Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-03-25 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1992. március 25. Március, 1992 Az én generációm semmit sem tudhatott ötvenhatról, az én nemzedékem keveset tudhatott a magyar márciusról, hiszen leikéből kilopták ama sokat emlegetett történelemkönyvek annak idején az önmaga tisztességéhez való jogot. Mi előbb tanultuk meg kisgyermekként, hogy ki volt Vlagyimir Iljics, mit jelent az emberiség számára a Nagy Október, mint önmagunk becsülését. Ám nőttünk, vele értelmünk, igazságérzetünk is, álmaink is nőttek. És megérkeztek a március tizenötödikék, velük érkezett meg fiatal tenniakarásunk, velük érkezett meg keserű eszmélésünk is. Akár Görgey könnycseppjei ama bizonyos fegyverletételnél, „Uraim nincs értelme a további küzdelemnek, Uraim le kell tennünk fegyvereinket!” Igen, igaza volt. Az ágyuk, golyó és puskapor nélkül, a puskák golyó és puskapor nélkül, csak a szuronyok, a magyarságunkba, szebb jövőnkbe, igazságunkba vetett hit maradt meg, és az ő részéről elkerülni kívánt mészárszék. És voltak március tizenötödikék, amikor konok, magyarként élniakarásunkat gumibotokkal próbálták kiverni fejünkből áruló honfitársaink. Pakson 1981-ben rendeztünk irodalmi estet, mely később egyesek munkahelyéről való eltávolításával, mások folyamatos megfélemlítésével és megint mások felelősségre vonásával végződött. Kibírtuk, hiszen annyi mindent kibír az ember. Megalázhattak minket, letéphették gallérunkról a kokárdát, arcunkat belecsavarhatták a magyar trikolórba és összetörhették. Annyi mindent kibír az ember. Mégis úgy éreztük, mi vagyunk a szép arcú bátor magyar ifjúság, hogy a mi hitünk egy értelmesebb, szebb magyar jövő letéteményese. Igen, mint az a bizonyos, legendák szülte madár (a főnix görög-római mondákban szereplő madár, amely elégeti magát s hamvaiból megújulva kel életre), hamvaiból minden márciusban újra éledt bennünk, igen, amíg létezik magyar, amíg magyarul beszél, újra fog éledni. Igen, sokakat megaláztak és megöltek, mégis tanúm a történelem, amire ők vállalkoztak, nem tudták megölni. Tudom, nem feltétlenül érzi helyénvalónak mindenki, mégis idézem Hemingwayt: „Az embert meg lehet ölni, de legyőzni soha.” Nincs még teljes békesség köztünk, álmaink készülődnek. Beteljesülésük viszont reménységes. Súlyos gondjainkon túl, mégis megkockáztatom a kijelentést: élni fogsz Magyarország, élni fogunk! Szép tavaszt mindannyiunknak! SZARKA JÓZSEF A HÉT LEVELE Paksi Hírnök Szerkesztősége, Paks Köszönetét mondunk a szociális otthon lakói nevében, hogy adományukkal hozzásegítettek bennünket egy video vásárlásához. Az idős, megfáradt, beteg embereknek nehéz mosolyt varázsolni az arcukra, ez Önöknek sikerült. Ennél nagyobb köszönet talán nincs is. Ha érdemesnek ítélik, akkor a köszönő sorainkat szíveskedjenek a következő Paksi Hírnök számában megjelentetni. Paks, 1992. március 5. Tisztelettel: PACH FERENCNÉ szoc. otthon vez. Köszöntjük Mattioni Esztert! Előző számunkban ezeken az oldalakon köszöntöttünk minden hölgyet a nőnap alkalmából, többek között Mattioni Eszter Kórus című művének fotójával. Most valamennyi kollégánk és paksi művészetszerető nevében őt köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Lakitelek Alapítvány 1992. Az egyik díjazott: Gutái Istvánné A Lakitelek Alapítvány az idei évben is pályázatot hirdetett, melyben egyszeri összeggel kívánta támogatni a különböző művelődési intézmények közművelődési programjait. Áz 1992. február 15-i eredményhirdetéskor a Városi Művelődési Központ pályázata nyert különböző összegű támogatást. Ez alkalomból kérdeztem Gutái Istvánnét, az alapítvány egyik díjazottját.- Milyen programmal pályázott erre a díjra?- A pályamunkámmal elnyert díj összegét a Városi Művelődési Központ videotéka bővítésére, fejlesztésére fogom beruházni, mert köztudott, hogy Pakson a mozik megszüntetésével a filmek bemutatása megoldatlanná vált.- Igen. Nap mint nap hallom én is a fiatalok jogos méltatlankodását a mozik megszüntetése miatt, hiszen a mozi egy biztos és folyamatos kulturált szórakozást nyújtott az emberek számára. Ezek a fiatalok így jobb híján átpártoltak a zajos és drága diszkókba, illetve bárokba...- Nos, figyelembe véve a mozihiányt is, többek között arra gondoltunk, hogy a fiatalok s természetesen az idősebb korosztály számára is, lehetővé tesszük ismét a különböző filmek megtekintését. Elsősorban a magyarság közelmúltjának történelmét bemutató dokumentumfilmek forgalmazása, bemutatása megoldatlan. Egy egész generáció nőtt fel hamis történelmi tudattal, ezért is oly nagy e filmek fontossága. A videózás elterjedése lehetővé teszi, hogy kisebb-nagyobb közösség is megismerhesse ezeket a filmeket. Már könyvtárunk videotárának megtervezésekor (1986) is nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a jelen eseményeit, a múlt feltáratlan történéseit bemutassuk az érdeklődőknek, ezzel ellensúlyozva a tömegtájékoztatás egyoldalúságát. Így az indulástól kezdve beszereztük és kikölcsönöztük a Fekete Doboz kazettáit, néhány BBS-filmet és Sára Sándor Pergőtüzének filmfolyamát Az évek múltával egyre bizonyosabbá vált, hogy a könyvtár hagyományos funkcióját kell erősíteni: értékek őrzését és közvetítését Ezért nagyon hamar letettünk arról, hogy a közönség igénye után loholva, és a sok videokölcsönzővel versenyezve gyűjtsük a szórakoztatóipar termékeit Ezzel azonban vállaltuk, hogy rendkívüli utánjárásba és sok pénzbe fog kerülni a kazetták beszerzése. Minden akadályozó tényező ellenére szeretnénk kitartani elképzeléseink mellett Tervünk tehát mintegy 15 darab videokazetta megvásárlása, amelyek Sára Sándor, Zsigmond Dezső és Erdélyi János ’56-os filmjeit illetve ifj. Schiffer Pál és a Gulyás testvérek alkotásait tartalmazzák. Ezenkívül szándékunkban áll még egy kivetítőernyő vásárlása is. Egy másik pályázat segítségével Tompa László színművész mutathatja be előadóestjeit a környező települések iskoláiban és művelődési házaiban. Az információs iroda nyári népművészeti tábor rendezésére, megszervezésére nyert támogatást A pályázóknak szívből gratulálok és azt kívánom, hogy még nagyon sokáig munkálkodhassanak a nép, a költő szavaival élve „az istenadta nép” szellemi felemelkedésének érdekében... KUT1 HORVÁTH GYÖRGY
