Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-01-01 / 1. szám

PAKSI HÍRNÖK 14 1992. január 1. Olvasói levél Elköszön a Paksi Hírnök névadója, de még nem szeretne végleg elbúcsúzni a tisztes Duna-parti polgárok­tól, akiket igazán csak 1985. augusztus 15-től ismer, amikor 35 évi kecskeméti tartózkodás után a Kishegyi út végére költözött. Mert bizony ez a Kishegy 40 évvel ezelőtt nem is akármilyen kadart termő vi­dék volt, ami a vörösesszínű mély talajnak köszönhető. í VISSZHANG V_____________________________________________/ Vita helyett Megjelent egy cikk a pár héttel ezelőtti Hír­nökben. Biztos voltam benne, hogy írója - egyébként jószándékú - cikkével vihart kavar. Sajnos igazam lett. Szerettem volna személyesen beszélni a ri­porterrel, ezért hosszas utánjárással megsze­reztem a munkahelyi telefonszámát. Beszéltem vele, elmondtam neki, hogy sok dologban igaza van, de van amiben szerintem téved. Üljünk le, akár egy pohár sör mellé, és beszélgessünk. Vo­nakodva bár, de beleegyezett. Megbeszéltük, hogy másnap hol találkozunk, tulajdonképpen ki is vagyok én, és ha közbejön valami, hol talál meg. Másnap a fél 5-ös találkozó elmaradt. Nem jött el. Hat óráig vártam. Telefonszámomat, munkahelyemet megadtam neki. Nem hívott azóta sem. Az újságot író ember háromféleképpen ve­szítheti el a hitelét. Ebből az egyik, ha nem áll ki a véleménye mellett. De elveszítheti úgyis, ha be­csap másokat. A harmadik eset, ha valótlant ír. Nos Szarka úr, Ön legutóbb megtette a har­madikat is! Cikkében állítja: Nietzsche gondola­tát írták az auswitzi láger kapujára. Remélem nem tudatosan teszi, csak téved. Ott ugyanis - a mai napig - a „Munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei) cinikus felirat van, nem pedig a „Munka nemesít” című Nietzschének tulajdoní­tott idézet. Nem mindegy! Szarka József úr! Önnek ezek után az én sze­memben nagyon kevés hitele van. LESKÓ LÁSZLÓ Horváth János ortopédcipész Gyógy cipő- és gyógy betét-készítés, sarokdöntés (parafából) CIPŐ- tágítás-hosszítás,- festés minden színre (feketére 12 havi garancia),- fémsarkalás - egyedi (12 havi garancia),- 0 km-es szerviz díjtalan! Nyitva: keddtől péntekig 14-18 óráig 7030 Paks, Pollack M. u. 38. Telefon: 12-426. Sok derék jó emberrel ismerkedtem meg az óvárosban is, meg az erőmű dolgozói számá­ra még most is épülő lakótelepen. Ilyen derék, magamfajta kontár rigmusoló volt Varga Sanyi bácsi, aki oly hirtelen mon­dott búcsút a még mindig sárosnak csúfolt föl­dünktől, hogy bizony nem is tudta mindazt versbe önteni, amit gyakori találkozásunkkor oly élvezettel elmondott. Megőrzőm tisztelet­tel és kegyelettel verseit, mert bizony Sándor bátyám egyenes jellemű és igazságos ember volt, amiért nem is egyszer meghurcolták. Sorolhatnék a jónevű iparosokból, keres­kedőkből, értelmiségiekből jó néhányat, akik mindannyian azon fáradoztak, hogy épüljön­­szépüljön, gyarapodjon ez a Duna-parti kisvá­ros, aminek bizony több hegye is van, nem csak a Kishegy, hanem a Sánchegy, az Öreg­hegy: de ide sorolhatnám Csámpát, az Ürge­mezőt, hogy a többit ne is mondjam... Meg kell említeni szép házait, tiszta rende­zett utcáit, s nem hiába kapta meg Annuskáék virágos háza és utcája a Május 1. nevet, a ren­des utca és rendes ház kitüntetést. Szerintem továbbra is maradhatna az utca elnevezése, amivel senkit nem sértenénk, csupán ilyenkor télen is eszünkbe jutna a virágzó, napsugaras, éltető május. Nagyon régen volt, amikor gimnazista cser­készként Tolnát-Baranyát én is bebarangol­tam, és már nyugdíjasként a Petőfi-túrán fel­kereshettem azokat a helyeket, amelyekkel kapcsolata volt a forradalmár költőnek, Petőfi Sándornak. Ekkor jártam először igazán Pak­son, Sárszentlőrincet is megnézve. Majd 60 évi munkaviszony után, 1985-ben kerültem Paksra, ahol hiába kerestem a Du­nán azt a közel 20 vízimalmot, bizony egyet sem találtam belőlük. Legalább egyet kellene felújítani teljes felszereléssel! A Vasúti Mú­zeum mellett jól illeszkedne, a Paksi Halász­­csárda közelében, idegenforgalmi látvány­ként. A sok szép pincét nem is említve. Hat éven át tájékoztattam sok lapot Paks látnivalóiról, eseményeiről, ami aztán néha­­néha itt-ott meg is jelent. A városban újjászerveztük azt a mozgal­mat, amely mindenkié - ahogy azt a zenére Kodály Zoltán zenepedagógus mondta -, s ez, a nemzetközi eszperantó nyelv, melyről Zamenhofnak is, a nyelv megalkotójának ha­sonló volt a véleménye: az eszperantó min­denkié! Ennek a közös nyelvnek legfőbb célja közelebb hozni a különféleképpen beszélő­ket, ezzel is elősegítve a mindnyájunk által óhajtott közmegértést és a békét. Sőt, az esz­perantó ismerete könnyebbé teszi más, ide­gen nyelvek elsajátítását is. Ez volt most már a tényleges nyugdíjas ko­romban, a magam által elfogadott társadalmi, kulturális céljainak a szolgálata. S ezt folyta­tom az új lakóhelyem is, ebben a kis község­ben, az alföld egyik olajmezején. Szánknak is van újságja, találó névvel, „Kis­bíró”, amelyben helyet kaptak a most alakult Baráti Eszperantó Csoport hírei is. Most elköszönésként kívánok a nagyrabe­­csült paksi polgároknak nagyon kellemes, bé­kés és boldog karácsonyi ünnepeket, s ered­ményekben gazdag új esztendőt. BÁLINT ISTVÁN Alkotótábor Szánkon Szánkon, ebben a háromezer lakosú kisközségben idén nyáron először létesült ifjúsági művészeti alkotótábor. A tábor több oldalú feladatra vállalkozott, amelyhez az anyagi bá­zist a Lakitelki Alapítvány támogatása teremtette meg. A résztvevők a budapesti és a ma­rosvásárhelyi művészeti szakközépiskola növendékei voltak. Az ifjú művészjelöltek a vidék szépségeit festményekben, grafikákban mutatták be. Az alkotások azt bizonyították, hogy a művészjelöltek jó úton haladnak, megérdemelték a tábor nyújtotta maradandó, szép élmé­nyeket. A táborozók megismerkedtek a falu lakóival, de ellátogattak Szegedre és Kecske­métre is, ahol az ottani képzőművészeti kiállításokat is megnézték. Az anyaország és a ro­mániai magyar ifjak barátsága tovább erősödött, komoly barátságok szövődtek. Bizonyá­ra lesz folytatás. BÁLINT ISTVÁN Szánk

Next

/
Oldalképek
Tartalom