­zették a legmagasabb árat A sárarany elnevezés eredetére két magyarázat is ismeretes. Az első szerint a sárga és az arany szó összetoldásából született, de ez a magyarázat legfeljebb valami fontoskodó szobatudósé lehet. A második - és nagyjából helytálló - magyarázat szerint, egyszerűen azért lett sárarany, mert a felületes megfigyelő sze­rint „sárból” mosták... Azért írtam, hogy ez a magyarázat csak nagyjából helytálló, mert az elnevezés ugyan biztosan így szüle­tett, de az említett folyók magyarországi szakaszára egyáltalán nem, vagy csak elenyészően kis részben érvényes. Ugyanis az ezeken a folyamszakaszokon dolgozó aranyászok nem iszapból, nem sárból, hanem szép tiszta kavicsból és ho­mokból mosták az aranyat! Mosás közben igencsak óvakodtak a sártól, iszaptól, s főként az agyagtól, mert ezek mindegyike na­gyon megnehezítheti az aranyszemcsék kinyerését Erről különben majd a munkafolyamat magyarázata közben bővebben is írok. Szerencsére, mindhárom folyó „pártfogásába vette” ezeket az aranyászokat mert máshová rakta (és rakja!) le a sarat iszapot mint az aranyfövenyt tehát az aranyat tartalmazó kavicsos ho­mokot KÉPEK AZ ÜNNEPRŐL Felvételeink a március 15-i megemlékezésen készültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom