Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-11-20 / 20. szám

PAKSI HÍRNÖK 12 1991. november 20. ISGUM JÓZSEF: MESSIÁSVÁRÁS Két ember ül az úton. Majdnem minden­nap ott ülnek és várnak. Sokaknak tűnt fel és kérdezték: Ugyan mit ültök ti itt minden­nap és vártok? Csakúgy záporoznak a kér­dések: Ki jön? Hogyan jön? Mit hoz? De ők semmi mást nem tudnak mondani: Godotra várunk. Ki ez a Godot? Isten-e, vagy ember, vagy valami más? Ezt nem tudták megmon­dani. Csak vártak. Hogy meddig? Nem tu­dom. Lehet, hogy még mindig várják. Valami ilyen történt az emberrel is évezre­deken keresztül. Ők is vártak valakire. Ez nem a meghatározatlan Godot volt hanem a Messiás. Mióta az első ember elkövette az első bűnt és ezzel az Úr büntetését vonta magá­ra, azaz szerencsétlenné tette magát az Úr már ott az édenkertben biztosította: Nincs örökre elveszve, mert az Asszony ivadéka a gonosz lélek minden ármánykodása ellené­re széttiporja a gonosz lélek fejét megtöri a Sátán hatalmát és megváltja az embert. Ez az isteni ígéret és a belőle származó remény végigkíséri az emberiség életét. Nem csak egy nép életét hanem minden nép életét mely a csapások, tévedések között gondol­kodni szokott. Az emberiség igazi nagyjai ezzel az Eljövendővei vannak elfoglalva. Őt sejtik meg a történések mögött: Jöjj le az Ég­ből és hozd meg nekünk a szabadulást. A messiásvárás legigazibb népe a zsidó nép volt. Ezt a népet választotta ki az Isten. Ezt a népet vezette csodálatos módon és védte meg számtalan csodával, hogy előké­szítse a Messiás eljövetelére. Pedig hány­szor akarták őket elpusztítani. Hányszor vol­tak fogságban. Hányszor határozták meg el­lenségei megsemmisítésük idejét. Nem sike­rülhetett, mert az Isten ígéreteit és terveit hordozták és képviselték. Ez a nép hordozza a Messiás ígéretét és ebből a népből születik meg a Messiás. - Az egész életük tele van a Messiás várásával. Egy embert választ ki magának az Úr. Kiemeli a bálványimádás­ból, Ábrahámot. Megígéri neki a csodálatos istenszeretete után: Megsokasítom ivadéko­dat, mint a tenger fövényét. Miért? Hogy ez a megsokasodott nép hordozza a Messiás reményét. Nehezen akarják megérteni, hogy a kiválasztottsággal mi jár. Az Úristen mégis lépten-nyomon a sarkukban jár. A pátriárkának, Jákobnak ajkára adja: El nem vetetik a fejedelmi pálca Judától, sem a ve­zér az ő ágyékától, míg el nem jő az Elkül­dendő, Az, akire a népek várakoznak. Ezt az örökséget hagyja fiaira. Ezt az örökséget eleveníti meg, amikor az halványulni látszik. Erről a Messiásról jövendöl Mózes, mikor ott vannak az ígéret földjének határában és az Úr felviszi a Nébó hegyére. Ott Mózes messze távolba tekintve egy nagy Prófétára hivatkozik, akit az Úr ad majd ennek a nép­nek. - Benn vannak az ígéret földjén. A kör­nyező népek ki szerették volna emelni a jö­vendő Megváltó gondolatát is. Elátkozni szeretnék őket, de Bálaám ajkáról nem átok, hanem áldás fakad. Megjövendöli Já­kob csillagának megjelenését. A Kelet kirá­lyai fognak Krisztushoz jönni és neki hódol­ni. - Minél közelebb kerülünk a Messiás megjelenéséhez, annál gyakrabban említi meg nekik a próféták ajkáról az Úr, hogy mi­re készítette el őket és miként kell várakozni rá. - Mikeás próféta megjövendöli a Mes­siás születésének helyét. „Efrata Betlehem­­je. Kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között. Mégis belőled származik majd Izraelnek jö­vendő uralkodója.” - Malakiás megjöven­dölte, hogy a megváltó eljövetelét hírnök előzi meg. - Krisztus eljövetelének idejére vonatkozólag a legpontosabb és legtalá­lóbb Dániel