Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-11-20 / 20. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1991. november 20. ISGUM JÓZSEF: MESSIÁSVÁRÁS Két ember ül az úton. Majdnem mindennap ott ülnek és várnak. Sokaknak tűnt fel és kérdezték: Ugyan mit ültök ti itt mindennap és vártok? Csakúgy záporoznak a kérdések: Ki jön? Hogyan jön? Mit hoz? De ők semmi mást nem tudnak mondani: Godotra várunk. Ki ez a Godot? Isten-e, vagy ember, vagy valami más? Ezt nem tudták megmondani. Csak vártak. Hogy meddig? Nem tudom. Lehet, hogy még mindig várják. Valami ilyen történt az emberrel is évezredeken keresztül. Ők is vártak valakire. Ez nem a meghatározatlan Godot volt hanem a Messiás. Mióta az első ember elkövette az első bűnt és ezzel az Úr büntetését vonta magára, azaz szerencsétlenné tette magát az Úr már ott az édenkertben biztosította: Nincs örökre elveszve, mert az Asszony ivadéka a gonosz lélek minden ármánykodása ellenére széttiporja a gonosz lélek fejét megtöri a Sátán hatalmát és megváltja az embert. Ez az isteni ígéret és a belőle származó remény végigkíséri az emberiség életét. Nem csak egy nép életét hanem minden nép életét mely a csapások, tévedések között gondolkodni szokott. Az emberiség igazi nagyjai ezzel az Eljövendővei vannak elfoglalva. Őt sejtik meg a történések mögött: Jöjj le az Égből és hozd meg nekünk a szabadulást. A messiásvárás legigazibb népe a zsidó nép volt. Ezt a népet választotta ki az Isten. Ezt a népet vezette csodálatos módon és védte meg számtalan csodával, hogy előkészítse a Messiás eljövetelére. Pedig hányszor akarták őket elpusztítani. Hányszor voltak fogságban. Hányszor határozták meg ellenségei megsemmisítésük idejét. Nem sikerülhetett, mert az Isten ígéreteit és terveit hordozták és képviselték. Ez a nép hordozza a Messiás ígéretét és ebből a népből születik meg a Messiás. - Az egész életük tele van a Messiás várásával. Egy embert választ ki magának az Úr. Kiemeli a bálványimádásból, Ábrahámot. Megígéri neki a csodálatos istenszeretete után: Megsokasítom ivadékodat, mint a tenger fövényét. Miért? Hogy ez a megsokasodott nép hordozza a Messiás reményét. Nehezen akarják megérteni, hogy a kiválasztottsággal mi jár. Az Úristen mégis lépten-nyomon a sarkukban jár. A pátriárkának, Jákobnak ajkára adja: El nem vetetik a fejedelmi pálca Judától, sem a vezér az ő ágyékától, míg el nem jő az Elküldendő, Az, akire a népek várakoznak. Ezt az örökséget hagyja fiaira. Ezt az örökséget eleveníti meg, amikor az halványulni látszik. Erről a Messiásról jövendöl Mózes, mikor ott vannak az ígéret földjének határában és az Úr felviszi a Nébó hegyére. Ott Mózes messze távolba tekintve egy nagy Prófétára hivatkozik, akit az Úr ad majd ennek a népnek. - Benn vannak az ígéret földjén. A környező népek ki szerették volna emelni a jövendő Megváltó gondolatát is. Elátkozni szeretnék őket, de Bálaám ajkáról nem átok, hanem áldás fakad. Megjövendöli Jákob csillagának megjelenését. A Kelet királyai fognak Krisztushoz jönni és neki hódolni. - Minél közelebb kerülünk a Messiás megjelenéséhez, annál gyakrabban említi meg nekik a próféták ajkáról az Úr, hogy mire készítette el őket és miként kell várakozni rá. - Mikeás próféta megjövendöli a Messiás születésének helyét. „Efrata Betlehemje. Kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között. Mégis belőled származik majd Izraelnek jövendő uralkodója.” - Malakiás megjövendölte, hogy a megváltó eljövetelét hírnök előzi meg. - Krisztus eljövetelének idejére vonatkozólag a legpontosabb