Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-11-20 / 20. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1991. november 20. KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI Veréssel büntették a „rosszakat” a paksi erőműben • Csínytevésnek minősítették ATOMI KÖRMÖSÖK (MÁSODKÖZLÉS) Nagyon kérem a kedves olvasót hogy amikor e cikk első bekezdésének végére ér, szíveskedjen azt újból elolvasni. Ugyanis első látásra tényleg hihetetlen a történetsor. Mármint az, hogy a Paksi Atomerőmű speciális mérések csoportjában a csoportvezető testi fenyítést vezetett be a rosszakkal szemben, ám jutalmazta a jókat Az már más kérdés, hogy nem zsebből fizetett, hanem a „kitüntetettek” helyett maga blokkolt azaz bércsalást követett el az olykor alaposan elfenekelt és elfenekeltetett munkatársaival egyetemben. Isaura? Középkor? A valóban a középkorra emlékeztető ügyről azért is szólni kell, mert a történtek egészen vadak. Az atomerőmű folyamatirányítási főosztályához tartozó irányítástechnikai osztály egyik csoportja az analitikai mérésekkel foglalkozik. A főosztályon összesen 370-en, az osztályon 100 körül, az említett csoportban viszont mindössze hatan-nyolcan dolgoznak. Ez utóbbiak közvetlen munkakapcsolatban szinte nincsenek is más részlegekkel. Éveken át szép csendesen tették a dolgukat, s azt meg kell említeni, hogy műszaki eredményeik kiválóak voltak. A csoportban folyó „belső” dolgokról nemigen tudott senki, legfeljebb utólag visszagondolva tűnnek gyanúsnak és furcsának bizonyos momentumok. Az ügy úgy pattant ki, hogy az egyik dolgozó, kvázi csoportvezető-helyettes, akit Baranyai Lászlónak hívnak, kék-zöld foltokkal ment haza. A foltok származásáról szóló mesét testvére nem vette be, hanem elcipelte orvoshoz, látleletért. Majd fölkereste Simon Pétert, az üzemviteli igazgatót és részletesen kipakolt a csoportban folyó megalázó, megdöbbentő dolgokról. Simon Péter már egy lezárt vizsgálatról tájékoztatja lapunkat, s elmondja, hogy számukra mindez nagyon kellemetlen, de a történteken nincs mit tagadni. Igaz, hogy a fegyelmi vizsgálat során a testi fenyítést nem igazán tudták bizonyítani, de a csalást, azaz a jutalmazást igen. A fémvonalzós körmösöket az emberek ugyan elismerték, de Gonda György csoportvezetővel együtt a feudális klímához szokott beosztottak is csupán csínytevésnek minősítették azt. Mélyen hallgatnak viszont - és érhetően - a fenékbe rúgásokról, a fémhuzallal odasózott ötökről, tizenötökről. Megalázott emberek. Heitzmann Albert főosztályvezető úgy mondja, hogy az első meghallgatáson mindenki mindent tagadott. Aztán szép sorjában kiderültek a dolgok, amelyeket bizonyítani is lehetett, tehát a „szadizásra” ezek után túlzottan nem is irányult a vizsgálat. Más dolgokat nehezebb volt kideríteni. Keményen manipuláltak a jelenlétet regisztráló órával, mégpedig oly módon, hogy Gonda a jó fiúknak blokkolt, amikor azok éppen kiskertjüket művelték, vagy ki tudja, hol élvezték a jól megfizetett szabadnapot. Az emberek nem mehettek panaszra. Részben azért, mert Gonda sakkban tartotta és kirúgással fenyegette őket, no meg az egész főosztálynak Gonda volt a főbizalmija, s ahogyan mondta, „bárkit könnyedén elintézek”. A fegyelmi vizsgálat lezárult Gondát, Baranyait és még két dolgozót fegyelmi úton elbocsátottak, a csoport másik két tagjának alaposan lecsökkentették az alapbérét, a művezető - aki állítólag sejtette Gonda kényúri zsarnokoskodását és módszereit - nemcsak figyelmeztetésben részesült, hanem az anyagi konzekvenciákat is viselnie kell. Az osztályvezetőt írásban figyelmeztették. A főnökök a fegyelmi döntés keménységét jogosnak és indokoltnak tartják. Még szép, tesszük hozzá. De megkérdezzük: eszébe jutott-e közben valakinek, hogy miképp kerülhetett sor egyáltalán ilyesmire Európában, egy atomerőműben, néhány esztendőre a második ezredfordulótól? Lehet, hogy Paks környékén még a dinoszauruszok is élnek? V. HORVÁTH MÁRIA VITAINDÍTÓ: Rendszerváltás - De merre? Érdekes cikksorozat születhetne, ha betekintést kaphatnánk, milyen változásokat hozott mindennapi életünkbe társadalmi rendszerünk változása. Nemzetünk megújhodását reméljük az elkeserítő gazdasági bajok közepette is. Erre kormányprogram is készült, s most keserű szájízzel tapasztaljuk a megvalósítást. A világbank diktál. Mi engedelmeskedünk? A világbanki elemzés szerint Magyarország túl sokat költ az egészségügyre és az oktatásra, ezeknek a költségeknek a radikális csökkentését javasolja. Mindkét terület siralmas helyzetét ismerjük, gondolom minden olvasónak megvan a véleménye a támogatás csökkentéséről... Mielőtt a ’92-re tervezett számadatokat sorolnám, emlékeztetőül még néhány adat: az 1991-ben megvalósuló közel 40%-os inflációt az állami költségvetés mindössze 10%-os dologi és átlagosan 20%-os bérautomatizmussal fedte le az oktatási ágazatban. (Ezt kellett a helyi önkormányzatoknak pótolniuk - ahol tudták és akarták is.) A közoktatás hátrányosabb helyzetbe került az országban többszáz iskolában kényszerültek tanulócsoportok öszszevonására, óvodai csoportok megszüntetésére. A múlt rendszerben az állami költségvetésben mindig a maradékelv érvényesült - az jutott az oktatásnak, ami maradt. Én ma? Vezető politikusaink a választások előtt és manapság is hangoztatják az oktatás prioritását, mondván, hogy ez a nemzet felemelkedésének záloga. S mit mutatnak az 1992-es költségvetési irányelvek? A tervezet így fogalmaz: „Arra van szükség, hogy az állam vonuljon vissza a feladatvállalásból...” Ezt a szándékot híven tükrözi is a dologi kiadásokra tervezett 5%-os fejlesztés a közoktatás területén. Az államigazgatásban ugyanez a törekvés nem mutatkozik. A minisztériumok és országos hatáskörű szervek tervezett támogatása 24,1%kal növekedne. (Például a Legfelsőbb Bíróság 56,4%, Állami Számvevőszék 40,3%, Munkaügyi Minisztérium 167,9%.) Ugyanakkor az önkormányzatok állami hozzájárulása 11,6% lenne. Irány az Európaház? Ahol a Világbank javaslatai szerint intézkedtek - pl. Marokkó, Tobago, Chile, Bolívia -, sikerült a közoktatást teljesen lezülleszteniük: az épületek rossz állapotban vannak, csökkentették az iskolaköteles kort és a pedagógusképzés időtartamát stb. Európa közepén élünk, ne a fejlődő országok legyenek a példaképeink! A közoktatás finanszírozása állami feladat, nem lenne szabad ezt az önkormányzatokra hárítani. Gyermekeink és a nemzet jövőjéről van szó! A gyerekek egyszer gyerekek, soha többé nem pótolhatjuk, amit most elmulasztunk. -RÓKulturális ajánlataink November 26-án (kedd) 19 órakor a Budapesti Kamaraszínház előadásában bemutatják a Charley nénje című zenés vígjátékot három felvonásban. Belépődíj: 100 Ft. November 21-én 18 órakor az ESZISportcsarnokban a Republic együttes koncertet tart. Belépődíj: 160 Ft a helyszínen megváltható. Tanfolyamok November 22-én és 29-én 17.00- 20.00 óráig Öntisztító meditáció I. fokozat A tanfolyam ára: 1000 Ft. November 23-24-én, 30-án és december 1-jén Talpmasszázs haladó tanfolyami tanfolyam ára: 3000 Ft+vizsgadíj.
