Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-12-04 / 21. szám
1991. december 4. 9 PAKSI HÍRNÖK GYEREKÉSZ Kedvesség Sorakoztatom az első osztályosaimat. Amikor már mindenki párra lelt, elindítom a sort; de én a helyemen maradok. Mellettem haladnak el a gyerekek. Rita is odaér, megfogja a kezemet fölnéz rám, és azt mondja:- Te „kis” aranyos! Tanév elején A takarító néni felfedezi, hogy utcabeli kisfiú áll az elsősök sorában. Odalép hozzá, üdvözli és megkérdezi:- Ki a tanító nénid, Ferike? Mire a gyerek: - Azt nem tudom, de tök jó! Bancsik Csabáné Részlet Szabó Zoltán A tardi helyzet című művének előszavából „...Sokan és sokszor kérdezték tőlem: miért írtam meg mégis ezt a könyvet, ha mindezzel tisztában voltam? A választ egy közéleti előkelőségünk adta meg. „Veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyugtalanságot keltenek” - mondta. A felelet erre nem lehet más, mint ez: Úgy van, éppen ez a cél: nyugtalanságot kelteni és szorongást. Felizgatni a túlságosan nyugodt kedélyeket, eloszlatni azt a pusztulást takaró hitet: nyugodt és békés ország vagyunk, ahol nem kell történnie semminek se. Kell robbantani félelem nélkül azt a lelkiismeretlen nyugalmat, mely halálos veszedelmek fölött épül, mert halálos dermedtséget jelent. Többet, mint ennyit, alig tehet az író, még ezt a nyugtalanítást sem ő végzi, hanem a tények, melyeknek ő csak közvetítője és hű továbbadója. Merem fordítva mondani az idézett intelmet: azok vesznek magukra nagy felelősséget, akik a veszélyeket takarják, a bajokat eltagadják és a változtatást halogatják. Mert minden önvizsgálat amellett szól, hogy a teremtő pánik munkálása a legjobb közérdek, talán az egyetlen mód arra, hogy a békés változtatást szolgáljuk. A fölkeltett szorongás talán fölébreszti azokat, akik nem látnak, megnyitja a járatlanok szemét. A kérdés ez: mit segíthet mindez? Az bizonyos, hogy gyakorlatilag és szemmel láthatóan majdnem semmit. Semmiféle könyv, vagy könyvek serege sem érheti el, hogy az összes farkasok bárányokká változzanak...” '----------------------------------------------------------------------------------------------"N Fájdalmaink Mindennap ott áll a söröző előtt, virágot árul. A színes reklámfelirat neonfénye vörösbe burkolja alakját, arcát keretbe foglalja a zuhogó fény. Mozdulatlanná dermed, mellette a kosárban spárgával összekötözött csokor, szirmait ezüstbe csomagolja a zúzmarát lehelő novemberi szél. Hosszú férfikabátot visel, a súlyos szövet eltakarja elnehezült testét, de gallérjánál így is kilátszik agyonmosott melegítője. Az asszony összébb húzódik: jobb kezével védi fedetlen nyakát a csípős hideg ellen, míg a másikat a hatalmas kabátzsebbe süllyeszti. Kötött harisnyáján kidudorodik az egyenetlenül feltekert fásli. Az orvos tanácsolta, hiszen visszerei ujjnyira kidagadtak a sok állástól. Az öregasszony egyre kisebb ponttá zsugorodik, szinte eltűnik egészen a neccharisnyás lábak forgatagában, vállához hosszú szoknyák ejtődnek. A hold félárnyékában vadlibák repülnek délre, kiáltozásaikat visszaveri a felhőtlen ég. Éjfélre járhat az idő, a sörözőből vidám fények szűrődnek ki, s mint tüskeszaggatta sebből a vér, végigfolynak az asszony szomorú arcán. Valahol fölsír egy gyerek, apja elől szaladna ki a világból, szaladna bokát zúzó termésköveken át a Dunának. Éjfélre jár az idő, az öregasszony szája elkékült a hidegtől, talán nem is érzi a lapockája alatt csomósra duzzadt izmok fájdalmát. S talán nem is látja, hogy a fehér krizantémok úgy lebegnek föld és ég között, mint a szegény emberek gondolatai, akik fordulhatnak akár Istenhez is, de haladékot csak szeretetük ád. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA . V______________________________________________________________/
