Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-03-25 / 7. szám

PAKSI HÍRNÖK 8 1992. március 25. Március, 1992 Az én generációm semmit sem tudhatott ötvenhat­ról, az én nemzedékem keveset tudhatott a magyar márciusról, hiszen leikéből kilopták ama sokat emlege­tett történelemkönyvek annak idején az önmaga tisz­tességéhez való jogot. Mi előbb tanultuk meg kisgyer­mekként, hogy ki volt Vlagyimir Iljics, mit jelent az em­beriség számára a Nagy Október, mint önmagunk be­csülését. Ám nőttünk, vele értelmünk, igazságérzetünk is, ál­maink is nőttek. És megérkeztek a március tizenötödi­kék, velük érkezett meg fiatal tenniakarásunk, velük ér­kezett meg keserű eszmélésünk is. Akár Görgey könny­cseppjei ama bizonyos fegyverletételnél, „Uraim nincs értelme a további küzdelemnek, Uraim le kell tennünk fegyvereinket!” Igen, igaza volt. Az ágyuk, golyó és puskapor nélkül, a puskák golyó és puskapor nélkül, csak a szuronyok, a magyarságunkba, szebb jövőnkbe, igazságunkba ve­tett hit maradt meg, és az ő részéről elkerülni kívánt mé­szárszék. És voltak március tizenötödikék, amikor konok, ma­gyarként élniakarásunkat gumibotokkal próbálták ki­verni fejünkből áruló honfitársaink. Pakson 1981-ben rendeztünk irodalmi estet, mely később egyesek mun­kahelyéről való eltávolításával, mások folyamatos meg­félemlítésével és megint mások felelősségre vonásával végződött. Kibírtuk, hiszen annyi mindent kibír az em­ber. Megalázhattak minket, letéphették gallérunkról a kokárdát, arcunkat belecsavarhatták a magyar trikolór­ba és összetörhették. Annyi mindent kibír az ember. Mégis úgy éreztük, mi vagyunk a szép arcú bátor magyar ifjúság, hogy a mi hi­tünk egy értelmesebb, szebb magyar jövő letéteménye­se. Igen, mint az a bizonyos, legendák szülte madár (a főnix görög-római mondákban szereplő madár, amely elégeti magát s hamvaiból megújulva kel életre), ham­vaiból minden márciusban újra éledt bennünk, igen, amíg létezik magyar, amíg magyarul beszél, újra fog éledni. Igen, sokakat megaláztak és megöltek, mégis ta­núm a történelem, amire ők vállalkoztak, nem tudták megölni. Tudom, nem feltétlenül érzi helyénvalónak mindenki, mégis idézem Hemingwayt: „Az embert meg lehet ölni, de legyőzni soha.” Nincs még teljes békesség köztünk, álmaink készülődnek. Beteljesülésük viszont reménységes. Súlyos gondjainkon túl, mégis megkockáztatom a ki­jelentést: élni fogsz Magyarország, élni fogunk! Szép tavaszt mindannyiunknak! SZARKA JÓZSEF A HÉT LEVELE Paksi Hírnök Szerkesztősége, Paks Köszönetét mondunk a szociális otthon lakói nevében, hogy ado­mányukkal hozzásegítettek bennünket egy video vásárlásához. Az idős, megfáradt, beteg embereknek nehéz mosolyt varázsolni az ar­cukra, ez Önöknek sikerült. Ennél nagyobb köszönet talán nincs is. Ha érdemesnek ítélik, akkor a köszönő sorainkat szíveskedjenek a következő Paksi Hírnök számában megjelentetni. Paks, 1992. március 5. Tisztelettel: PACH FERENCNÉ szoc. otthon vez. Köszöntjük Mattioni Esztert! Előző számunkban ezeken az oldalakon köszöntöt­tünk minden hölgyet a nőnap alkalmából, többek között Mattioni Eszter Kórus című művének fotójával. Most valamennyi kollégánk és paksi művészetszerető nevében