Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-11-20 / 20. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1991. november 20. KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI Elhangzott az emlékmű avatásán Drága Földijeim! Iskola- és játszótársaim! Katona- és harcostársaim! Ismerős és ismeretlen áldozatok! Ti!, akik közül sokan fegyverrel a kézben szeretett hazánk védelmében áldoztátok fiatal életeteket, akik az ádáz és kegyetlen harcokban a túlerővel szemben is megtettétek, amire hajdan a családban, az iskolában és katonai kiképzések során neveltek benneteket Hazaszeretetre, becsületre, hősies helytállásra! Ti!, akiknek még az a szerencse sem jutott, hogy harc közben érjen a gyors halál! Akikre még várt az évekig tartó megalázó, embertelen fogság, rabszolgasors, melynek végső állomása végül is a mérhetetlen szenvedéssel meghosszabbított halál volt. A tömeghalál. A tömegsírok. Szeretteitektől sok ezer kilométer távol. Ti!, akiket csak egyszerű civilként a családi fészek melegéből ragadott ki és hurcolt el az ördögi gazság, hogy soha többé ne láthassátok szülőhazátokat! Sorsotok végül is azonos. A politikának, a nagyhatalmak titkos paktumainak lettetek áldozatai. Aki ma ezt kétségbe vonja, gondoljon a déli határaink közelében dúló eseményekre. De sorsotok azonos abban is, hogy jeltelen sírokban pihentek Budapesttől a Kárpátokig. A Kárpátoktól a Donig. Sőt még azon is túl a távoli Szibéria tömegsírjaiban. A győztes hatalom - melyről ma már az egész világ tudja, hogy nem volt győztes, csak velejéig gonosz - még a nyomát is eltüntette sírjaitoknak, melyeken soha nem éghetett egyetlen szál gyertya, nem díszíthette a kegyelet egyetlen szál virága sem. Nem vezényeltek díszsortüzet. Nem szólt a harang sem. Mit üzenhetünk mi túlélő bajtársak, hozzátartozók a 45 év kényszerű hallgatása után? A legkevesebb, hogy megfogadjuk: amíg élünk, szeretettel és hálával emlékezünk rátok. Szeretettel, mert emléketeket előttünk nem homályosította el és mocskolhatta be a közel fél évszázad aljas propagandája. Sem a német fasiszta, sem pedig a szovjet bolsevik rágalom. Hálával, mert helyettünk, értünk is haltatok. Nemcsak jelképesen, de sok esetben valóban is testetekkel fogtátok fel a gyilkos golyót, a gránátrepeszt, a légnyomást. Nekünk túlélőknek ezt soha nem szabad és nem is fogjuk feledni. Emlékeztetni fogjuk a fiatalságot, gyermekeinket, unokáinkat méltatlanul elszenvedett sorsotokra. Kötelességünknek érezzük a meghamisított történelem hazugságainak állandó cáfolatát. Ha életünk végéig másról sem beszélnénk, mint erről, akkor sem tudnánk eléggé átvilágítani az elmúlt sötét korszak töméntelen hazugságát és a rátok szórt rágalmakat. Megfogadjuk! Nem megyünk el e hely mellett, hogy legalább egy főhajtással, egy fohásszal ne gondolnák rátok. Istenem! adj nekik is örök nyugodalmat! Rátok gondolunk, akik a költővel üzenitek: „Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testünk nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.” NYUGODJATOK BÉKÉBEN! Idézet: Keresztúry Dezső: Sírvers. HERNÁDI FERENC Emlékmű a hősöknek Dunaszentgyörgyön 1991. november 2-án ünnepelt Dunaszentgyörgy: a halottak napja alkalmából amúgy is sokan jöttek haza emlékezni szeretteikre, s ez a vendégjárás ezúttal még nagyobb volt, hiszen I. és II. világháborús emlékművet avatott a község. Az ünnepség délelőtt 9-kor ökumenikus istentisztelettel kezdődött a református templomban, amelyen részt vett Für Lajos honvédelmi miniszter is. Szemerei László, Tolna megye református esperese igehirdetésének középpontjába a remény szót állította. Az igehirdetés után Simon József faddi katolikus plébános is imát mondott a hősökért. Ezután a templomból menet indult a Hősök kertjéhez, ahol a még lepellel takart emlékmű körül a hideg ellenére sokan gyülekeztek. Az avatás katonai tisztelgéssel kezdődött 10 órakor, majd Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versének elhangzása után Erdős László ezredes mondott avató beszédet. Az emlékművet ezután Für Lajos miniszter úr leplezte le, s az esperes és plébános úr áldotta meg. Az ünnepség második részében a koszorúzásra - köztük a hozzátartozók virágainak, koszorúinak elhelyezésére - és Figler János országgyűlési képviselő emlékbeszédére került sor. Emelte a ünnepség hangulatát, hogy elhangzott a Don-kanyart megjárt falubeli, Sörös András A háború című verse. Ezután lépett a mikrofonhoz Patai István, Dunaszentgyörgy polgármestere, aki megköszönte a lakosság és a közreműködő szervek segítségét, hogy az emlékmű elkészülhetett. Az avatás a miniszter tiszteletére kivonult honvédszázad díszmenetével ért végett. A délelőtt zárásaként az ünnepség résztvevőit a dunaszentgyörgyi önkormányzat ebéden látta vendégül. KASZÁS Október 23-án A Fehérvári úti temetőben Czuczor Antal sírjánál id. Gárdái György, a Paksi Nemzeti Bizottság helyettes elnökének beszédét unokaveje, Kiss G. Péter olvasta fel: „ ...velem együtt te sem voltál gyártulajdonos, bankár vagy földbirtokos; nem gyárad, földbirtokod visszaszerzéséért fogtál fegyvert, nem kapitalisták szerveztek be a forradalomba...” - hallottuk, majd ’56 októberének paksi eseményeit idézte föl a szemtanú és szomorú szívvel emlékezett a Paksi Nemzeti Bizottság azon tagjaira, Vájer Ferenc elnökre és Tuba János nemzetőrparancsnokra, akik nem érhették meg ezt a napot, akik annak idején védelmezték Paks község polgárait és értékeit. „Legyen ez a hely Pakson az ’56-os forradalom emlékhelye” - mondta befejezésül a szónok - „ahol minden évben október 23-án utódaink emlékezhetnek mindazokra, akik életüket áldozták vagy kockáztatták egy új, demokratikus Magyarországért”. Tuba János sírjánál - a család és a hozzátartozók kérésének megfelelően - csendesen rótták le kegyeletüket a jelenlévők, a kopjafáknál pedig Torday Ferenc Sinkaverse után Kőváry László református lelkész beszélt a határainkon tűi élő magyarok máig sem szűnő küzdelmeiről. A temetői megemlékezések a Himnusz közös éneklésével fejeződtek be. A megemlékezések helyszínén a Bethlen Gábor cserkészcsapat állt díszőrséget.
