Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-01-01 / 1. szám
PAKSI HÍRNÖK 14 1992. január 1. Olvasói levél Elköszön a Paksi Hírnök névadója, de még nem szeretne végleg elbúcsúzni a tisztes Duna-parti polgároktól, akiket igazán csak 1985. augusztus 15-től ismer, amikor 35 évi kecskeméti tartózkodás után a Kishegyi út végére költözött. Mert bizony ez a Kishegy 40 évvel ezelőtt nem is akármilyen kadart termő vidék volt, ami a vörösesszínű mély talajnak köszönhető. í VISSZHANG V_____________________________________________/ Vita helyett Megjelent egy cikk a pár héttel ezelőtti Hírnökben. Biztos voltam benne, hogy írója - egyébként jószándékú - cikkével vihart kavar. Sajnos igazam lett. Szerettem volna személyesen beszélni a riporterrel, ezért hosszas utánjárással megszereztem a munkahelyi telefonszámát. Beszéltem vele, elmondtam neki, hogy sok dologban igaza van, de van amiben szerintem téved. Üljünk le, akár egy pohár sör mellé, és beszélgessünk. Vonakodva bár, de beleegyezett. Megbeszéltük, hogy másnap hol találkozunk, tulajdonképpen ki is vagyok én, és ha közbejön valami, hol talál meg. Másnap a fél 5-ös találkozó elmaradt. Nem jött el. Hat óráig vártam. Telefonszámomat, munkahelyemet megadtam neki. Nem hívott azóta sem. Az újságot író ember háromféleképpen veszítheti el a hitelét. Ebből az egyik, ha nem áll ki a véleménye mellett. De elveszítheti úgyis, ha becsap másokat. A harmadik eset, ha valótlant ír. Nos Szarka úr, Ön legutóbb megtette a harmadikat is! Cikkében állítja: Nietzsche gondolatát írták az auswitzi láger kapujára. Remélem nem tudatosan teszi, csak téved. Ott ugyanis - a mai napig - a „Munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei) cinikus felirat van, nem pedig a „Munka nemesít” című Nietzschének tulajdonított idézet. Nem mindegy! Szarka József úr! Önnek ezek után az én szememben nagyon kevés hitele van. LESKÓ LÁSZLÓ Horváth János ortopédcipész Gyógy cipő- és gyógy betét-készítés, sarokdöntés (parafából) CIPŐ- tágítás-hosszítás,- festés minden színre (feketére 12 havi garancia),- fémsarkalás - egyedi (12 havi garancia),- 0 km-es szerviz díjtalan! Nyitva: keddtől péntekig 14-18 óráig 7030 Paks, Pollack M. u. 38. Telefon: 12-426. Sok derék jó emberrel ismerkedtem meg az óvárosban is, meg az erőmű dolgozói számára még most is épülő lakótelepen. Ilyen derék, magamfajta kontár rigmusoló volt Varga Sanyi bácsi, aki oly hirtelen mondott búcsút a még mindig sárosnak csúfolt földünktől, hogy bizony nem is tudta mindazt versbe önteni, amit gyakori találkozásunkkor oly élvezettel elmondott. Megőrzőm tisztelettel és kegyelettel verseit, mert bizony Sándor bátyám egyenes jellemű és igazságos ember volt, amiért nem is egyszer meghurcolták. Sorolhatnék a jónevű iparosokból, kereskedőkből, értelmiségiekből jó néhányat, akik mindannyian azon fáradoztak, hogy épüljönszépüljön, gyarapodjon ez a Duna-parti kisváros, aminek bizony több hegye is van, nem csak a Kishegy, hanem a Sánchegy, az Öreghegy: de ide sorolhatnám Csámpát, az Ürgemezőt, hogy a többit ne is mondjam... Meg kell említeni szép házait, tiszta rendezett utcáit, s nem hiába kapta meg Annuskáék virágos háza és utcája a Május 1. nevet, a rendes utca és rendes ház kitüntetést. Szerintem továbbra is maradhatna az utca elnevezése, amivel senkit nem sértenénk, csupán ilyenkor télen is eszünkbe jutna a virágzó, napsugaras, éltető május. Nagyon régen volt, amikor gimnazista cserkészként Tolnát-Baranyát én is bebarangoltam, és már nyugdíjasként a Petőfi-túrán felkereshettem azokat a helyeket, amelyekkel kapcsolata volt a forradalmár költőnek, Petőfi Sándornak. Ekkor jártam először igazán Pakson, Sárszentlőrincet is megnézve. Majd 60 évi munkaviszony után, 1985-ben kerültem Paksra, ahol hiába kerestem a Dunán azt a közel 20 vízimalmot, bizony egyet sem találtam belőlük. Legalább egyet kellene felújítani teljes felszereléssel! A Vasúti Múzeum mellett jól illeszkedne, a Paksi Halászcsárda közelében, idegenforgalmi látványként. A sok szép pincét nem is említve. Hat éven át tájékoztattam sok lapot Paks látnivalóiról, eseményeiről, ami aztán néhanéha itt-ott meg is jelent. A városban újjászerveztük azt a mozgalmat, amely mindenkié - ahogy azt a zenére Kodály Zoltán zenepedagógus mondta -, s ez, a nemzetközi eszperantó nyelv, melyről Zamenhofnak is, a nyelv megalkotójának hasonló volt a véleménye: az eszperantó mindenkié! Ennek a közös nyelvnek legfőbb célja közelebb hozni a különféleképpen beszélőket, ezzel is elősegítve a mindnyájunk által óhajtott közmegértést és a békét. Sőt, az eszperantó ismerete könnyebbé teszi más, idegen nyelvek elsajátítását is. Ez volt most már a tényleges nyugdíjas koromban, a magam által elfogadott társadalmi, kulturális céljainak a szolgálata. S ezt folytatom az új lakóhelyem is, ebben a kis községben, az alföld egyik olajmezején. Szánknak is van újságja, találó névvel, „Kisbíró”, amelyben helyet kaptak a most alakult Baráti Eszperantó Csoport hírei is. Most elköszönésként kívánok a nagyrabecsült paksi polgároknak nagyon kellemes, békés és boldog karácsonyi ünnepeket, s eredményekben gazdag új esztendőt. BÁLINT ISTVÁN Alkotótábor Szánkon Szánkon, ebben a háromezer lakosú kisközségben idén nyáron először létesült ifjúsági művészeti alkotótábor. A tábor több oldalú feladatra vállalkozott, amelyhez az anyagi bázist a Lakitelki Alapítvány támogatása teremtette meg. A résztvevők a budapesti és a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskola növendékei voltak. Az ifjú művészjelöltek a vidék szépségeit festményekben, grafikákban mutatták be. Az alkotások azt bizonyították, hogy a művészjelöltek jó úton haladnak, megérdemelték a tábor nyújtotta maradandó, szép élményeket. A táborozók megismerkedtek a falu lakóival, de ellátogattak Szegedre és Kecskemétre is, ahol az ottani képzőművészeti kiállításokat is megnézték. Az anyaország és a romániai magyar ifjak barátsága tovább erősödött, komoly barátságok szövődtek. Bizonyára lesz folytatás. BÁLINT ISTVÁN Szánk