őt köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Lakitelek Alapítvány 1992. Az egyik díjazott: Gutái Istvánné A Lakitelek Alapítvány az idei évben is pályázatot hirdetett, mely­ben egyszeri összeggel kívánta tá­mogatni a különböző művelődési intézmények közművelődési prog­ramjait. Áz 1992. február 15-i ered­ményhirdetéskor a Városi Műve­lődési Központ pályázata nyert kü­lönböző összegű támogatást. Ez alkalomból kérdeztem Gutái Ist­­vánnét, az alapítvány egyik díja­zottját.- Milyen programmal pályá­zott erre a díjra?- A pályamunkámmal elnyert díj összegét a Városi Művelődési Központ videotéka bővítésére, fej­lesztésére fogom beruházni, mert köztudott, hogy Pakson a mozik megszüntetésével a filmek bemu­tatása megoldatlanná vált.- Igen. Nap mint nap hallom én is a fiatalok jogos méltatlan­kodását a mozik megszüntetése miatt, hiszen a mozi egy biztos és folyamatos kulturált szórako­zást nyújtott az emberek számá­ra. Ezek a fiatalok így jobb híján átpártoltak a zajos és drága disz­kókba, illetve bárokba...- Nos, figyelembe véve a mozi­hiányt is, többek között arra gon­doltunk, hogy a fiatalok s termé­szetesen az idősebb korosztály szá­mára is, lehetővé tesszük ismét a különböző filmek megtekintését. Elsősorban a magyarság közel­múltjának történelmét bemutató dokumentumfilmek forgalmazá­sa, bemutatása megoldatlan. Egy egész generáció nőtt fel hamis tör­ténelmi tudattal, ezért is oly nagy e filmek fontossága. A videózás elterjedése lehetővé teszi, hogy kisebb-nagyobb közös­ség is megismerhesse ezeket a fil­meket. Már könyvtárunk videotá­rának megtervezésekor (1986) is nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a jelen eseményeit, a múlt fel­táratlan történéseit bemutassuk az érdeklődőknek, ezzel ellensúlyoz­va a tömegtájékoztatás egyoldalú­ságát. Így az indulástól kezdve be­szereztük és kikölcsönöztük a Fe­kete Doboz kazettáit, néhány BBS-filmet és Sára Sándor Pergő­tüzének filmfolyamát Az évek múltával egyre bizonyo­sabbá vált, hogy a könyvtár hagyo­mányos funkcióját kell erősíteni: ér­tékek őrzését és közvetítését Ezért nagyon hamar letettünk arról, hogy a közönség igénye után loholva, és a sok videokölcsönzővel versenyez­ve gyűjtsük a szórakoztatóipar ter­mékeit Ezzel azonban vállaltuk, hogy rendkívüli utánjárásba és sok pénzbe fog kerülni a kazetták be­szerzése. Minden akadályozó ténye­ző ellenére szeretnénk kitartani el­képzeléseink mellett Tervünk tehát mintegy 15 darab videokazetta meg­vásárlása, amelyek Sára Sándor, Zsigmond Dezső és Erdélyi János ’56-os filmjeit illetve ifj. Schiffer Pál és a Gulyás testvérek alkotásait tar­talmazzák. Ezenkívül szándékunkban áll még egy kivetítőernyő vásárlása is. Egy másik pályázat segítségével Tompa László színművész mutat­hatja be előadóestjeit a környező te­lepülések iskoláiban és művelődési házaiban. Az információs iroda nyá­ri népművészeti tábor rendezésére, megszervezésére nyert támogatást A pályázóknak szívből gratulálok és azt kívánom, hogy még nagyon sokáig munkálkodhassanak a nép, a költő szavaival élve „az istenadta nép” szellemi felemelkedésének ér­dekében... KUT1 HORVÁTH GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom