Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-01-17 / 1. szám
Erkölcsi levelei Újév - ünnep, új év - áremelés. Bár ez így már nem igaz. Eddig csak az évfordulóktól tartottunk, meg attól, ha vezetőnk repülőre szállt vagy különvonatra. Ma naponta az üzletekbe bemenni félünk. Laposodó életszínvonalunk keserű vonásokat húz sminkünkre. Az ünnepre készülni kell, lelkileg is, de azért nem árt betérni valami harapnivalóért a boltokba. Mit szólna családunk, ha lelkünk beiglijével, töltött káposztájával raknánk meg az ünnepi asztalt. No, azért van, ami nem változott. Már évek óta azt halljuk, nehéz idők várnak ránk, de állítólag kilábalunk. Van még erő ebben az országban, s van még annyi tartalék, hogy kivergődjünk a slamasztikából. Ha másba nem, egy újabb slamasztikába. Ez hasonló, mint a csöbör-vödör esete. Egy különbséggel: nincs csöbrünk, mert akinek volt, bevitte a közösbe, a vödröt pedig megette az idő. Újat venni? Hát... Van kiút - mondják, de miért nem tudhatják, hol áll a jelzőtábla? Addig is, míg várunk a kitűzésére, lelkem pezsgőjével köszöntőm az új esztendőt, és kívánok mindenkinek békés, türelemben gazdag új évet. ALMÁDI ÉVA Seneca 130. levele így tégy, Luciliusom: nemcsak az külső, hanem az belső lelki vitézségre is nagy figyelmet fordíts. Ápold és csiszold minden cselekedetedben a lelki nagyságokkal a kapcsolatot. Ne hagyd, hogy a mindennapi cselekedeteid ellentmondásba kerüljenek lelkiismereted iránymutatásaival. Néró hiába feszíti keresztre az újhitűeket, a keresztények - bár még kevesen vannak - hitét nem tudja megtömi. Ők szegényként halnak meg az égő kereszteken, de tudd meg Luciliusom, hogy gazdagon távoznak közülünk. írod: egyik köztiszteletben álló barátod felesége - bár rászorulva nincs - rendszeresen dézsmálja a helyi kereskedők olajbogyóit és a kis üvegcsékben tárolt nektárjaikat. Azt írod, sajnálod barátodat, mert egy ilyen aszszony tönkreteszi, és már buzdítottad is: száműzze asszonyát a városból. Bocsáss meg Lucilius, de ezen vélekedésed és tanácsod nemtetszésemet váltotta ki. Hidd el, nem az a megoldás, hogy elküldöm magam mellől a lelki szegényeket. Pontosan ellenkezőleg kell cselekedni, barátom! A hozzám közelálló, ám ingatag személyt nekem kell lelkileg ismét erőssé tennem, mert lehetséges, hogy nekem is közöm van az ő elítélendő cselekedeteihez. Cselekedj hát, Lucilius, úgy, ahogyan én tenném a helyedben. Arra venném rá barátomat, vonuljon vissza a közélettől, próbálja felesége lelki bajait orvosolni. Amennyiben így cselekszik, jót tesz szerencsétlen asszonyával, és az iránta táplált köztisztelet sem halványul el, hanem még jobban erősödik. Barátom, Lucilius, gyengeségünket és hibáinkat azzal csak leplezzük - ideig-óráig -, ha úgy teszünk, mintha nem lennének, ám ezzel a cselekedetünkkel még jobban ártunk önmagunknak. Hogy is van hát? Nem gondolom szegénynek és nem is lesz az, aki áldozatot hoz asszonyáért, hiszen lelkileg gazdag marad ő és vitéz. Nagyon kérlek, te is őrizd meg lelki nagyságodat és vitézségedet, és erre minden nap vigyázz. Mert ahogy őseink tartották: késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk - nemcsak azért, mert az alján már alig van valamicske, hanem mert addigra már csak a seprője maradt meg. Éíj egészségben! A fenyő A „feldíszített” fenyő Örömmel, ágainak vidám és friss csapkodásával érkezett meg a szép és frissen vágott fenyő a Polgármesteri Hivatal elé. Türelmetlenül feküdt a hideg kövön, alig várta, hogy újra az ég felé nyúlhassanak ágai. Miután az emberek elkészültek - két nap alatt - a felállítás helyének kiásásával, a vascső lerakásával, szinte szállva emelkedett az ég felé és foglalta el a számára kijelölt új helyét. Örült, amikor ágai alatt rögtön gyerekek jelentek meg, bukdácsoltak, körbejárták szép lombját, megcsodálták csillogó leveleit és tiszteletet parancsoló formás alakját. A fa jókedve csak fokozódott, amikor ügyes kezek világító csillagokat helyeztek rá. Már gondolatban elképzelte hogyan fognak ágai meghajolni - rogyadozni a majdani díszek alatt. Szinte szemmel láthatóan erősítette ágait, készült fogadni a fényes csillagok után a díszes dobozkák és egyéb formájú ismeretlen tárgyak seregét. Érezte, mennyire váiják az emberek, hogy pompába öltözve köszönthesse őket a szent nap estéjén. Ám hiába várt a fenyő! A fényes csillagok után más-nem került ágaira. Bánatát fokozta az emberek pillantásaiból kiolvasott csalódottság. Fájdalmát csak a ráboruló sötétség enyhítette, és a ráncainak sötét barázdáit megvilágító néhány fényes csillag. Szinte örült a sötétség beköszöntének, mert így nem kellett az emberek szemébe néznie. Őt szinte nem is látták az idegesen villanó szemek, csak a fényes csillagok állása és formája utalt a fenyő jelenlétére. A jótékony sötétség eltakarta meztelenségét, nem kellett szégyenkeznie az emberek előtt. Annál fájdalmasabb volt a napfelkelte, hiszen még a csillagok fényei is eltompultak. Nem tudta felfogni, hogy miért büntették őt így az emberek, nem tudta miért nem öltöztették őt fel az ünnep tiszteletére. Nem értette... Sok mindent nem értett meg... PAKSI HÍRNÖK 6 1991. JANUAR 17. Változatok az ünnepre