és legtalálóbb Dániel jövendölése: „íme Gábriel szólt nekem és mondotta: Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra, míg megszűnik a törvény és véget ér a bűn, eltöröltetik a gonoszság és örök igazság támad, beteljese-' dik a látomás és a jövendölés és felkenetik a Szentek Szentje.” - Izaiás megjövendöli, hogy Szűztől fog születni. Majd így szól a születendőről: „Gyermek születik ugyanis nekünk és Fiú adatik nekünk. S a fejedelemség az Ő vállára kerül, és lesz az ő neve: Csodálatos, Tanácsadó, Isten, Hős, az örökkévalóság Atyja, a béke fejedelme. Lemossa Juda bűnét.” - Még feltűnőbb Krisztus szenvedése annyi részletének évszázadokkal előre való pontos jelzése. Jeremiás megjövendöli: a Megváltót megfogják vetni. Félreismerik. Szamárháton megy be Jeruzsálembe. 30 ezüstpénzért el fogják adni. Ütni fogják. Arcába köpdösnek. Gonoszságainkért megtörik. Ecettel, epével fogják itatni. Kezeit és lábait át fogják szegezni. Néma türelemmel fog szenvedni. Ruhájára sorsot fognak vetni. Gúnyt fognak belőle űzni. Kezeit és lábait átszúrják. Féreg Ő és nem ember. - De Krisztus halálával megkezdődik megdicsőülése. A próféták megjövendölik Jézus feltámadását. Országa elterjed az egész világon. Nemcsak Izrael, hanem a pogány népek is az Ő országának tagjai lesznek. Majd a világ végén az ég felhőin el fog jönni, hogy örökre átvegye a messiási Istenország feletti uralmát. Majdnem 400 éven át - mily óriási idő ez - a sok, egymástól független próféta jövendölte Krisztus-kép teljesen egységes, annak ellenére, hogy a prófétákat nemcsak az idői távolság, hanem a műveltség, kor, szándék, helyzet és körülmények is megkülönböztették egymástól. Ez az egységes Messiás-kép vonul át a választott nép egész életén. Igaz ez a kép sokszor torz formában került át nemzedékről nemzedékre, de a messiás várása mindig bennük volt. Különösen akkor, amikor nagy veszély, veszteség vagy vereség érte őket. Mindig ez éltette őket. Ez adott beléjük erőt és kitartást, hogy elűzve, megritkítva, leteperve fel ne adják a reményt. A Messiás várása azonban nemcsak a választott népben volt meg. Krisztus születése előtt élő pogány népek lelkében is fellángolt egy jobb életforma utáni vágy. Erősen vágyódtak egy égből lenyúló kézre, egy egyetlen, természetfeletti hatalommal felruházott személyre, aki megújítja a föld színét. E hit és remény felébresztésében közreműködött a pogány népek borzalmas helyzete. Lehet, hogy különös isteni kegyelem is felvilágosítóarrfiatott a népek legjobbjaira. De legvalószínűbb, hogy a zsidó próféták jövendölései a pogány népekhez is eljutottak. - Az ősevangélium hasonlatossága miatt említésre méltó Létó mítosza. Létót, Koios titán lányát vétke miatt üldözi Héra istennő. Miért segíti az égből a Tartaruszba taszított Sárkány, aki Létót állandóan követi. De Létó ígéretet nyer, hogy magzata a Sárkányt le fogja győzni. E mítoszban az ősevangélium hatását érezzük. Létó, mint bűnbeesett, üldözött, de fia révén megváltást remélő és elnyert nő Évára emlékeztet. Apollóban pedig a Megváltó gondolata és eszméje rejlik. - Nagyon érdekes Prometheus mondája is. Prometheus súlyos bűnt követett el. Az égből ellopta a tüzet. Ezért Zeus a Kaukázus sziklájára láncolja, ahol egy sas tépi a máját. E kínoktól csak egy isten szabadíthatja meg, aki lemegy az alvilágba. Herakles önként meghal Prometheusért és ezzel őt megváltja. - Érdekes az ókor legnagyobb bölcselőjének, Sokratesnek beszélgetése tanítványával. Sokrates ezt mondja: Mindenesetre várakoznunk kell, míg el nem jő, aki minket Isten