jövendölése: „íme Gábriel szólt nekem és mondotta: Hetven hét van kiszab­va népedre és szent városodra, míg megszű­nik a törvény és véget ér a bűn, eltöröltetik a gonoszság és örök igazság támad, beteljese-' dik a látomás és a jövendölés és felkenetik a Szentek Szentje.” - Izaiás megjövendöli, hogy Szűztől fog születni. Majd így szól a születendőről: „Gyermek születik ugyanis nekünk és Fiú adatik nekünk. S a fejedelem­ség az Ő vállára kerül, és lesz az ő neve: Cso­dálatos, Tanácsadó, Isten, Hős, az örökkéva­lóság Atyja, a béke fejedelme. Lemossa Ju­da bűnét.” - Még feltűnőbb Krisztus szenve­dése annyi részletének évszázadokkal előre való pontos jelzése. Jeremiás megjövendöli: a Megváltót megfogják vetni. Félreismerik. Szamárháton megy be Jeruzsálembe. 30 ezüstpénzért el fogják adni. Ütni fogják. Ar­cába köpdösnek. Gonoszságainkért megtö­rik. Ecettel, epével fogják itatni. Kezeit és lá­bait át fogják szegezni. Néma türelemmel fog szenvedni. Ruhájára sorsot fognak vet­ni. Gúnyt fognak belőle űzni. Kezeit és lábait átszúrják. Féreg Ő és nem ember. - De Krisztus halálával megkezdődik megdicsőü­lése. A próféták megjövendölik Jézus feltáma­dását. Országa elterjed az egész világon. Nemcsak Izrael, hanem a pogány népek is az Ő országának tagjai lesznek. Majd a világ végén az ég felhőin el fog jönni, hogy örökre átvegye a messiási Istenország feletti ural­mát. Majdnem 400 éven át - mily óriási idő ez - a sok, egymástól független próféta jöven­dölte Krisztus-kép teljesen egységes, annak ellenére, hogy a prófétákat nemcsak az idői távolság, hanem a műveltség, kor, szándék, helyzet és körülmények is megkülönböztet­ték egymástól. Ez az egységes Messiás-kép vonul át a választott nép egész életén. Igaz ez a kép sokszor torz formában került át nemzedékről nemzedékre, de a messiás vá­­rása mindig bennük volt. Különösen akkor, amikor nagy veszély, veszteség vagy vere­ség érte őket. Mindig ez éltette őket. Ez adott beléjük erőt és kitartást, hogy elűzve, megrit­kítva, leteperve fel ne adják a reményt. A Messiás várása azonban nemcsak a vá­lasztott népben volt meg. Krisztus születése előtt élő pogány népek lelkében is fellángolt egy jobb életforma utáni vágy. Erősen vá­gyódtak egy égből lenyúló kézre, egy egyet­len, természetfeletti hatalommal felruházott személyre, aki megújítja a föld színét. E hit és remény felébresztésében közreműködött a pogány népek borzalmas helyzete. Lehet, hogy különös isteni kegyelem is felvilágosí­­tóarrfiatott a népek legjobbjaira. De legvaló­színűbb, hogy a zsidó próféták jövendölései a pogány népekhez is eljutottak. - Az ős­evangélium hasonlatossága miatt említésre méltó Létó mítosza. Létót, Koios titán lányát vétke miatt üldözi Héra istennő. Miért segíti az égből a Tartaruszba taszított Sárkány, aki Létót állandóan követi. De Létó ígéretet nyer, hogy magzata a Sárkányt le fogja győzni. E mítoszban az ősevangélium hatá­sát érezzük. Létó, mint bűnbeesett, üldözött, de fia révén megváltást remélő és elnyert nő Évára emlékeztet. Apollóban pedig a Meg­váltó gondolata és eszméje rejlik. - Nagyon érdekes Prometheus mondája is. Promet­heus súlyos bűnt követett el. Az égből ellop­ta a tüzet. Ezért Zeus a Kaukázus sziklájára láncolja, ahol egy sas tépi a máját. E kínoktól csak egy isten szabadíthatja meg, aki le­megy az alvilágba. Herakles önként meghal Prometheusért és ezzel őt megváltja. - Ér­dekes az ókor legnagyobb bölcselőjének, Sokratesnek beszélgetése tanítványával. Sokrates ezt mondja: Mindenesetre vára­koznunk kell, míg el nem jő, aki minket Isten

Next

/
Oldalképek
Tartalom